Indigógyermekek, kristálygyermekek, szívárványgyermekek

A beszélgetés dr. Fenes Ildikó terapeutával készült.

- Mi az alapvető különbség az indigó- és kristálygyerekek között?

- Az indigók harcosabbak, szembesítenek azzal, hogy valami nincs rendben körülöttünk. Olyanok, mint egy felkiáltójel. A kristálygyerekek viszont lágyságukkal, szeretetükkel hatnak.

- Van annak valami különleges oka, hogy ezek a gyerekek miért épp egy adott családba születnek?

- Sok szülő azért kap ilyen babát, mert neki is vannak hasonló tulajdonságai, csak épp nincs ezzel tisztában. Ilyenkor a gyermek rávezeti a szülőt ezekre a képességeire. Másrészt azért születnek egy bizonyos családba, mert ott valamit helyre kell tenni. Ezek a gyerekek megérzik a hazugságot, leolvassák az auráról, és szembesítik a felnőtteket az igazsággal. Sok ilyen gyermeknek nincs is karmája, azaz megoldandó életfeladata, csak azért születnek meg, hogy segítsenek a szüleiknek megélni azokat a helyzeteket, amelyekre szükségük van. A jelenlétükkel és viselkedésükkel tanítják a környezetüket, és ezáltal segítenek jobb tudatra ébredni. (...)

- Egyre több ilyen gyermek születik?

- Igen. Rezgésszám-változásnak lehetünk tanúi, ami annak is köszönhető, hogy a fizikai világban olyan szintű kényelem vesz miket körül, hogy jobban tudunk figyelni spirituális fejlődésünkre. Fel kell, hogy ébredjünk végre, és a csillaggyerekek ennek gyakorlati megvalósításához segítenek hozzá.

- Milyenek ezek a gyerekek?

- Az indigók önérzetesek, határozottak, nehezen befolyásolhatóak. A tiltás hatástalan velük szemben. Valójában nekünk se szabadna negatívan fogalmazni, tehát ahelyett, hogy mit nem szeretnénk, azt kellene mondanunk, mit szeretnénk. Ők erre próbálnak rávezetni minket.

Világos, meggyőző magyarázatokra van szükségük, akkor kezelhetőek. Képtelenek nyugodtan ülni, nehezen tudnak hosszú ideig egy dologra koncentrálni, ez főleg a pedagógusoknak okoz gondot. Ezért sokszor hiperaktívnak bélyegzik az indigókat, holott megoldást jelentene, ha időnként lehetővé tennénk, hogy kielégíthessék mozgásigényüket.

A várakozás nagyon megterhelő számukra. Türelmetlenek, impulzívak, ha pedig ezt környezetük nem érti meg, visszahúzódóvá, szótlanná, lehangolttá válnak. Nagyon érzékenyek, azonnal megérzik az elutasítást. Pedig a valódi szeretet elsődleges megnyilvánulása az lenne, hogy mindenkit olyannak fogadunk el, amilyen. Ezek a gyerekek erre a hozzáállásra próbálnak ráébreszteni minket. Ezt az elfogadást ők maguk azonban nehezen kapják meg, mert alapvetően mások, mint mi. Erre előbb-utóbb agresszíven reagálnak, vagy közönyösek, befelé fordulóak lesznek. Pubertáskorban örömök hiányában hajlamossá válnak a drogfogyasztásra.

Hatalmas tudásvágy jellemzi őket, mindent megpróbálnak önállóan felfedezni és megvalósítani. Különleges adottságaik vannak, rendkívül kreatívak. Nemcsak különlegesek, de különcök is. Általában kimagasló az intelligenciájuk, és különleges kapcsolatukkal van a természettel. Arra is figyelmeztetnek, hogy tanuljuk meg becsülni a természetet, az életet.

Az indigógyerekek között az alábbi személyiségtípusokat különböztetjük meg:

Humanisták:

Emberszeretők, rendkívül érzékenyek, határozott véleményt képviselnek. Belőlük lehetnek a nagy nevelők, tanárok, orvosok.

Gondolatorientáltak:

Terveket szövögetnek, és a megvalósítást is megkísérlik. Nem adják fel akkor sem, ha ellenállásba ütköznek. Szívesen foglalkoznak számítógépekkel.

Ifjú művészek:

Gazdag az érzelemviláguk, nagyon kreatívak. A magukban hordozott érzelmeket, a szépséget formázzák meg és tárják a világ elé. Érdeklődésük gyakran változik. Esetükben nem egyféle tudás elmélyítése szükséges, hanem sokrétű ismereteik bővítése fontos.

Interdimenzionális típus:

Az első három személyiségtípust egyesítik. Új elképzeléseket tudnak megvalósítani, művészileg is tehetségesek, és mások irányítására, másokkal való együttműködésre is képesek.

Az indigógyerekek mindig azt teszik, amit helyesnek tartanak. Sokan ezért nehezen kezelhetőnek minősítik őket, pedig csak őszinték. E tulajdonságukkal arra hívják fel a figyelmet, hogy gyakran álarcot viselünk, mások akaratát kényszerítjük magunkra, ahelyett, hogy saját örömeinket, tehetségünket élnénk meg. Ezért aztán másokat se hagyunk kibontakozni.

Fontos lenne, hogy egyre több klub jöjjön létre, ahol az érintett családok találkozhatnak és kicserélhetik tapasztalataikat. Időszerű lenne az oktatási rendszer átalakítása is. A tanárokkal szemben támasztott követelményeket, a pedagógusképzést is meg kellene reformálni. Rugalmasabban, személyre szabottan kellene foglalkozni ezekkel a gyerekkel.

Léhner Zsuzsa - www.nana.hu