Ha túl jóóóóóóóóóóóóóóóóóó...:P

Én is így jártam.... - de nem a zselé hiánya miatt....ha túl jó...vagy a tapéta..vagy a kisasztal....:) :P

 

Lebilincselő élmény...

Amikor az élmény lebilincselő...........................

 

A jégkocka....

Jó is a jégkocka.....van aki a poharába kéri..................

Reményik Sándor : Hogy miért csak így

Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
...Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.                                  
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor, s örök idegen.
reményik sándor

Végül nyersz...

Először figyelembe sem vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.

Ha unod a banánt....

És ha unjátok a banánt!!:P :)

Banán

Ki ne szeretné a banánt????.....................:P és a gyümölcsnapot...:P :)

Szex a Skorpió Nővel - Férfival!!:D :P

Szenvedély

Lelked legmélye...

“Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.” (Tatiosz)

Mindegy...

 

 „Mindegy, homokszem vagy kőszikla, a vízben ugyanúgy elsüllyed.”

 

|

Sosem könnyű a befejezés.

"Sosem könnyű a befejezés.
Mindig olyannak képzelem el,
hogy lehetetlen, hogy olyan legyen.
És a végén csalódom. Azt sem igazán tudom,
miért olyan fontos nekem, hogy
végződnek itt a dolgok. Azt hiszem
azért, mert mind szeretnénk hinni,
hogy amit csinálunk nagyon fontos.
Hogy az emberek, lesik minden szavunkat.
Hogy érdekli őket, amit gondolunk.
Az igazság az, hogy már akkor szerencsés
vagy, ha legalább néha, valakit,
bárkit kicsit fel tudsz vidítani.
Ezután már csak az a kérdés, kiket
engedsz be a életedbe."

Két szó

"Két szóval elmondhatom, amit az életről megtanultam:
megy tovább."

Hm....

"Mint aki a szerelmesét várja. Nevetséges.
Több, mint nevetséges..."

Látod?............

"A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem
ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény. Eléggé fázom.
Bent alszol. Akihez szólhatnék most, az előtt hallgatok;
nem remegek, még ezt a fázást se lássa rajtam.
Mondok valamit magamban. Látom a leheletem. Nézem.
Ebben a ritkás fényben én is csak majdnem ugyanaz vagyok,
félig nyitott szemmel figyelve, hogy alszik minden.
A te szemed, lehunyt szemed ott bent, világos, egyszerű,
mint ilyenkor az ég. Mint ilyenkor bármi. Kijöttem. Azért mert nem tudok visszaaludni.
És utálok várni. Föl kéne ébresszelek, mondanom kellene,
igen, hogy nézd meg a szemem színét, egy darabig
hibának éreztem azt is. És nem értem miért kellek neked,
elmondanám, most, kezemen az illatoddal.., könnyebb
lenne mégis.
És nem tudom hány ölelés kell, akár csak egy napra,
(estig összetartson), szóval, hogy ölelj.
Ilyeneket kéne mondanom.
Bent alszol. Nézem az ég súlyos színeit a szív felőli oldalon.
 Jó így. Bár elég hideg van. Jó, hogy betakartalak.
Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad."

.....Kiket nem láttunk már régen

 

 

"Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
kiknek őrizgetjük szellemét,
mindazokért egy-egy gyertya égjen..."

Olcsó kis szerepjátékok

Olcsó kis szerepjátékok.. már annyi kosztümöt aggattak rád. A szemeid alatt rétegekben áll a fekete szemceruza elkenődött szürke változata. Ajkadon a rúzs szétmázolva közönségesen jelzi mindenki számára, neked már teljesen mindegy ki jön, ki megy, ki marad. ha marad. Valami márkátlan cigi lóg ki a szádból, füstjét mégis úgy szívod, mintha az valamely életet mentő lelki üdvösség lenne. Nem látja senki, hogy szakadt táskádban egy 300ft-os vodkát rejtesz. Na mindegy, majd előadás előtt 10 perccel felhajtod. nem is tudom.. vajon tényleg csak szerepeket játszol, vagy minden egyes színdarabnál egy meghasadt személyiség zavarodott keresgélését látjuk önmaga irányába? És a függönyt felhúzzák. a néző téren pedig a maciaidon és a babáidon kívül nincs senki..

Tegnap még ma volt

"Tegnap még ma volt... ma nem is látszik, Pedig hogy örvendett reggel a fénynek... Nem gondolta az est miben sántít, s mának lenni, merő ábránd csupán..."

Olvasni

Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”
(Márai Sándor)

Önmagad adni...

"Az úton önmagadat kell adnod. A világon a legnehezebb dolog olyannak lenni, amilyenek nem vagyunk. Ahhoz, hogy el tudjunk kalandozni önmagunktól, egyre közelebb és közelebb kell kerülnünk ahhoz a valakihez, akik valójában vagyunk. Ez nem nehéz, látni fogod. A legkönnyebb dolog önmagunkat adni. Sokkal nehezebb azzá lenni, amit mások várnak el tőlünk. Ne hagyd, hogy ilyen helyzetbe kényszerülj. Találd meg önmagad, azt, aki vagy, és légy, aki vagy! Akkor egyszerűen csak létezned kell. Akkor másra fordíthatod mindazt az energiát, amit abba öltél, hogy fenntartsd a látszatot. Többé nem lesz látszat, amit fenn kell tartanod. Sem szerep, melyet el kell játszanod. Jelentsd ki: Íme, itt vagyok. Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok, minden hibámmal és gyarlóságommal együtt. S ha ez nem megy, hagyjatok létezni "

(Leo. F. Buscaglia).

A szürke is szín!!!

Az emberek nagyon vágyják a jólétet, gazdagságot. Némelyek el is érik, és számukra egy idő után megszürkül ez az életmód is. Minden addig érdekes amíg ismeretlen. Minden addig hajt amíg vágyunk rá.

Így hát a gazdagság sem különleges, sőt... sokszor a vagyon nagysága nagyobb gondokat is vonz magával, mert az ember rájön hogy ezt mind elvesztheti. Sok-sok dolgot a megszokás fakít meg, és tesz semmivé, mert ezek a dolgok változók. Ezt mindenki megtapasztalta már valahogy.

Ezért hát érdemes a változatlanhoz igazodnunk. Mert mindent a világon az érzékeink tesznek azzá ami. Az érzékek pedig becsaphatóak. Mindezek mögött, körül, bennük ott van az, amit igazán keresünk, mert az teszi a megszokás által tompult elmét újra színessé, élővé.

A szürkeséget nem más szín tesz színessé, hanem az, hogyha felismerjük, hogy a szürke is szín!

Azt szeretném..................

Azt szeretném,hogy legyek parázshoz hasonló,

Mely mindig élő, és tápláló meleget ad.

Megéljem önmagam.

Ha pedig kell, lobbanjak lángra a parázs melegéből, elégetve önmagam,

Hogy újra parázzsá váljak.

Mert nem a láng teszi a parazsat,

De a parázs teszi a lángot azzá, ami.

Azt szeretném,hogy  legyek a hamuhoz hasonló,

Mely termővé teszi a földet,

Így újjászületve újra és újra.

Mert a parázs és a hamu egy mindenben és mindenkiben.

Azt  szeretném,hogy legyek a vízhez hasonló.

Ki formálja jellemét, táplálja elméjét,

Mint a friss forrásból fakadó patak,

Mint a folyókból táplálkozó tenger.

Azt szeretném,hogy  legyek a párához hasonló,

Aki felhővé válva magához öntözi a földet,

És táplál minden élőt.

Mert víz és pára egylényegű,

Tápláló, formáló jellegű.

Azt szeretném,hogy  legyek a földhöz hasonló.

Otthona, alapja az élőnek,

Éltetője az élettelennek.

Magas és mély alakítója,

Az egyensúly megtartója.

Azt szeretném,hogy legyek a porhoz hasonló,

Melyet a szél elhordván,

Új helyen újjá formál.

Mert a föld porrá szárad, a por földdé nedvesül.

E kettő, körforgásban egyesül.

Azt szeretném,hogy legyek a léghez hasonló,

Változó és változtató,

A körforgást fenntartó.

Egyszer holtomban maradjak a lég,

Hamuval, porral, párával, hogy

A parázsló égő,

A terméketlen termő,

A hiányos kiegészülő,

A száraz nedvesülő legyen.

Aki a Természettel harcol, Önmagával harcol. Mert az emberi természet nem az egyéniség, nem a különbség vagy a személyiség, hanem a Természet Egy-lényege a jellemmel, a jellem Egy-lényege a Természettel, mely a mindenséget alkotja.

Az élet alapköve.

Minden cselekedeted jellemedet mutatja. Személyiséged benne van az asztalra tett kulcsban, a polcra tett könyvben, de még az elmosott csészében is, és átitatja azt. Nem csak fizikailag vagy tehát hatással a világra, hanem azon túl, a dolgok milyenségébe avatkozol bele. Ez minden élő sajátossága. De ez a folyamat, nem csak odafelé működik.
Ha megfigyeled ilyen szemmel dolgaid, abban felfedezed milyenséged, tulajdonságaid. Mindezek pedig változóak. Ha holnaptól nem úgy rakod le a kulcsod az asztalra, vagy a könyved a polcra, csészédet pedig nem a megszokott általánossággal mosod el, és teszed helyére, benned is megváltozik valami. A tulajdonságok nem csak szellemi dolgok. Pontosabban szellemi dolgaid - mivel fizikai létezéseddel alkotnak egységet - mint változó a változóval, fizikai dolgokkal változtathatóak, befolyásolhatóak, alakíthatóak.
Hiba azt gondolni, hogy amiben hiszünk, az élesen elhatárolódik mindattól, amit mi valóságnak hiszünk. A spiritualitás kézzel fogható, mindent alkot, és minden alkotja. Test és szellem tehát egymással alkotnak egységet, mint változó a változóval. így kölcsönösen alakítják egymást. Ez az élet alapköve.

Hogy találhatom meg igazi énemet?

 

 

- Hogy találhatom meg igazi énemet?

(Pillantás:

Ismerd ki szokásaid!

Nagyítsd ki tulajdonságaid!

Különítsd el erősségeid, majd

Válaszd el gyengeségeidtől!

Fogalmazd meg vágyaidat!

Álmodd meg álmaidat!

Engedd tobzódni érzéseid!

Miután pedig mindezzel elkészültél,

csak annyi van hátra, hogy feladd mindezt!)

- A patak csak mederben folyik.

Az optimista

Az optimizmus, nem szükségszerűen jelent egyet a pozitív gondolkodással. Sőt, sokszor sok különbséget mutat a kettő.

A pozitívan gondolkodó a "jóra" koncentrál, teljesen háttérbe szorítja a dolgok negatív oldalát, ellöki magától. Ezért ez részben egyoldalú látás mód. Sokaknál jelenik meg ez a fajta gondolkodás úgy hogy: "Gondolataim uralmam alá hajtom a világot", "Akaratom valóra válik!" Hozzáállásuk, már-már erőszakos. Így fordulhat elő, hogy a pozitívnak gondolt személyiség az ellenkező végletbe fordul.

Az optimista ember másképp tesz. Pontosan tisztában van a dolgok mibenlétével: ami pozitív az nála is pozitív, ami negatív az pedig az marad az ő szemében, ami, nem kerül a "pozitívság szőnyege alá". Az optimista egyensúlyra törekszik, optimális állapotra, ahogy az elnevezés is mutatja. Ezt igyekszik több-kevesebb sikerrel megvalósítani. A lényéből áradó derű pedig következmény. Az egyensúlyba hozott élet boldogságának tükröződése.

Aki optimista, derűjével nem bosszantja a másikat, mert ővele is egyensúlyra törekszik. Hozzáállása nem álca, mellyel magabiztosságát mutogatja.

A megismerés...

A megismerés, mint olyan, az apróságok csendes, nyugodt megfigyeléséből alakul ki. Az apróságok pedig egyszer egészként tárulnak majd eléd. Az összefüggések tisztává, a jelentések világossá, a rendeltetések pedig igazságossá válnak előtted.

Bármit megfigyelni pedig gyermekszemmel érdemes. Mert a megszokott dolgokban is csak úgy fedezheted fel a csodát, ha te magad is csodálkozó lényként tekintesz világodra.

Akár egy gyermek.

Kapcsolatok..amik örökké tartanak..

Félelem. Félünk a veszteségtől... egyszer elveszítünk valakit, valamit. Pedig, csak utak keresztezik egymást. Sok-sok út. Egyetlen nagy szövet ez amelyben ki-ki megy önnön rendeltetésének irányába. Egy út pedig sokszor kettészel egy másikat, kísér egy harmadikat, körbefon egy újabbat, néha pedig úgy érezzük, idejekorán a céljához érkezik egy, amelyik olyan sokáig haladt velünk. Ne sajnáld, ha nehéz is. Ne azt nézd, hogy nincs veled, hanem azt, hogy Ő már tudja, jó helyre érkezel majd: mindenhova.

Lényegében, elveszíteni senkit, és semmit nem lehet, mert nincs hova! Akit hiányolsz, mindenütt, mindenben Veled van. Sokkal inkább közelebb hozzád, mint eddig bármikor. Ez az igazán bensőséges kapcsolat, amelyet önmagaddal kapcsolatban is keresned és ápolnod kell.

A szeretet ugyanis, időről időre mélyül bennünk, és előfordul, hogy már mélyebb annál minthogy érthetnénk a lényegét. Ez pedig fáj. Ezért van szükségünk időre: felnőni, és utolérni magunkat.

A szeretet az egyetlen ami nem halogatható...

"Szeretem az életet.

Minden apróságát. Azokat, amelyek mindenki számára másképp kedvesek. Azt hiszem a szeretet ilyen kis dolgokból gyökeredzik. Ezért intenzív. Ha odafigyelünk rá.

Most én is figyelek. Oda befelé. Oda ahol végre kiteljesedni látszanak a dolgok - élni kezdek. Talán csak most igazán...

Tudom, hogy ha ez az egész most nem ilyen gyorsan történne, lenne időm feldolgozni. Lenne időm, hogy dühös legyek magamra a "megszokás-életemért". Lenne időm könyörögni, megígérni, hogy ezentúl más lesz már. Lenne időm összeroppanni, időm megbékélni.

De itt, most, hogy ejtőernyőm zsinórja rostjaira szakadva hever a kezemben, a zuhanáson kívül csak a jelenem maradt. Múltam élettelen, jövőm nem létezik. Állandóan a múltamat éltem, nem csoda hát, hogy mindig hirtelen ért a jövő... fogalmam sem volt, milyen az: most!

Szeretem az életet - az élet szeretetét. És most megtanultam - a hátralévő pár pillanatnyi életemre-, hogy szeretni mindig csak itt lehet, és Most! Holnap már nem teheted - tegnap még nem tehetted, mert a szeretet az egyetlen ami nem halogatható... "

Kemény lélek

Láttam az embert aki nem sírt soha. Kemény vonásai voltak. Arca pedig tükre volt kemény lelkének. "Erős vagyok" - bizonygatta szavaival, felszegett fejével, rideg tartásával, fagyott jellemével.Törékenyebb volt egy fűszálnál...

A lélek rugalmas, csak hagyd hogy érjék az érzelmek.

Ne szégyelld ha ráz a sírás. Ne szégyellj semmilyen fájdalmat, gyászt. Az tisztít meg.

Igazán csak a kemény lélek sebezhető. Hisz a víz is szétzúzható, ha jéggé fagy.

Mindig vállald fel az érzéseid! Ezt soha ne felejtsd el!

Barátság

A szeretet formái, amit mi ismerünk, mind, kis szeletei a Szeretetnek, amiről aligha tudunk valamit. A Szeretet egészéhez képest pedig szinte jelentéktelenül aprók. Mégis igen jelentősek. A barátság is ilyen, fontos állomása minden emberi életnek. Nagy utazásra hív.

Barátot választani pedig nem lehet, őket az élet hozza elénk, mély és bensőséges kapcsolatot ígérve. Persze kérdezheted: Ki a barát?

A barát az aki emlékeztet, hogy a lélek éjszakája nappalt ígér.

A barátok olyanok egymás számára, mint a tükör, amelyben minden erény, és minden gyengeség megmutatkozik.

A barát az aki nem beszél Neked. Ő Hozzád Szól.

Ez a kapcsolat bizalom dolga. A Bizalom pedig a lélek védőfala. Akiben megbízol, azt elfogadod, és beengeded lelked rejtett birodalmába. Ott pedig barátod őszintesége sokszor pusztít. Ez fáj. De ott csak az tud elenyészni, ami káprázat, és nem valóság.

A barátság szeretet. Szeretet benne minden megnyilvánulás. Megtanít arra, mi az, hogy Együtt. Ez pedig mindig nagy vigasz bármire

Már szemével lát és fülével hall

A jól indult nap keserű folytatásába keveredett. A homokos tengerpart idillje vonzotta, de az élet ironikus, és kérlelhetetlen helyzetek kiötlője. Hát igen, az ember akinek látását a szeme zavarja, hallását pedig saját füle tompítja csak a nagy pofontól képes végre kizuhanni önmagából... "De mért így, már megint?".

Azt hitte, itt a tenger mellett kiszellőzik a feje. Kicsit megnyugszik, aztán rendbe rakja a dolgait. Például az elpuskázott állását ahol annyira küzdött az elismerésért, - ami mögött persze a pénzt látta - hogy épp azt nem csinálta ami a dolga lett volna. Igen. Barátai is ezért távolodnak tőle. Magánélete is csupa elvárás lett, és feltétel. Emellett pedig nem fér meg a szeretet. Az egésszel csak idegbajt nyert. Immár sokadszor keserű mosoly ráncait érezte az arcán. - " Ennyit kapálózni, hogy kártyavárat építsek... csak még mélyebbre süllyedtem.

Kellemetlen gondolatmenet ez, itt térdig a futóhomok..ban..." - homlokára csapott. Nem kéne kapálózni. Végre észrevette magát. A rossz jóvá vált, a múlt eséllyé alakult. Mert néha minden széthullik, egyetlen pillanatért. De azután már szemével lát és fülével hall az ember. Újra, de mégis, mintha csak most tenné először... Nem baj.

Elzárkózni

Képzelj el egy embert, aki az utcán rámosolyog egy másikra. Egy számára idegen emberre. Tekintetével tekintetet, és kapcsolatot keres. Azt üzeni: "Szeretlek!"

Van ki az őrültet látja benne. Másban érzelgősség látszatát kelti. Lesz olyan aki, csak értetlen, és zavarban van. Esetleg valaki gúny tárgyának érzi magát, vagy csak ingatja a fejét, hisz e beszélő tekintet úgy sem hozzá szól. Sokakat belülről éget, mint a láng ami megolvasztja a jégből épült várukat. Olyanok is vannak akik számára ez lárma. Valaki zárt kapuikon dörömböl.

Senki sem tudja, hogy ezt hogy értse...

De egy gondolat biztos a fejükben, és egy érzés biztos a lelkükben: "Nem szerethet! Miért tenné?" - Nem. Persze, hogy nem...

Szeretlek! - Te hogy érted?

Szemed csak téged lát

Fájdalom saját hatalmad elé kerülni, ha oly sokáig tagadtad azt, aki vagy.

Lehet, úgy érzed jobb tagadnod azt, amivel eggyé válnod kellene, s vágyod minden nap éjszakáját, hogy elsötétítse szemed világát mindaz elől, miben magadat látod.

Nem menekülhetsz magad elől, mert lehunyt szemed csak téged lát, befogott füled egyedül téged hall.

Bocsánat

Bárki megbánthat, s feléled a kérlelhetetlen büszkeség. De vajon fontosabb-e az, mit magadban emberi tartásnak hiszel, mint az egyszerű megbocsátás.

Ha sértve vagy, emlékezz, milyen érzés is fájdalmat okozni. Ha ezt eszedbe juttatod, már nem fogsz haragudni, csak együtt érezni azzal, ki megbántott.

Ő most tanul. Tégy hát úgy Te is.

A boldogság pénz kérdése?

                                 
Hát nem tudom, hogyan lehetne összekapcsolni a pénz és a boldogság közötti összefüggést, szerintem ez attól is függ, kinek mennyi van belőle. Ha kevés van, vagy éppen nincs, bizonyára boldogít. Hiszen pénz nélkül bezártságra, nélkülözésre, szenvedésre vagyunk ítélve, ami kétségtelenül lehet a boldogtalanság okozója.  Persze nem vagyunk egyformák, nemcsak anyagi szempontokból, hanem a lélek, és az emberi érték terén sem, hogy mennyire értékes egy ember, nem a pénztárcája vastagsága dönti el. Lehet valaki dús gazdag, mégsem boldog, ha lelkiekben koldus szegény. Az sem mindegy, kinek mennyi pénzre van szüksége a boldogsághoz, van akinek ha megvan a minden napi betevője, az már kiegyensúlyozottá, boldoggá teszi, vannak olyanok, akik azért ennél kicsivel többet szeretnének, és van olyan ember is, akinek semmi nem elég. Szögezzük le nyugodtan, a mondás, hogy a pénz nem boldogít, kissé hamis, részben viszont nem, mert önmagában a pénz valóban nem boldogít, de a boldogsághoz szükség van a pénzre is, nem kicsit, nagyon is!

Rátalálni az igazságra

Egy megfelelő szó, mondat, kifejezés után kutatott. Szeretett volna megszólalni, valami kedveset, vigasztalót mondani, de mint általában, most sem jutott eszébe semmi. Csak nézte azt a másik arcot, éjfekete szemeit, a szeméből induló cseppeket.. Lesütött szemmel állt, mintha szégyellte volna szótlanságát. Érezte, hogy mondania kéne valamit, az agya őrülten kalapált  keresett, kutatott… de semmi. Úgy ülte meg a némaság, mint üres káposztáshordóban a csend. Ismerősként köszöntött rá a szituáció, minden porcikájában ott terpeszkedett már. Kéne valamit mondani, tenni,, de ő nem mond, tesz semmit. Csak a “kéne” jár az eszében.

  Megfelelni - kisgyermek kora óta a legfontosabb törvényként vésődött be elméjébe az érzés. Megfelelni, beolvadni, elvegyülni. Jó, szófogadó gyermeknek lenni, nemlázadó kamasznak, komoly, kimért felnőttnek. És most itt áll szótlanul, belesülve a leckébe. Talán ha nem akarná annyira, talán ha nem figyelne arra, ami ő, hanem csak arra, ami a másik. Képtelen volt megtenni, görcsös akarásban kizárta a világot, egyetlen főszereplőjévé vált maga által kreált valóságnak. Sajnálta a kimondatlan szavakat, amik megfogalmazódtak lelkében és soha utat nem törtek maguknak kifele. Sajnálta szürke kis életét, amelyben minden olyan rendben sorakozott, mint tisztességes boltok polcain az árú. Sajnálta elmúló napjait, amelyek úgy hagyták el, hogy semmit új dolgot nem tudtak meg róla. Sajnálta életét, mert tudta, hogy vége lesz és semmi olyanra nem tud majd emlékezni, ami nagyszerűen csodálatos lett volna. Életében minden átlagos volt, középszerű, majdhogynem unalmas. A napok úgy mentek és jöttek, hogy észre sem vette, hogy váltják egymást. Mintha mindig ugyanaz ment volna el és másnap változatlanul tért volna vissza. 

Elbújt a világ elől, talán önmaga elől is. Pillangóként élt egy ócska bábban. Félt repülni, féltette törékeny szárnyait, fátyolos testét… Félt megmutatni a világnak önmagát, mert még mindig abban a bábban élt, amibe annak idején begubódzott. Önmagáról felidézett emlékeiben még szárnyatlanul, araszolva fúrt utat a felszín felé. Nem hitte el, hogy pillangóvá változott és kitárhatja szárnyait a repülésre. Nem hitte, pedig elméje tudta.

A szemébe nézett, nem tudott szólni, pedig szeretett volna. Elfogta a kétségbeesés. Mint kelepcében vergődő állat, mely nyüszíteni készül, de utolsó pillanatban nem jön  ki hang a torkán, csak állt bambán, homloka merő görcsbe rándult. Szeme végigsiklott a másik arcán, először csak felületesen, elnagyolva, aztán tekintete a másik szempárba kapcsolódott.  Önmagát látta visszatükröződni.. Elveszett önmagához vélt visszatérni, oda, ahhoz, akit rég keresett.

Sok idő múltán talált rá csak az Igazságra. Sok évnek kellett eltelnie míg megtanulta , hogy önmaga felé az út, sohasem másokon keresztül vezet, viszont ha elindul önmaga felé, végül mindig másokhoz érkezik meg.

Kettős világ találkozik bennem.

Néha azon gondolkozom, hogy mily rohamosan változik társadalmunk... Csak fejemet kapkodom meglepődve időnként egy-egy újdonságon.  Bárhogy szeretném nem csupán szemlélője vagyok a történéseknek, hanem aktív részese is. Tapasztalom hogyan rendeződnek át  a társadalmi normák, válik értékesség, kívánatossá mindaz, ami azelőtt a teljes jelentéktelenség homályában lapult. Néha eszembe jut dédnagyanyám agyaggal tapasztott háza, kézzel szőtt és vart ruhái, egyszerű mindennapjai. Nem kellett rohannia a boltba és nem kellett tudnia, hogy éppen milyen divatstílushoz igazodjon. Nem nézett reklámokat, TV készüléke  sem volt, talán áram sem volt a lakásban. Egyszerűbb élete volt, pedig nem volt fürdőszobája, és hallani sem hallott uszodáról vagy szaunáról. A kenyeret kézzel dagasztotta és sütötte, nem kellett érte boltba mennie és így volt a hússal, tojással, ruhával, szappannal és mindennel. Teljesen önfenntartó volt! Arra gondoltam, hogy szegény „öreg-mama” mit gondolna a mostani világról, és a fogyasztói társadalom mit gondolna róla?

Elképzelem, amint belép egy mai lakás csont-fehér nappalijába, félve mozdulva szegény, nehogy foltot hagyjon... Valószínű, hogy csodálkozna a laptopjaik előtt üldögélő gyerekek láttán.... Nem értené a televíziókészülék képernyőjéről rámosolygó tökéletes nőket, akik nemlétező ráncaik miatt aggódnak... Nem értené kívülről haszontalannak tűnő világunk, ahol dolgozunk,  hogy "gépet" vegyünk, amely dolgozik helyettünk. Nem értené, hogy miért bonyolítjuk azt, ami egyszerű. 

 E kettős világ találkozik bennem... találkozása két idegennek. E két félből leszek valahogy egész és maradok mégis két fél, örökre.

Kedves Angyal!

Kedves Angyal!

Sok idő telt el mióta nem hiszek benned. Sok idő, mióta könnyes szemmel bizonygattam, hogy mégis létezel és az ajándékokat te hozod. Elszállt az idő,  el azóta mióta ártatlan szemekkel, az ablakon kilesve vártalak. Mindig láthatatlanul jöttél, talpad nem hagyott nyomott. Szárnyad hangtalanul suhogott, ahogy  tovaszálltál a házunk felett, csak sejtettük, hogy ott lebegsz valahol a fehérségben.

Most felnőttként várlak és e várakozásban levelet írok neked.

Bocsásd meg az eltelt éveket, hogy gyermeki ártatlanságom romjain lépdelve elfelejteni látszom egykori álmaim. Ha erre jársz ne felejts el bepillantani az ablakunkon... Majd fahéjillatú mézeskaláccsal várunk... Ajándékozz meg minket ismét... Hozd el minékünk a Csodát, Őt kire várunk. Szavak nélkül, hangtalanul, időnként hitetlenül de még remélve bízom Benned. Hozz áldást, mosolyt és örömet. Hozz enyhülést a szenvedőnek. Hozd el Őt, a Gyermeket, akire rég várunk és akire rég vár a világ. És hozd el nekünk őt, aki a mienk.

Sokat kérek és nem érem be kevesebbel!

Barátságok

Több féle barátság van.Furcsa dolog az a fajta "haverság",  akivel naponta találkozol, beszélgettek, elmentek teázni, vásárolni és mégsem lesztek igazi barátok. Sok mindent tudtok egymásról, de a lényeg rejtve marad. Csak hónapok múlva hallod, hogy válik, vagy már elvált, hogy beteg az anyja, hogy anyagi gondjai vannak, vagy éppen gyógyszert szed a depresszióra. Mennyi elszalasztott alkalom!

Szeretném megérteni, hogy miért van, hogy egyik ember a barátod lesz, életed része, míg a másik bármilyen közel is van szívednek mindig távoli marad? Mi az az erő, ami közel húz az egyik emberhez, míg a másiktól végletesen eltaszít?

Vannak olyan barátságok, amiket megrág az idő és csak emlékeink ládafia őrzi elhalványult mását. Szomorú látni, hogyan múlik el, legféltettebb kincseink hogyan válnak porrá. Régi barátságok leveleit őrzöm, beszélgetésfoszlányokat a múltból...

Új barátságok lépnek a régiek helyébe... Néhány megmarad és néhány tovaszáll. Emlékeim ládafiában elraktározva minden mi fontos. Őrzöm, hogy néha ünnepnapokon kibontogassam és leporolhassam és régi fényében csillogjon nekem. Próbálom nem észrevenni az egyre fakuló színeket és szakadásokat.  

Örülök, hogy voltatok és vagytok nekem kedves BARÁTAIM!

Az IGAZI Barátaim!

Kitártam az ablakom,...

                         


Kitártam az ablakom, és sok minden berepült rajta. Amikor kitárjuk az ajtónkat is, akkor nem csak friss levegő áramolhat be azon, hanem olyanok is besétálhatnak, akiket nem vártunk, és ez okozhat örömet is, de kellemetlenséget is. Az emberekkel való találkozásoknál sokszor jó érzés kapcsolódni, ismerkedni, adunk és kapunk, megérint minket valaki, mi is megérintjük a másikat, de az is előfordul, hogy próbálkozásaink ellenére sem tudunk jól viszonyulni a másikhoz, állandó a taszítás, félreértés, zavar. Az embereket nem tudjuk mindig a szerint kiválogatni, hogy kivel kellemes együtt lenni, és kivel nem. Ez legfeljebb a barátaink esetében sikerülhet, de sem a szüleink, sem a gyerekeink, sem pedig a munkatársaink terén nem válogathatunk. Néha az élet más területein sem. A szabadság valamilyen formában persze rendelkezésünkre áll, de hogy mekkora a választás szabadsága és az elrendeltetés kényszere közti arány, az egyénenként változó.
Azon gondolkodtam mostanában, hogy az emberek milyen szempontok szerint kapcsolódnak egymáshoz, párok, emberek munkában, közösségben, és rájöttem, hogy ezeket a kapcsolódásokat a testi vonzódás, szellemi szint, érdekek és egyéb köti össze. Pároknál gyakran testi vonzalom, munkahelyen képességek, klubokban érdeklődések, üzleti életben érdekek. Aztán próbáltam egy olyan víziót elképzelni, hogy egyszerre mindenkiről lehullik a teste, az elméje, ezzel a világi tudása, tanulmányai, képzettsége, érdeklődései is, és csak a lélek marad. Sok lélek, test nélkül, bőrszín nélkül, származási osztály nélkül, címkék nélkül, és elképzeltem, mi történne a korábbi kapcsolódásokkal. Azt hiszem, amikor lélek szintjén kötődne mindenki egymáshoz, jelentős arányban megváltoznának. Valószínűleg onnantól másokhoz kezdenénk el vonzódni.

Az újkor gyermeke szüleinek lenni

A szülő és a gyermek közti szerződés

Mielőtt egy lélek leszületne a Földre, egy olyan helyet és családot választ magának, ami a legjobban megfelel spirituális növekedési és fejlődési igényének. Biztosak lehettek abban, hogy gyermeketek azért választott titeket, mert ti alkalmasak vagytok arra, hogy általatok fejlődjön, valamint ti általa, ugyanis a lelki szerződések természetüknél fogva mindig kölcsönösek.

A szülő vállalja, hogy a fiatal testbe leszülető gyermeket gondozza, megvédi és ellátja azokkal a képességekkel, melyek szükségesek ahhoz, hogy életben maradjon a fizikai síkon. A szülő vállalja azt is, hogy támogatja azoknak a képességeknek és tehetségeknek a kifejlesztését, amik a gyermek spirituális küldetésének részei a bolygón.

A gyermek viszonzásképp vállalja, hogy segíti szülei tudatosságának a növelését azáltal, hogy egy magasabb rezgésszintű és mélyebb bölcsességgel rendelkező lélekkel élnek együtt. Ez az evolúció természetes útja, ahol a gyermek lelke az evolúciós spirálnak mindig egy magasabb szintjén áll, és így tudja támogatni a szüleit a saját fejlődésükben. Ám a szülőknek tudatában kell lenniük ennek az ajándéknak. Oly sok, még fel nem ébredt szülő tekint úgy a gyermekére, mint egy gyenge lényre, akit irányítani és alakítani kell, és képtelen észrevenni a bölcsességet és az ajándékot, amit minden gyermek magával hoz.

A jövőbeli Új Földön minden gyermeket méltányolni fognak, mint bölcs lelket. A szülők tudatában lesznek gyermekükkel kötött lélekszerződésüknek, és keresni fogják, hogyan tudnák együtt beteljesíteni azt materiális kötelezettségükkel a gyermek fizikai jóléte érdekében.

Indigó Gyermekek

A szülők, akik beleegyeztek abba, hogy támogatnak és felnevelnek egy Indigó rezgéssel rendelkező gyermeket, arra szerződtek, hogy gondozói lesznek egy olyan léleknek, aki új energiaformákat hoz a bolygóra. Az Indigó Gyermekek úttörő lelkek, és a szüleik arra szerződtek, hogy csatlakoznak hozzájuk az új családi formák és közösségi élet kialakításának úttörő munkájában.

A gyermekek lelki küldetése, hogy megkérdőjelezzék és kétségbe vonják a régi formákat, és megteremtsék az ösvényeket az új formák megnyilvánulása érdekében. Az Indigó Gyermekek mindig érzékenyek, szeretők, tehetségesek és intuitívak. A szülők vállalják, hogy módot találnak arra, hogy táplálják ezeket az érzékeny és gyönyörü energiákat, és hogy támogassák a gyermekek fejlett képességeit és tehetségeit, amennyire csak tőlük telik.

A gyermek viszonzásképp vállalja, hogy az új utak tanítója lesz. Ám ahhoz, hogy ezt megtegye, meg kell kérdőjeleznie és aláásnia a régi utakat. Az Indigó Gyermek ezt kétféleképp teszi meg. Először is meg fog kérdőjelezni minden hit- és hiedelemrendszert, és "szabályt" - valamint ellen fog szegülni nekik - amit ti vagy mások előírtok számára. Ily módon megmutatják, mi az, ami működik számukra, és mi az, ami nem, és rajtatok, szülőkön múlik, hogy meghallgatjátok-e őket és tanultok-e tőlük, vagy megpróbáljátok rájuk erőltetni saját akaratotokat.

A gyermekek másik tanítási módszere, hogy tükröt tartanak a szüleik elé. A gyermek továbbviszi szüleinek nem müködő mintáit, amiket ők követnek az életükben. Ezek a minták általában az alacsony önbecsüléssel és az én el nem fogadásával kapcsolatosak. Ez az oka annak, hogy sok Indigó a kábítószerezés és a szexuális szabadosság önpusztító mintáit követi. Visszatükrözik családjuk és a közösség felé azokat az önpusztító mintákat, amelyeket tanultak.

Ez az, amiért sok Indigó szülője küzd serdülő Indigó Gyermeke nyilvánvaló destruktív viselkedési mintáival. A szülők feladata, hogy megértsék, hogy meg kell vizsgálniuk saját destruktív mintáikat, és el kell kezdeniük megélni sokkal szeretőbb és életadóbb mintákat, hogy támogassák önmagukat és gyermekeiket. Hány szülő tölti meg gondolatait és testét mérgező gondolatokkal és anyagokkal, és tölti idejét olyan munkával, amit nem szeret, elnyomva valódi érzéseit? Az indigó gyermekeitek tudatosítják ezt bennetek, és vezetnek titeket, hogy elengedjétek a létezésnek ezen tanult és örökölt formáit. Segítenek abban, hogy ráébredjetek arra, kik és mik vagytok, és hogy mire vagytok képesek, ha őszinték vagytok önmagatokhoz

Kristály Gyermekek

A kristály vibrációjú gyermekek más típusú szerződést kötnek szüleikkel. Ha az Indigók a romboló brigád, akkor a Kristályok az építők. Ez az oka annak, hogy az Indigók és Kristályok gyakran születnek ugyanabba a családba. Ez lehetőséget ad a régi struktúrák eltávolítására, és újak építésére.

A Kristály Gyermek mindig nagyon magas vibrációval rendelkezik, és lélekfeladatai között szerepel az is, hogy a planetáris kristályráccsal dolgozzon, és tartsa az energiát, hogy elősegítse a globális változásokat. Ezért a Kristály Gyermekekkel kötött szerződés még több kihívást tartogat a szülők számára, akiknek meg kell érteniük, hogy ez a kicsi gyermek egyben egy bölcs és erős lélek is, akinek a munkája messze túlnyúlik a család szűk határain.

Ezért van az, hogy a Kristály Gyermekek gyakran stresszesek, és túlteng bennük az energia. A körülöttük élők energiájával dolgoznak, nemcsak családi szinten, hanem ugyanúgy nagyobb közösségi szinten is. A szülőknek az a feladata, hogy megértsék a Kristály Gyermekük lényét és lélekmunkáját, és hogy ennek megfelelően megpróbálják támogatni őt.

Viszonzásképp a Kristály Gyermek támogatja szülei spirituális fejlődését. A Kristály Gyermek képes "bevonzani" szülei életébe azokat az embereket és eseményeket, amikre a szülőknek szükségük van a fejlödésük érdekében. Ez azért lehetséges, mert a Kristály Gyermekek tudatossága nagyon messzire terjed, és odahelyezi és odavonzza azokat a lényeket, akik az adott időszakban leghasznosabbak a család számára. Így a Kristály Gyermekek szülei gyakran a növekedés és a fejlődés egy gyorsított útján találják magukat, ami gyermekük ajándéka.

A spirituális növekedés gyakran segíti egy magasabb tudatszint megteremtését a családon belül, és segít abban, hogy a családi interakcióknak és tiszteletnek új formáit teremtse meg. A legfontosabb tanítás a " létezők egyenlősége". A Kristály Gyermek erőteljes, szerető és alkotó energiákkal ajándékozza meg a családot. Ez a szülők felé kinyilvánított "egyenlőség", és ugyanilyen szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel kell kezelni őket.

A jövőben a gyermekeket is egyenlőnek tekintjük majd, "egyenlő" családi jogokkal, nem csak eltartottnak. Velük is megbeszélik szüleik azokat a családi dolgokat, melyek érintik őket, és választási lehetőségeket ajánlanak nekik. Ez az ő tanításuk és szerződésük veletek, mint szülőkkel - megbecsülés, tisztelet, támogatás és szeretet, ami kölcsönös és kölcsönösen hasznos.

Indigógyermekek, kristálygyermekek, szívárványgyermekek

A beszélgetés dr. Fenes Ildikó terapeutával készült.

- Mi az alapvető különbség az indigó- és kristálygyerekek között?

- Az indigók harcosabbak, szembesítenek azzal, hogy valami nincs rendben körülöttünk. Olyanok, mint egy felkiáltójel. A kristálygyerekek viszont lágyságukkal, szeretetükkel hatnak.

- Van annak valami különleges oka, hogy ezek a gyerekek miért épp egy adott családba születnek?

- Sok szülő azért kap ilyen babát, mert neki is vannak hasonló tulajdonságai, csak épp nincs ezzel tisztában. Ilyenkor a gyermek rávezeti a szülőt ezekre a képességeire. Másrészt azért születnek egy bizonyos családba, mert ott valamit helyre kell tenni. Ezek a gyerekek megérzik a hazugságot, leolvassák az auráról, és szembesítik a felnőtteket az igazsággal. Sok ilyen gyermeknek nincs is karmája, azaz megoldandó életfeladata, csak azért születnek meg, hogy segítsenek a szüleiknek megélni azokat a helyzeteket, amelyekre szükségük van. A jelenlétükkel és viselkedésükkel tanítják a környezetüket, és ezáltal segítenek jobb tudatra ébredni. (...)

- Egyre több ilyen gyermek születik?

- Igen. Rezgésszám-változásnak lehetünk tanúi, ami annak is köszönhető, hogy a fizikai világban olyan szintű kényelem vesz miket körül, hogy jobban tudunk figyelni spirituális fejlődésünkre. Fel kell, hogy ébredjünk végre, és a csillaggyerekek ennek gyakorlati megvalósításához segítenek hozzá.

- Milyenek ezek a gyerekek?

- Az indigók önérzetesek, határozottak, nehezen befolyásolhatóak. A tiltás hatástalan velük szemben. Valójában nekünk se szabadna negatívan fogalmazni, tehát ahelyett, hogy mit nem szeretnénk, azt kellene mondanunk, mit szeretnénk. Ők erre próbálnak rávezetni minket.

Világos, meggyőző magyarázatokra van szükségük, akkor kezelhetőek. Képtelenek nyugodtan ülni, nehezen tudnak hosszú ideig egy dologra koncentrálni, ez főleg a pedagógusoknak okoz gondot. Ezért sokszor hiperaktívnak bélyegzik az indigókat, holott megoldást jelentene, ha időnként lehetővé tennénk, hogy kielégíthessék mozgásigényüket.

A várakozás nagyon megterhelő számukra. Türelmetlenek, impulzívak, ha pedig ezt környezetük nem érti meg, visszahúzódóvá, szótlanná, lehangolttá válnak. Nagyon érzékenyek, azonnal megérzik az elutasítást. Pedig a valódi szeretet elsődleges megnyilvánulása az lenne, hogy mindenkit olyannak fogadunk el, amilyen. Ezek a gyerekek erre a hozzáállásra próbálnak ráébreszteni minket. Ezt az elfogadást ők maguk azonban nehezen kapják meg, mert alapvetően mások, mint mi. Erre előbb-utóbb agresszíven reagálnak, vagy közönyösek, befelé fordulóak lesznek. Pubertáskorban örömök hiányában hajlamossá válnak a drogfogyasztásra.

Hatalmas tudásvágy jellemzi őket, mindent megpróbálnak önállóan felfedezni és megvalósítani. Különleges adottságaik vannak, rendkívül kreatívak. Nemcsak különlegesek, de különcök is. Általában kimagasló az intelligenciájuk, és különleges kapcsolatukkal van a természettel. Arra is figyelmeztetnek, hogy tanuljuk meg becsülni a természetet, az életet.

Az indigógyerekek között az alábbi személyiségtípusokat különböztetjük meg:

Humanisták:

Emberszeretők, rendkívül érzékenyek, határozott véleményt képviselnek. Belőlük lehetnek a nagy nevelők, tanárok, orvosok.

Gondolatorientáltak:

Terveket szövögetnek, és a megvalósítást is megkísérlik. Nem adják fel akkor sem, ha ellenállásba ütköznek. Szívesen foglalkoznak számítógépekkel.

Ifjú művészek:

Gazdag az érzelemviláguk, nagyon kreatívak. A magukban hordozott érzelmeket, a szépséget formázzák meg és tárják a világ elé. Érdeklődésük gyakran változik. Esetükben nem egyféle tudás elmélyítése szükséges, hanem sokrétű ismereteik bővítése fontos.

Interdimenzionális típus:

Az első három személyiségtípust egyesítik. Új elképzeléseket tudnak megvalósítani, művészileg is tehetségesek, és mások irányítására, másokkal való együttműködésre is képesek.

Az indigógyerekek mindig azt teszik, amit helyesnek tartanak. Sokan ezért nehezen kezelhetőnek minősítik őket, pedig csak őszinték. E tulajdonságukkal arra hívják fel a figyelmet, hogy gyakran álarcot viselünk, mások akaratát kényszerítjük magunkra, ahelyett, hogy saját örömeinket, tehetségünket élnénk meg. Ezért aztán másokat se hagyunk kibontakozni.

Fontos lenne, hogy egyre több klub jöjjön létre, ahol az érintett családok találkozhatnak és kicserélhetik tapasztalataikat. Időszerű lenne az oktatási rendszer átalakítása is. A tanárokkal szemben támasztott követelményeket, a pedagógusképzést is meg kellene reformálni. Rugalmasabban, személyre szabottan kellene foglalkozni ezekkel a gyerekkel.

Léhner Zsuzsa - www.nana.hu

Indigó-és kristálygyermekek nevelése

Ez a cikk már csak azért is ragadott meg,mert az Én lányom is Indigó - gyerek.

Egy Indigó vagy Kristály gyermek nevelése különleges megtiszteltetés a zűrzavarnak és a változásoknak ebben az időszakában. Szülőként közreműködtök abban, hogy a nevelés új mintáit hozzátok létre a bolygón. Gyermekeitekkel együtt részt vesztek abban, hogy a szülő-gyermek kapcsolat rezonanciáját a jelenleg lehetséges legmagasabb szintre emeljétek.

Az Indigó és a Kristály gyermekek „küldetéssel” érkeztek a bolygóra. 

Az Indigók azért vannak itt, hogy megkérdőjelezzék a létező rendszereket és hiedelmeket, a Kristályok pedig azért érkeztek, hogy a szeretetre és hatalmunk visszaszerzésére tanítsanak minket. Szülőkként társak és partnerek vagytok a tanításnak és a gyógyításnak ezen folyamatában. Képes leszel segíteni a gyermekedet abban, hogy teljesítse a küldetését, ha megérted, neked mi a szereped. Indigó gyermek szülőjeként számíthatsz arra, hogy minduntalan kihívások elé fogsz nézni, ám a képességeid birtokában, hogy kezelni tudod ezeket a kihívásokkal, egy könnyebb kapcsolatot fogsz teremteni kettőtök között. Kristály gyermek szülőjeként nagyon erős akarattal és gyakori hatalmi harcokkal kell szembenézned. Megismétlem, ha megvannak a szükséges képességeid, hogy bánni tudj ezekkel a dolgokkal, akkor az segíteni fogja a gyermeked fejlődését és kibontakozását.

A régi nevelési szemlélet

A régi nevelési szemlélet egyszerűen nem fog működni az Indigó és Kristály gyerekeknél. És ez természetes. Azért vannak itt, hogy megkérdőjelezzék ezt a szemléletet, hogy valami alkalmasabbra cseréljük. Tehát az, ahogy téged neveltek a szüleid, nem fog működni náluk. Nem ismételheted meg a saját nevelési mintáidat – sem tudatosan, sem tudattalanul. Egy Új Gyermek szülőjeként tudatossá kell válnod arra, hogy mi motiválja az általad választott nevelési mintát.

A régi szemlélet főként a Hatalmon és a Félelmen alapult. A szülő kötelezettségként tekintett a gyermekre, amit elvállalt, és a szülői kötelesség arról szólt, hogy biztosítsa a gyermekről való anyagi gondoskodást és ellátást, és hogy tanítassa és felnőtté formálja a gyermeket, a többi felnőtthöz hasonlóvá. A gyereket arra nevelték, hogy féljen a büntetéstől, és hogy a szülőket, tanárokat és a többi felnőttet hatalmi figuráknak lássa. A gyereket arra tanították, hogy elfogadja a társadalmi normákat ezektől a hatalmi figuráktól, még akkor is, ha azok nem voltak összhangban a természetes hajlamaikkal. A szülők és a nevelők úgy gondolták, hogy a gyermek irányítása és kontrollálása a szerepük. Ezért úgy érezték, joguk van megbüntetni a gyermeket, akár erőszakos módokon is, ha a főként szabályok és tilalmak formájában gyakorolt kontrollt a gyermek megszegte vagy figyelmen kívül hagyta. A szabályok és regulák azt a célt szolgálták, hogy a gyermek „beilleszkedjen” a társadalomba, hogy alkalmazkodjon hozzá. A régi nevelési szemléletű szülők gyakran mondanak ilyesmiket: „Márpedig ezt fogod csinálni, mert én vagyok az anyád/apád!” vagy „Ezt fogod tenni, mert mindenki ezt teszi.”

A régi nevelési szemléletű szülő tekintélyelvű, és szolgálatkészséget és tiszteletet követel a gyermektől a ráruházott hatalomnál fogva, melyet ő birtokol a szülő/gyermek kapcsolatban. E szerint a hiedelemrendszer szerint a szülő „birtokolja” a gyermeket, és joga van szolgálatkészséget követelni. A szülők úgy gondolják, hogy többet tudnak és bölcsebbek, és ezért joguk van megkövetelni bizonyos viselkedési mintákat és a gyermek életét érintő döntéseket a „gyereküktől”.

Az új nevelési szemlélet

Az új nevelési szemlélet a Szereteten alapszik és a Szívközpontból fakad. E szerint az új szemlélet szerint minden gyermek egy ajándék és megtiszteltetés. A nevelést a szív tapasztalatának tekinti, ahol a szülő feladata, hogy felneveljen és támogasson egy újonnan érkezett lelket a Földön. Ez a feladat egy partnerkapcsolat, amelyben a szülő és a gyermek osztoznak a növekedés és tanulás tudatos tapasztalatának megteremtésében, annak kalandjában.

Ebben az új szívközpontú nevelési modellben a gyermeket annak tekintik, aki – egy magasan fejlett léleknek. Az Indigó vagy Kristály lélek saját bölcsességgel érkezik, és feladatának része, hogy ezt átadja a felnőttek világának. A szülő szerepe gyakran az, hogy segítse a gyermeket, hogy eljutassa ezt az üzenetet a világnak. Hogy ezt megtehesse, a gyermeknek szeretetre, táplálásra van szüksége, bátorításra, hogy teljesen kifejezze azt, aki és ami ő valójában, és lehetőségekre, hogy kifejlődhessen teljes potenciálja egy szerető környezetben.

Ahhoz, hogy ilyen szülő vagy nevelő legyen valaki, a Szeretetnek, a Türelemnek, a Tiszteletnek és a Feltétel Nélküli Elfogadásnak szerepelnie kell az alapvető szülői vagy nevelői képességei között. Szükség van arra is, hogy az új szülő megtanulja és megértse a Megbeszélés, Kommunikáció és a Fegyelem képességeit is.

SZERETET

Ez A LEGFONTOSABB szülői készség mind közül. Sokan úgy gondolják, hogy ez „természetesen jön”. Ám a szülők gyakran lemásolják a saját tanult szülői mintáikat, anélkül, hogy elgondolkodnának azon, hogy ezek a szívből jönnek-e vagy sem.

Valójában nem tudod szeretni és tisztelni a gyermekedet, ha nem szereted és tiszteled önmagadat. Oly sokunkat neveltek fel „nem vagy elég jó” üzenetekkel, amik az alacsony önbecsülést táplálják, és nehézségeket okoznak önmagunk szeretetével és önmagunk elfogadásával kapcsolatban. Mindenkinek, aki gyerekekkel dolgozik, szükséges megfigyelnie, hogy a feloldatlan önelfogadási problémáit hogyan vetíti ki a gyermekre. Ilyen esetekben a gyermeket „rossznak”, „kezelhetetlennek” tekinti a szülő, vagy a számos „nem elég jó” címke valamelyikével illeti.

A szülő feloldatlan haragja vagy konfliktusai is visszatükröződnek a szülő felé a gyermek viselkedésében. Gyakran előfordul, hogy egy haragos és szeszélyes gyerek a szülő elnyomott érzéseit éli ki.

Nehéz egy Indigó vagy Kristály gyermeket nevelni, amíg keresztül nem dolgoztad magad a belső problémáidon, és nem vagy képes szeretni önmagad, hatalmadat újra magadhoz venni és kifejezni legmagasabb lehetőségeidet. Az Indigó vagy Kristály gyermeked lesz az elsődleges tanítód, ha nem dolgoztad át magad ezeken a dolgokon.

Meg FOGOD tanulni, hogy visszavedd saját hatalmadat, és értékeld és becsüld önmagad – ahogy megtanítják neked ezeket a képességeket. Ám sokkal egyszerűbb, ha már rendelkezel ezekkel a képességekkel, ekkor ugyanis a gyermeked nevelése az egymást képessé tevő növekedés kölcsönös kalandjává válik.

FELTÉTEL NÉLKÜLI ELFOGADÁS

Ez egyike a legnehezebb dolgoknak a szülő számára. A szülői büszkeség gyakran azt követeli, hogy a gyermek megfeleljen bizonyos elvárásoknak, vagy bizonyos szerepeket töltsön be.

Ám az Indigó és Kristály gyermekeknek megvan a saját meghatározott lényük, és a saját tudásuk arról, hogy kik és mik ők. Ez nagyon tiszta számukra. És néha ez a tudásuk arról, hogy kik és mik ők, szöges ellentétben lehet a szülők kívánságaival és szükségleteivel.

Ha ez a helyzet, akkor nagyon különleges szülőnek kell lenni ahhoz, hogy képes legyél azt mondani: „Elfogadom azt, aki vagy” és „Nem kell olyannak lenned, mint én vagyok”.

Egy bizonytalan szülő a gyermek nagymértékű különbözőségét fenyegetésként élheti meg, és azt követelheti a gyermektől, hogy alkalmazkodjon. Ám az új szülő megengedi a gyermeknek, hogy kibontakozzon és az legyen, aki, sőt, bátorítja a gyermek lényének azon aspektusait is, melyek távol esnek saját gondolkozási módjaitól vagy létformájától, ha a gyermek tehetsége ezekben az aspektusokban rejlik

Az új szülő elfogadja azt is, ha az Indigó gyermek kamasszá válva, majd felnőve, nem azokat a „biztonságos” és „felelősségteljes” karrier utakat követi, amiket a szülő szeretne. Az Indigó lehet, hogy inkább arra vágyik, hogy alkosson, vagy hogy beutazza a világot és világot lásson, nem pedig arra, hogy főiskolára menjen és kövessen egy lefektetett életutat.

Az új szülőknek meg kell érteniük, hogy az Indigók és Kristályok az életet egy folyamatos teremtésnek tekintik, ahol szabadon „átalakíthatják” önmagukat, ha erre hajlandóságot éreznek, ahogy követik a szenvedélyeiket. Valószínűleg nem fogják őket érdekelni a biztos és biztonságos utak, sokkal inkább a szenvedélyes, kreatív és örömteli lehetőségek.

Ez nem azt jelenti, hogy nem teremtik meg maguk számára a bőséget. Az Indigó felnőttek gyakran még harminc éves koruk előtt megteremtik maguknak uazt az anyagi színvonalat, mint a szüleiké. Ám ezt szokatlan és kreatív módokon teszik.

TISZTELET

Ez szorosan összefügg a feltétel nélküli elfogadással. Ha a szülő el tudja fogadni, hogy ki és mi a gyermek, akkor ezen az elfogadáson egy kölcsönös egymás iránti tiszteletet jöhet létre.

Ez a kölcsönös tisztelet a szükséges alap, amelyre a szülő-gyermek kapcsolatot fel lehet építeni.

Sok régi típusú szülő tapasztalatlannak és meglehetősen butának tekinti a gyermekeket, míg tapasztalt és bölcsebb felnőttek meg nem tanítják őket mindenfélére. Az új szülők tudatában vannak annak, hogy gyermekük egy fejlett létező kicsi testben, és kapcsolatukban az elképzelések és tapasztalatok kölcsönös cseréje van jelen. A szülő megtanítja a gyermeknek/léleknek az élethez szükséges készségeket, melyekre szüksége van a bolygón. A gyermek pedig az élet új nézőpontjaira, perspektíváira tanítja a szülőt, ami abból fakad, hogy szorosabb kapcsolatban van a Szellem világával.

Ez a kölcsönös tisztelet azt jelenti, hogy mindenki megengedi a másiknak, hogy az legyen, ami, és nincs szükség kritikára és ellenségeskedésre, ha különbségek vannak.

Valójában az új szülő ezeket a különbségeket ünneplésre okot adó dolognak fogja tekinteni, ahogy elkezdjük megérteni az emberi létben jelen levő óriási változatosságot és különféleséget a bolygón jelenleg.

TOLERANCIA

Ez a terület szintén összefügg az előző két témával. Ha elfogadás, szeretet és kölcsönös tisztelet van otthon, akkor szintén jelen van a tolerancia a családban levő személyek különbségei és különböző igényei iránt.

Ezt a tolerancia ki tud később terjedni a szélesebb társadalomban is az otthonon kívül. Ha arra tanítod a gyermekedet, hogy minden rendben van veled, és minden rendben van velük is, akkor sokkal valószínűbb, hogy ezt a mintát fogják továbbvinni, ha kapcsolatba kerülnek különböző gyerekekkel és emberekkel az iskolában, és egyéb otthonon kívüli szituációkban.

A mások iránti tolerancia és mások elfogadása szintén része az Indigó és Kristály gyermekek küldetésének, és segítenek megteremteni egy olyan világot, ahol mindenkit tolerálunk és elfogadunk.

Az új szülők megmutatják a gyermeküknek, hogy kapcsolatba tudnak lépni tőlük „különböző” emberekkel is, ha tisztelet van jelen. És képesek megbecsülni a különbözőséget és ünnepelni a változatosságot, nem pedig fenyegetésnek és veszélynek megélni azt, ahogy ezt sok régi típusú szülő tette.

A fent említett aspektusok hatásossága az új nevelési szemléletben gyakran azon múlik, hogy a szülő mennyire képes megosztani az élethez szükséges készségeket a gyermekkel. Ezt leghatékonyabban a Kommunikáció, a Megbeszélés és a Fegyelem képességeinek segítségével lehet megtenni.

KOMMUNIKÁCIÓ

A gyermekeddel való kommunikáció az egyik kulcsfontosságú módja annak, ahogy kimutathatod a szereteted és a tiszteleted.

A kommunikációs folyamat adás és fogadás egyben. A beszélő átadja vagy megosztja az elképzeléseit, a hallgató pedig fogadja ezeket. Mindkét folyamat „aktív” abban az értelemben, hogy a fogadás vagy „hallgatás” szintén egy képesség.

Szülőként a régi szemlélet mögé kell húzódnod, miszerint parancsokat és utasításokat adsz a gyermeknek, elvárva, hogy kérdés nélkül, engedelmesen elfogadja ezeket. És mindenekfelett sose veszítsd el a türelmedet, és sose kiabálj a gyermekeddel a kommunikáció folyamatában.

Ha haragot és erőszakot alkalmazol a kommunikációban, az csak arra tanítja a gyermeket, hogy ahhoz, hogy elérd, amit szeretnél, neked kell a leghangosabbnak és legagresszívabbnak lenned. Hasonló módon a fizikai büntetés arra tanítja a gyermeket, hogy ahhoz, hogy az legyen, amit szeretnél (szolgálatkészség/engedelmesség), agresszívnak és erőszakosnak kell lenned. A kommunikáció ezen mintáit a gyermek elraktározza magában, és később ki is fejezheti, amikor interakcióba lép a korosztályának tagjaival. A Kristály gyermekek különösen, ők ugyanis azért vannak itt, hogy megtapasztalják a hatalmat, és ha azt tanulják tőled, hogy az erőszak egyenlő a hatalommal, akkor ezt fogják eljátszani. És gyakran ellened.

Sokkal jobb ennél, ha a gyermekedet arra tanítod, hogy hatékonyan, ám tisztelettel kommunikáljon. És ehhez a kulcs mindkét fél részéről az, hogy MEGHALLGASSA, hogy a másik mit szeretne mondani. És a hallgatásnak ebben a folyamatában valóban fogadja és megértse, hogy a másik mit érez, és mire van szüksége.

Beszélj a gyermekeddel minden olyan családi dologról, ami őt is érinti. Ne gondolod azt, hogy mivel ő még kicsi, egyszerűen csak el kell fogadnia azt, amit szeretnél. A gyermekeknek is vannak érzelmi szükségleteik, amiket figyelembe kell venni, ha olyan döntéseket hoztok, amik az egész családot érintik.

MEGBESZÉLÉS

A megbeszélés a kommunikációs folyamat része. Ha szeretnéd, hogy a gyermeked egy bizonyos utat kövessen, vagy hogy bizonyos dolgokat megtegyen, akkor el kell magyaráznod neki, hogy miért kéred ezt tőle. Az Indigók és a Kristályok nem fogadják el a tekintélyelvű parancsokat, ám meg fognak hallgatni, ha nyugodtan beszélsz hozzájuk és elmagyarázod, miért szeretnéd, hogy megtegye az adott dolgot.

Ha nem különösebben vonzó számára, amit szeretnél, akkor lehetséges, hogy jutalmat helyezz kilátásba arra az esetre, ha megteszi, amit kérsz tőle. Ebben az esetben egy „nyertes-nyertes” szituáció áll elő, amelyben mindkét résztvevő kap valamit, amit szeretne.

Ez nem a manipulációról szól, ám az okos Indigók szüleinek figyelniük kell arra, hogy a gyermek ne váljon manipulatívvá. Ennek inkább az a lényege, hogy a kölcsönös kényelem egy terét érjétek el, ahol mindkét fél összhangban van azzal és elégedett azzal, amit meg kell tennie. Például, ha a játékok elpakolása gondot okoz nálatok, akkor beszéld meg a gyermekkel, hogy ha a játékokat egy héten keresztül minden este elpakolja, akkor hétvégén meglepitek valamivel. Ha nem pakolja el, akkor elmarad a meglepi. A legtöbb gyerek hajlandó egy ilyen javaslat hatására együttműködni, sokkal inkább, mintha az anyja egyfolytában kiabálna vele, hogy miért nincsenek elpakolva a játékok (hát igen, az Indigó és Kristály gyerekeket általában sokkal fontosabb és képzeletgazdagabb dolgok foglalkoztatják, minthogy elrakja a játékokat.)

FEGYELEM

Bár ezt hagytam utoljára, általában ez a legtöbb érzelmet kiváltó terület a szülőkkel való beszélgetéseim során. Hogy büntessük-e a gyermeket vagy „elpáholjuk-e”, vagy kikényszerítsük-e a határokat. Személyes véleményem az, hogy soha ne használjunk erőszakot. Ez csak arra tanítja a gyermeket, hogy az erőszak egy eszköze annak, hogy megszerezd azt, amit akarsz.

Másrészről úgy gondolom, hogy a „fegyelem” fogalmát félreértelmezzük a társadalmunkban. Egyenlővé tesszük a szabályokkal, regulákkal és a büntetéssel. Valójában a fegyelem (discipline) és a tanítvány (disciple) szavaknak közös a gyökere, és a fegyelem összefügg a tanítással és a tanulással. És nem az a leghatékonyabb tanár, aki kiabál és erőszakos, hacsak nem a seregben vagy. A hétköznapi életben akkor a leghatásosabb a tanítás, ha a szívből jön, és kedves és figyelmes módon közlöd a másikkal.

A gyermekeknek szükségük van arra, hogy tudják, hogy hol húzódnak a határok, és hogy mit várunk el tőlük a családon belül. Ez segít biztosítani a biztonság érzését, ami elősegíti a nyugalmas viselkedést. Ám ezt az információt szerető és csendes módon is lehet közölni, a kommunikáció és a megbeszélés készségeit használva.

A kommunikáció és a megbeszélés képességei nagymértékben részei a fegyelem képességének.

Szülőként az a feladatod, hogy megtanítsd a gyermekedet – példamutatáson és szavakon keresztül -, hogy mit kell tennie, hogy hatalmának birtokában lévő és szeretetteljes felnőtté váljon. Te vagy a tanító, ő a tanítvány. És néha ő a tanító, és ti, szülők vagytok a tanítványok. Hagyd, hogy kapcsolat olyan szeretetteljes és tápláló legyen köztetek, mint Krisztus és a tanítványai között volt.

Celia Fenn cikke