Több féle barátság van.Furcsa dolog az a fajta "haverság", akivel naponta találkozol, beszélgettek, elmentek teázni, vásárolni és mégsem lesztek igazi barátok. Sok mindent tudtok egymásról, de a lényeg rejtve marad. Csak hónapok múlva hallod, hogy válik, vagy már elvált, hogy beteg az anyja, hogy anyagi gondjai vannak, vagy éppen gyógyszert szed a depresszióra. Mennyi elszalasztott alkalom!
Szeretném megérteni, hogy miért van, hogy egyik ember a barátod lesz, életed része, míg a másik bármilyen közel is van szívednek mindig távoli marad? Mi az az erő, ami közel húz az egyik emberhez, míg a másiktól végletesen eltaszít?
Vannak olyan barátságok, amiket megrág az idő és csak emlékeink ládafia őrzi elhalványult mását. Szomorú látni, hogyan múlik el, legféltettebb kincseink hogyan válnak porrá. Régi barátságok leveleit őrzöm, beszélgetésfoszlányokat a múltból...
Új barátságok lépnek a régiek helyébe... Néhány megmarad és néhány tovaszáll. Emlékeim ládafiában elraktározva minden mi fontos. Őrzöm, hogy néha ünnepnapokon kibontogassam és leporolhassam és régi fényében csillogjon nekem. Próbálom nem észrevenni az egyre fakuló színeket és szakadásokat.
Örülök, hogy voltatok és vagytok nekem kedves BARÁTAIM!
Az IGAZI Barátaim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.