Klaudia

Klaudia

2010. máj. 29.

Mai gondolatok..idézetek

Azt mindig elfelejtjük, hogy milyen jó érzés,
ha egyszer végre kiderülnek a titkaink.
Akár jó, akár rossz, de legalább kiderül, ha tetszik,
ha nem, és ha a titkod egyszer kiderül,
már nem kell többé mögé bújnod.
Az a baj a titkokkal,
...tovább »hogy mikor uralni véled őket,
elszabadulnak.


Anna Ternheim- My Secret


A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.
Férfiak titkos vágyait fedi fel, mikor már emlékezniük sem volna szabad, a legszokatlanabb
titkokról rántja le a leplet. De ami a legdöbbenetesebb, a fényképezőgép csöndesen
és félreérthetetlenül megmutatja vágyainkat.


Egy buddhista tanár egyszer azt mondta,
hogy a mérges kígyó csak akkor mérges,
ha közeledsz felé.


Ha faképnél hagyod az erőszakoskodót,
.nem gyáva vagy, hanem okos.


Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal
- mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.


AHA igen! És miért is jó egy álomvilágban élni? Miért is kell megfelelni mindenkinek! ???
Engem is ...tovább »úgy nevelt anyukám hogy legyek mindig jó kislány! Ezt persze be is tartja az ember bizonyos helyzetekben, de aztán vannak olyan alkalmak mikor legszívesebben üvöltenénk, remélve hogy így majd észrevesznek vagy belegondolnak az emberek abba amit mondunk, mert ugyebár egy jó kislány szavaira ugyan ki figyel manapság oda?
Tegnap volt egy beszélgetésem valakivel az élet aktuális dolgairól, már ami a mi életünkben zajló eléggé meghatározó olykor kiborító eseményeket illeti...... És be kell valljam a mindig okosat mondó, az esetek többségében engem kioktató ember, csak ült a kedvenc fotelemben rezzenéstelen arccal és mondott pár lényegtelen mondatot! Nem tudom komolyan hogy mivé alakulnak az emberek az idő múlásával! De én csak azt látom hogy egyre inkább nem is ismerek senkit, mert mindenki csak éli az "ELVÁRT " kis magatartásával az életét, ráadásul azt is úgy hogy inkább másoknak próbál megfelelni, nem pedig a saját értékrendjének.

Na aztán persze én az örök kivétel akár mondhatnám fekete bárány aki minden esetben hangot ad annak amit gondol..........persze ez sem jó inkább, fogjam be a számat. Mert persze amiről nem beszélünk nincs is. Itt azért köszönetet mondanék okosabb családtagjaimnak ,barátaimnak is akik mindig minden téren ki tudnak oktatni, de mikor tényleg tanácsra lenne szüksége az embernek akkor pont semmi okosat nem tudnak mondani.


Itt megírnám a kedves olvasónak .... hogy mindenki söprögessen csak a saját háza táján.
Méltatlan dolog olyat elvárni másoktól amit amúgy mi sem tudunk teljesíteni.
Mindenki a saját életének a kovácsa, és felelős a sorsáért...... itt még egy gondolat....

"Szívünk mélyén mindannyian világrasz ...tovább »óló esküvői ceremóniáról álmodunk.
A pillanat varázsa azonban nem tart örökké.
Jönnek a szürke hétköznapok, gondok, hibák, vétkek, és úgy érezzük, elegünk van.
És akkor lépünk."
De nem ám csak félig..... és még csak nem is úgy hogy egyik lábam itt a másik ott...
Hiszen tisztázatlan alapokra épülő kapcsolatoknak SOHA SEM LESZ JÓ VÉGE!!

És még egy általános igazság ...."Mindenki hazudik.... a kérdés csak hogy miről!"

Összefoglalva!Ha valami nem működik, meg kell köszönni az együtt töltött időt és nyugalomban békében elválni és becsukni az ajtót magunk mögött!

Egy mondás szerint IGENIS meg kell adni a tiszteletet a normális befejezésnek.
Hisz ha visszatekintünk az emlékeinkbe........egyszer szerettük valamiért azt az illetőt!


Tényleg,azok az embereknek,akik mindig nagyon ráérnek mással foglalkozni,ajánlanám az unalom elűzésre az orosz rulettet! :D :D

Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre fel ...tovább »eletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?


Ebben a pillanatban, mintha agyunk valamiképpen összekapcsolódott volna, tökéletesen megértettem őt. Énje egyik fele elborzadt saját kegyetlenségétől. Egyetlen hajszál választotta el a tiszta őrülettől.

és - mert.....
..
Minden érzelmek közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk és mentséget arra , hogy elkövetünk mindent ami bűn..


Nemet mondani másoknak:
ez része a felébredésnek, ez gyönyörű.
A felébredés része, hogy úgy éled az életedet,
ahogy helyesnek találod.
Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod.
Az önzés. ...tovább »
Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod.


Az emberi vágyakozásokat ki lehet elégíteni időről időre,de a simogatás utáni vágy sosem szűnik meg.
(Joyce Carol Oates)


Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek.
Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának.

Mert néhány kötelék egyszerűen elrendeltetett
...t
Nekem is van ilyen kötelékem!!:) :*


Gondolj bele, milyen kapcsolatban vagy vele,
mindent tudnod kell róla, vagy elég tudni,
ami a szívében van,
hogy megbízhass benne.


„Lehet hogy vannak olyan nők akiket nem kell megszelídíteni. Lehet, hogy szabadon kell engedni őket, amíg nem találnak valakit, aki éppolyan vad, mint ők.”

Olyan érdekes a képzelet... Ez az erő minden emberben egyaránt működik, kivétel nélkül. Arra használjuk, hogy szebbé, jobbá tegyünk dolgokat illetve újakat alkossunk. Persze számtalan dolog marad csak elképzelés, vannak amik persze megvalósulnak....de a legeslegjobb mikor minden egyes részlet olyan mint ahogy azt elgondoltuk. Becsapós dolog ez. ..... mert képzeletben minden olyan egyszerű.

A valóság pedig sokszor bonyolult...nagyon bonyolult.



A kíváncsiság és a képzelet a tudatos lét két legnagyobb erénye és hibája.
A kíváncsiság, mellyel megismerni vágyunk a megismerhetetlent; és a fantázia, mellyel elképzeljük és megalkotjuk az elképzelhetetlent.

2010. máj. 24.

Anyukád

Anyukád....

A világon van sok millió ember
S van sok ezer, ki téged szeret,
De hogyha baj van, már egyik sem ismer,
S nem törődik senki sem veled.
...tovább »Csak egy van, aki melletted áll mindig
Jó szellemként követ vigyázva rád -
Ha rossz is vagy, ő mindig jónak lát:
A te drága, édes, édes, édes jó anyád!

Csókold meg édes anyukádat százszor,
Szorítsd kezét jól, bárhová vezet,
Szívből szeretnek téged talán máshol,
Legjobban mégis anyukád szeret.
Mindig úgy tégy, ahogy anyukád mondja,
Felderül arcod, ha lágy hangján szól,
Hisz te vagy minden öröme és gondja,
Szívedbe vésd ezt, kispajtásom, jól,
Vésd ezt szívedbe, kispajtásom, jól!

Szeresd, becézd hát édes anyukádat,
ő a földön a legdrágább kincs.
Csak akkor tudod, mi a bú, a bánat,
Ha egyszer ő - Isten őrizz - nincs!...
Van nékem pompás, gazdag, szép lakásom,
De kolduskunyhó lehetne tanyám,
Ha még egyszer - úgy mint te, kispajtás -
Csókolhatnám édes, édes, édes jó anyám!...

Csókold meg édes anyukádat százszor,
Szorítsd kezét jól, bárhová vezet,
Szívből szeretnek téged talán máshol,
Legjobban mégis anyukád szeret.
Mindig úgy tégy, ahogy anyukád mondja,
Felderül arcod, ha lágy hangján szól,
Hisz te vagy minden öröme és gondja,
Szívedbe vésd ezt, kispajtásom, jól,
Vésd ezt szívedbe, kispajtásom, jól!

A gyertya gondolatai

A gyertya gondolatai


...... .....



Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet.
Talán egy kis örömöt nyújtok nektek?
Én mindenképpen örülök, hogy égek!
Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a dobozban lennék.
Feladatom akkor van, ha égek, és fényt adhatok. Most pedig égek és világítok- a feladatomat teljesítem.
Azonban mióta égek, mindig kisebb leszek! Nekem számolnom kell azzal, hogy ha mindig csak fogyok, akkor a végén csak a saját csonkom marad.
Két lehetőségem van:
1. Vagy megtartom a formámat és egészben, a dobozban maradok - akkor nem fogyok el.
De ebben az esetben igazából nem tudom, hogy mi hasznom van nekem.

2. A másik lehetőségem, hogy fényt és meleget adjak, -akkor tudom, hogy mi végből vagyok én itt! Tehát fel kell magamat áldoznom? Ez szebb és nemesebb, mint céltalanul a dobozban lenni! Így van ez nálatok embereknél is?

Ha csak magatokkal törődtök, nem mentek tönkre. De akkor nem tudjátok meg azt sem, hogy mi a feladatotok itt a Földön, és mi a célja az életeteknek.

Vagy a saját odútokban maradtok, mint én, a gyertya a dobozban- vagy a másik lehetőségetek az, hogy magatok körül fényt és meleget sugároztok, örömet szerezve ezzel magatoknak és az embereknek. Így nem lesz haszontalan a ti szolgálatotok sem.

Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok! Az örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek. hogy ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről történik: belülről ti mindig értékesebbek lesztek!

Ti nyugodtan gondolhattok arra, amikor a gyertyát nézitek, hogy ti magatok vagytok a GYERTYA!

Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem csak kicsi és kevés meleget ad. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal melegebb van. Így van ez nálatok, embereknél is. Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és csak kevés meleget tudtok, adni. De ha többen vagytok, összefogtok, akkor sok emberhez tudjátok eljuttatni a FÉNYT, a VILÁGOSSÁGOT, a MELEGET, mert közösen hatalmas erőt képviseltek.

A FÉNY így terjed.

Férfi szerint..A női mell mérete....

Először a hajat vesszük észre – még messziről. A haj hosszúsága és színe mindegy mert minden férfinak más és más jön be. De, hogy viselője gondozza e azt azonnal észrevesszük.

Hányszor megigézett engem már szempár és a mell méretére nem is gondoltam. Csak néztem volna a szemeket szerelmeskedés közben. Egy finom bőr – csak a tapintását vágytam, akár csak a karon. Derék csipő együttes – csak megleshetném őket ruha nélkül.

Sokszor a mell méretére még gyanakodni sem tudunk mert okosan megfontolásból el van rejtve. És van amikor nem kérdezik meg, hogy mit gondolsz róla csak úgy ott van, kirakva éppen csak takarja valami. És beszélgetés közben mantrázod magadban, hogy „nem-nézek oda...“ és talán még sikerül is csak nem emlékszel miről beszélgettetek.

Nem volt még szerencsém szilikonhoz, különösebben nem is vágyom rá és hiába áll elém valaki ilyennel csatát még nem nyert. Persze attól még lehet szeretni a műcicit... Semmivel sincs baj bizonyos kereteken belül. A pornófilmek, a reklámok, a televízió mint nagy testvér megmondja a tutit és csak a mell vagy esetleg egy tökéletesnek látszó babát kínál szinte mint egyetlen lehetőséget a férfiaknak. Megvagyunk véve a szexel. Szexuális vágykeltést felhasználva adnak el nekünk ételt, italt, autót... És a többség ezt megeszi aztán csak baja lesz... Frusztrált nem kapja meg a reméltet a vágya tárgyától vagy ha belefut egy csini lányba aki olyan mint a tv-ben sem hoz beteljesülést. De most eltértem a tárgytól..

Szóval a férfiak akiknek csak a mell számít és több mint 20 évesek részvétem. Kicsi és nagy egyaránt tud örömet okozni főleg akkor ha észrevesszük a többi zónát is ami hasonló erővel bír. A nők és férfiak is elvannak a saját kis csapdáikkal. A nők egyenes hajú tagjai lehetőleg minél göndörebb hajat, a fürtösök szögegyenes, a kevés hajú dúsat, az oroszlán sörényű ritkább hajat szeretne. És gondolom ezt a mell mérettel is el lehet játszani. A férfiak csak a szerszámmal foglalkoznak azon belül is csak a nagyobb felé törekednek, a hajjal kevésbé. Amikor meg elolvassuk az ellenkező nem kijelentéseit, hogy valójában mi fontos egymásban azt mégsem halljuk meg, továbbra is elégedetlenkedünk. Biztos azért mert sokat nézünk TV-t!?

Nem folytatom mert itt elágazik az út sokfelé az önbizalom, a szégyenlősség az öltözködés,a divat a plasztika és az elvárások irányába. Csak szerettem volna hírül vinni, hogy a mell mérete nem oly fontos és perdöntő mint ahogy ezt képzeljük...

Mi emberek....

Úgy hiszem könnyebb azoknak akik kiszeretnek a párjukból, akár megutálják őket (bár ez ellentétes rossz reflex lehet) és szívükből is kiutasítják de azok kik karmikus láncot akarnak földi közegben bontani hihetetlen nagy feladatuk van. Az én/mi feladatunk is ilyen volt. A logika elhullott és helyette a belső iránytű jeleit követjük, útelágazáshoz értünk csak már elfelejtettük azt, hogy amikor találkoztunk akkor is két út egyesült. Egy időre. Az utak végtelenje pedig sok találkozást hordoz, rengeteg metszés pontja van, egy ideig együtt fut aztán ismét elválik. Van amikor az akadály amihez az út érkezik két ember feladványa és a megfejtéséhez mindkét emberre szükség van. És van olyan rejtvény aminek kódja és kulcsa az egyben van benne és ekkor kell búcsúzni.

Félreértjük és félre akarjuk érteni a feladatainkat mert így bújunk ki a felelősség alól. Emberek együtt vannak mert nem őszinték magukhoz, egymáshoz. Kapcsolatuk kimerült, minden lehetőségüket megpróbálták, jobb esetben véghez vitték, rosszabb esetben kudarcot vallottak közös történetükben de a félelem mégis egyben tartja őket. De így csak terméketlenné válnak pedig mind maguknak mind pedig a világnak szüksége van erejükre és szeretetükre.

És van a másképp gyáva, megfutamodó ki az egyértelmű leckéjét mással akarja megíratni ő pedig kibújik és egy könnyebb utat választ.

Egy férfi tollábol....

Hősökre szükség van

Ki vagyok én? A jóképű srác a másodikról? Az ügyintéző fiú, aki mosolyával intézkedik a hivatalokban? A barát aki azt hiszi, hogy ő a legjobb barát? A szerető aki azt gondolja, hogy ott érint és csókol ahol a legjobb? A bölcselkedő aki hallgatásba vonul, hogy a titka megmaradjon? A választékos kinek alsónadrágja és zoknija sosem tér el öltözéke többi részétől? A komoly aki vonásaival a félelmét és a szomorúságát fedi? A merev aki inkább lebénul mintsem játszana egyet önfeledten? A mániákus kinek nincs felesleges tárgya a lakásban? A mágnes ki hatalmas ajándékát kifordítja, hogy megközelíthetetlenné váljon?

Ez egyik sem. Pontosabban mint álcaháló rajtam van mind de olyan nehéz, hogy lábaim megrogynak súlya alatt. De akkor hol található testem lakója és ki ő valójában?


Randevút kértem.Ez még pár hónapja történt. Itt ezen a felületen játszódott és a szereplője egy szépen verselő blogírónő volt. Pár hónap és néhány ezer kilóméter után találkoztunk. A korban felnőtt férfi valószínűleg otthon maradt és a találkozónkra csak egy rettegő kisfiút vittem magammal. Kamasz lehetett még és mint anyátlan árva kinek a melegség ismeretlen élmény, lakatolt szívvel fogadta a nőt. A Nőt ki mindennek szűlője, teremtője. Ő a tenger, az ég, a tiszta és a látható. Illata a természet, a színe millió.

A felnőtt férfinak látszó tárgy aznap este inkább szorult segítségre mintsem az ő karjában bárki is békét és biztonságot talált volna.

És a nő (ez te vagy) aki nem kevésbé fél de feladhatatlan küzdelme edzi őt eljött. Elsősorban a családjához, a hazájához és hozzám. Azt mondta az írásom erőt adott neki és jelenlétemet idézte. Elhozta ő is és megmutatta szemében azt a kislányt aki cseresznyét csent, ki összepiszkolta a ruháját és nagynak látta apukáját. És láttam azt a lányt is aki félve adta ajkait elsőnek fiatal udvarlójának.


A feltalálók, tudosók mindig feltesznek egy újabb kérdést. A bátrabbak legalábbis. Én felteszek de ezzel döntöm korábbi elméleteimet is. Elemzek, agyalok, gondolkozok és manipulálok. Ez utóbbi egy különös képességem és oly ügyesen űzöm, hogy saját csapdámba estem már többször is.


Mi kell a nőnek? Én! Legalábbis ezen dolgozom és az első teszt eredmények jók. Kelendő iparcikké váltam azáltal, hogy jegyet váltottam a női oldalam világába.

Mégis hibás az arú. Beteg még. Belül. Mi a baj velem Gati? Én azt hiszem adok magamból...


Ha kifogást sorolnék azzal csak aláhúznám gyengeségeimet és nem vinném tovább küldetésemet. Viszont ha nem lenne min dolgoznom akkor valószínűleg már nem lennék lakója a földnek sem.


Ma bántottam C-t is. Telefonon beszéltünk. Azt mondta, hogy belefáradt a végtelen próbálkozásba amivel zárt szívemet nyitogatja. Gyerekes titkaim a bajaim alapja és nem érti miért nem vagyok őszinte. Legalább vele...

Sajnálom őt is, téged is. Vétlen áldozatai vagytok egy férfinak aki izomból akar akkorát ugrani, hogy az eget súrolja. Remélem még látlak.


Alternatív befejezések:

1.

Lehetek az a férfi aki szállítja havonta a zsuskát, viszi a gyereket az oviba és nem felejti el az évfordulót. Ha nem felejti el!

2.

Törhetek szíveket és mindennap húzhatok tiszta ágyneműt egy-egy kaland után. Megvolt mindenki és én is megvoltam mindenkinek.


Egyiksem leszek. Legalábbis a sablon szerinti nem. Míg erővel bírom de oldódom fel. És lesz egyszer egy kislányom. Tudom, már álmodtam vele, beszéltünk és egyszer, egy rövid időre már itt volt.


Nem akarok, sosem álltam be a sorba, kérdésekből élek és válaszokból táplálkozom. Kétélű vagyok. Van a mélységem, a másságom ami egyedivé tesz. És van a megfejthetetlen fonákja lényemnek ami szenvedtet. Nagyon szeretek és lelkem ha befogad nem ereszt el többé....


És minden percben velem van egy angyal aki súg. Tudom, különben nem könnyeznék. Küldetésem van és apró igazolások időnként érkeznek.

Mint a tudósnak már vannak kísérleteim amik sikerülnek de megismételni még nem tudom őket.


Szeretnék válaszokat, olyanokat amiket táblára írnak. A nevemre nem kell emlékezni, névtelen hős leszek.

2010. máj. 17.

Szép..

A nappaloké a Tetteim. A Testem. Az este a váltás, a Lelkem kap utat.
Mikor a Testem már elfáradt, elpihen. Lelkem kitárja ajtaját, és alkot, árad, üzen. Este van. Szárnyal fülemben egy dal, zeng a szobán át, egy kedvencem énekel.
barátaimat keresem, vagy csak így üzenek? Netán lassan köszöntöm az estét ? lelkem majd szét veti az érzés, tán így adjak hálát az ...tovább »...tovább »Istenemnek, a napért mit megérhettem, és az életemért, amit eddig átélhettem.
Hallgatok egy zenét? Ezt a csodás a dallamot, mely megnyitja lelkem
kapuját? Hálát adok én , azért, mert élek, szeretek,
remélek jobb jövőt, építek álmot, és köszönöm, hogy találok
barátot, kivel jól esik a szó, melynek dallama lelkemig ér.

2010. máj. 9.

Szeretni...

"Szeretni annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt, figyelemmel fordulni felé. Tisztelni úgy, amilyen; sebeivel, sötétségével, de képességeivel és rejtett adományaival is.
Hinni benne, hogy képes növekedni, akarni, hogy előre haladjon. Bolondul remélni; 'Te nem vagy elveszett ember, tudsz növekedni, szép dolgokat csinálni - én bízom benned.' Örülni jelenlétének és szíve szépségének, akkor is, ha még nem látszik. Elfogadni, hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele; gyöngeségei és sebezhetősége ellenére."

(Jean Vanier)

Bárcsak értenéd-Egy tűzoltó tollából...

Bárcsak tudhatnád, hogy milyen érzés...
Bárcsak tudhatnád, hogy milyen érzés hajnali 3-kor benntr ...tovább »agadt
gyerekeket keresni egy égő házban, miközben lángok cikáznak a fejed
felett és égetik a tenyeredet és a térdeidet, miközben mászol a
rogyadozó padlón, és alattad ég a konyha.

Bárcsak átéreznéd annak a feleségnek a fájdalmát, akinek a 40 éves
férjének hajnal egykor próbálom megkeresni a pulzusát, de nincs neki.
Elkezdem az újraélesztést azért, remélvén, hogy sikerül visszahozni,
miközben már legbelül tudom hogy túl késő. De mégis szeretném, hogy a
felesége azt látná, hogy mindent megtettem azért, hogy megmentsem az
életét.

Bárcsak ismernéd az égő szigetelés jellegzetes szagát, és a füsttől
keserű nyál ízét a szádban, a kifordult csizmádban érződő átható
forróságot, a lángok ropogását, és azt a hátborzongató érzést, mikor
semmit nem látsz a sűrű füstben. Érzéseket, amelyeket én már rég
ismerek.

Bárcsak olvashatnál a gondolataimban, mikor hallom a riasztást és
átfutnak az agyamon a kérdések: vaklárma vagy igazi tűz? Vannak-e bent
áldozatok? Milyen az épület szerkezete? Milyen veszélyek várnak rám?

Bárcsak érezhetnéd azt a szorongást amelyet érzek a fecskendőben
ülve, társaimmal összepréselődve, miközben a gépkocsivezető lába
keményen nyomja a gázpedált, miközben újra és újra nyomom a légkürtöt
mikor nem adják meg az elsőbbséget a kereszteződésekben. Mégis, mikor
szükséged van ránk és megérkezünk, az első reakciód az lesz:
-Azt hittem, már sosem érkeztek meg!
Bárcsak ismerhetnéd a gondolataimat amelyek átfutnak az agyamon, miközben egy tinilányt mentek ki egy autoroncsból:

-Mi lenne, ha ez az én lányom, testvérem, barátnőm vagy családtagom
volna? És hogyan reagálnak majd a szülei arra, mikor egy rendőr ott áll
az ajtóban a sapkájával a kezében? ...tovább »


Bárcsak tudnád milyen érzés a hátsó ajtón beosonni otthon, és úgy
üdvözölni a szüleidet és a családodat, hogy nem mered elmondani, hogy
majdnem soha többé nem érkeztél haza.

Bárcsak érezhetnéd milyen amikor az emberek szavakkal, vagy akár
fizikailag is neked esnek, vagy leszólják amit csinálok, vagy amikor
kijelentik: - Ez velem soha nem fog megtörténni!

Bárcsak átérezhetnéd a fizikális és mentális nyomást, a
félbeszakított vagy elmaradt étkezéseket, az ébren töltött órákat, és
az elmulasztott társadalmi eseményeket, plusz még azt a rengeteg
tragédiát amelyet látok nap mint nap.

Bárcsak tudnád micsoda érzés megmenteni valaki életét, vagy megóvni
a tulajdonát, vagy ott lenni mikor szükség van rád és rendet teremteni
a káoszban.

Bárcsak tudnád, milyen érzés átkarolni egy kisfiút aki azt kérdi:

-Anya jól van? - miközben nem tudsz anélkül a szemébe nézni, hogy
magad is ne sírnál és közben nem tudod mit is mondhatnál. Vagy
visszatartani valakit, aki végignézi ahogy a barátját próbálják
kimenteni a roncsból és újraéleszteni, majd a mentő elszáguld vele.

Egy érzés, amelyet én már régóta ismerek.


Hacsak nem éltél te is ebben, akkor nem értheted meg soha teljesen
azt, hogy ki vagyok, kik vagyunk, és hogy mit jelent számunkra a
munkánk!


Bárcsak érthetnéd!!!

Kérdések

Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész, és mégis csak egy grimasz meg egy makacs "mégsem megyek" lett belőle? Hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: "szeretlek"?
Hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál?
Hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor Ő elhagyott?
És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád?
És kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halolvány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj?
Mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje, és később azt, hogy elmúlt?
Nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál?
Rádkiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni, és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult?
Ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni?
És volt-e bűntudadatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűkmarokkal mért üveggyöngy jutott?
És képedtél-e már el azon, hogy nem csak egy szerelem van a szívedben?

Szárnyak...

"Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb bartáságokban, mások szavaiban... Egy egyszerű szó is képes megnevettetni vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz - szárnyak nélkül. :)

/Antoine de Saint-Exupéry/

" Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, s ott nevtek majd valamelyiken ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevtne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végülis mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. "

Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból! Becsüld meg az emlékeket! És vedd észre : az élet mindig megy tovább. . .

Ebben a pillanatban 6.470.818.671 ember él a világon. Vannak, akik félnek, vannak, akik hazatérnek, vannak, akik hazudnak, hogy túléljék a hétköznapokat, mások éppen most szembesülnek az igazsággal. Vannak ördögi emberek, akik háborúskodásra születtek, mások meg arra, hogy az ördöggel viaskodjanak. Több mint 6 milliárd ember él a földön, több mint 6 milliárd lélek, és néha csak egyetlen-egyre lenne szükségünk.♥

karmikus kapcsolatom...( L)

"A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz."

Akkor nagyok vagyunk?

Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér... Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk.

cSak optimistán...

Kezdem megérteni, hogy az egész élet csak egy játszma, amelyet olyan ügyesen és jól kell megjátszanom, hogy örömöm teljék benne. Ha vesztek, vállat vonok és nevetek, ha pedig nyerek, ugyancsak nevetek. Bárhogy is van, azon leszek, hogy ...tréfásan fogjam fel a dolgokat.

Jó út?

Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Vagy milyen nem volt? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.

2010. máj. 7.

:D :D Én....

:D :D :D Én én vagyok és úgy is nézek ki mint én, talán hasonlítok kicsit magamra de nem nagyon. Tükörbe nem nézek mert nem szeretem annyira a horrorfilmeket. Ha nagy leszek kovászosuborkás vattacukor szeretnék lenni.
Nagyon fontos számomra a modern technika. Például, vettem egy számológépet. Most már nem tudok nélküle összeadni. Vettem egy helyesírásellenőrzőt. Most már nem tudok helyesen írni nélküle. A múltkor vettem egy hajszárítót. Azóta nem szárad meg a hajam magától.
Reggelente álmos vagyok, de jobb szó a kómás. A múltkor össze akartam csukni az ágyamat. Később kiderült, hogy ez nem az a fajta, amit össze lehet csukni. Pedig próbált szólni... recsegett. Szeretek kártyázni. Egyszer egy haveromnál voltam pókerezni. Sajnos csak Tarot kártya volt kéznél. Full House-om volt, négyen ...meghaltak. Otthon, van a falon egy kapcsoló, ami nem csinál semmit.
Néha azért ki-be kapcsolgatom, csak hogy ellenőrizzem. Nemrég felhívott valaki Németországból, és azt mondta, hogy hagyjam abba. Programozónak tanulok. De nem mindig akartam programozó lenni. Most például azon gondolkozom, hogy autójavítót nyitok. A kerekek felfújásához szükséges levegő már megvan. Egyszer egy dalt is írtam.
De mivel nem tudok kottát olvasni, nem tudom, hogy mi lett belőle. Néha, amikor a rádiót hallgatom, eszembe jut, hogy "Hé, ezt lehet, hogy én írtam." Mellesleg lebegtetni tudom a madarakat. De ez senkit nem érdekel. Még valamit akartam. Hmmm. Elfelejtettem, hogy mi volt az. Éppen amnéziám és deja vu érzésem van egy...idejűleg. Mintha ezt már egyszer elfelejtettem volna. Nah mind1. :)

2010. máj. 5.

Éjszakai gondolat...

Van a "Csak van.." és van a "Csak nincs.."
Amikor rájössz,hogy amit magadénak gondolsz,az sosem lehet a tiéd.Mert képtelenség.Saját illúzióid csapdájába estél.
Mikor macska-egér játékot űzöl.Már nem kűzdesz,már nem harcolsz..nem várod és rájössz,a legjobb dolog,amit tehetsz...megpróbálod elfelejteni.
Megpróbálod.Legalábbis eljátszol a gondolattal.Mert már tudod,amit eddig nem tudtál és tudod azt,amit lehet titkon sejtettél.. más megvilágításba helyeződnek a dolgok.
A józan ész és a szív hangjai.Értelem és érzelem.
Tudod,ha eljutsz egy kétirányú kereszteződéshez,vagy jobbra - vagy balra fordulhatsz..Nem tudsz egyszerre két irányba menni.
Mert ha a bal oldalt választod,számodra az tűnik a ígéretesebbnek,megfelelőbbnek,akkor nem fogod megtudni,mi lett volna ha mégis a jobb úton indulsz el.
Nyersz és veszítesz.
Hogy mit...és ez mennyire elviselhető,azt csak Te tudhatod.
A két út nem megy egyszerre.Mert számomra nem hozza meg azt a végcélt,amire én vágyom és szükségem van.
Tudom,hogy ez a kis "utam" céltalan...de próbálok visszatérni a helyes útra.
Próbálok.Azt mondja egy mondás,sose próbálj..Tégy vagy ne tégy.Nehéz...
Még nem megy....de lassan menni fog...vagy nagyon hirtelen...

"A legrosszabb úgy hiányolni valakit, hogy mellette ülsz és tudod,. hogy sohasem lehet a Tiéd. ..."

Ettől függetlenül szeretnél mellette ülni???

Én-én vagyok

"Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

Én rendelkezem mindenemmel –

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó."

(Virginia Satir)

Férfi és Nő

"Esztendőkön át elhitettem magammal, hogy nekem nincs szükségem ama zűrzavaros, viharos, elmeölő hadijátékra, amit férfi és nő folytat egymással, szerelem címen. De van-e más, ami egyszerre képes felkavarni érzékeket, érzelmeket, van-e más, kedvesebb szörnyeteg, mint a gyönyörűség vágya, melynek fojtogató ölelésében ritka csoda ér: érezzük, hogy élünk?! Nem mást, nem kevesebbet akarunk, csupán mindent: élve megelevenedni."

( Vavyan Fable)

Milyen is vagyok?

Milyen is vagyok? Néha ördög, néha angyal, Néha bevonnád arannyal, Néha szurok, meg toll kéne, Hogy azt kenjed a képére, Néha hívod, néha bánod, Hogy meglátta a napvilágot. Néha megtipor a lába, Néha büszkén nézel rája, Néha vonz, és néha taszít, Ragyogása néha vakít. Néha vár, és néha várat. Néha birtokolhatsz százat. Néha száz vesz birtokába, Néha csak egy ejt fogságba. Néha ostoba az arca, Néha ez csak álca rajta. Néha sír, és néha kacag, Néha boldog dalra fakad, Néha mérges, néha fáradt, Néha kincs a világnak. Néha átok, néha áldás. Néha csak egy néma kiáltás...