Képzelj el egy embert, aki az utcán rámosolyog egy másikra. Egy számára idegen emberre. Tekintetével tekintetet, és kapcsolatot keres. Azt üzeni: "Szeretlek!"
Van ki az őrültet látja benne. Másban érzelgősség látszatát kelti. Lesz olyan aki, csak értetlen, és zavarban van. Esetleg valaki gúny tárgyának érzi magát, vagy csak ingatja a fejét, hisz e beszélő tekintet úgy sem hozzá szól. Sokakat belülről éget, mint a láng ami megolvasztja a jégből épült várukat. Olyanok is vannak akik számára ez lárma. Valaki zárt kapuikon dörömböl.
Senki sem tudja, hogy ezt hogy értse...
De egy gondolat biztos a fejükben, és egy érzés biztos a lelkükben: "Nem szerethet! Miért tenné?" - Nem. Persze, hogy nem...
Szeretlek! - Te hogy érted?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.