Szeretni - Nem szeretni...

Kisfiu és kilány, srác és csaj, férfi és nő.

Óvoda...
Lelkendezünk, örülünk annak h mi már nagyok és erősek vagyunk.
Mi már ügyesen megyünk,beszélünk sőt mi futunk a leggyorsabban az egész csoportban.
Nekünk a leghosszabb a hajunk ezért minden kisfiu belénk szerelmes.
Azt kérdezik honnan tudom?
Hát mert mindig meghúzzák a hajamat és olyankor én megkergettem őket a homokozó körül.
Aztán meglibbentem a hajam és durcásan megfordulok majd késöbb vihorászva megvitatom a többi lánnyal a kis faházba hogy milyen tapasztalatokat gyüjtöttem a mai nap folyamán.
Hjajjj... ovoda.
Azt hittem mindent tudok már a világról, a szerelem az amit akkor érzek mikor meghuzzák a hajamat, a barátság mikor egymás mellé tesszük mindig a kiságyainkat a délutáni szunya alatt.
Sokan visszísírják azokat az éveket.
Én a nagy részére már nem is emlékszem...

Csak úgy repülnek az évek a percek a napok, észre sem vesszük és akarva akaratlanul felnövünk.
Van aki normálisan, időben.
Van akinek fel KELL nőni ahhoz hogy életbe maradhasson.
Világ életemben arra törekedtem hogy hűséges legyek, önmagamhoz.
Ez a fajta hűség pedig egy döntés, talán életünk legnagyobb döntése.
Utakat határoz meg, érzéseket, tetteket.
De még magam sem tudom sokszor hogy az eszemre vagy a szívemre kéne hallgatnom.

Egy dologba biztos vagyok az pedig az hogy a világ mozgatórugója (ha nem is teljes egészében, de nagy részét kiteszi) a szerelem.
Amikor valaki azt mondja h "minden pasi ugyan olyan"
Akkor mi felpillantunk a könnyeink mögül és egy bátortalan mosoly kíséretében bólintunk és kifújjuk az orrunkat (: .
Nemrég viszont rájöttem arra hogy ez a dolog is (mint a világon minden más) relatív
Ismerek sok -sok pasit, viszont így hogy mélyebben belegondoltam és végig pörgettem az agyamon az elmúlt éveket rájövök h nem ugyan olyanok, csak nem mindegyik neked való.
Amelyik nem neked való az nyilván nem kelti föl az érdeklődésed.És bele olvad a tömegbe, mert nincsen benne semmi (számodra) különleges vagy megkapó.
Sőt igazából neked ő csak egy ember -olyan mint a többi- és ha valami véletlen folytán mégis összekerültök tuti biztos h rossz vége lesz.
Megint jön a sírás rívás de legbelül tudod h nem veszítettél sokat.

És mi van akkor ha olyas valakibe botlasz bele akinek az arca nem veszik el a tömegben, akin akkor sem tudsz keresztülnézni ha nagyon akarnál, akire mindenképpen figyelsz és nem ismersz nemet vele kapcsolatban.
Ha két ember szereti egymást......
Akkor én nem tudom mi van.
Sőt ez a dolog a világ legnagyobb gondolkodóit, költőit, tudósait, MINDENKIT tehetetlenné tesz.
Próbálják kémai reakcióként, tudományos tényként...mindenhogy,bárhogy definiálni.
Akár mi is az.Akár honnan is ered.Akár hol is ver gyökeret benned.

Ez alatt az idő alatt hiszel a szónak,hiszel az örökkévalóságban,hiszel az érzékszerveidnek,mindennek csak nem az eszednek.
Ráadásul ez a dolog amilyen erős és kitartó olyan törékeny is.
Bármikor vége szakadhat, gyorsan jön végigéget mindent és gyorsan eltűnik.
Lassan jön mindent lezsibbaszt és csendben, lassan távozik.
Egyik eset sem fájdalom mentes...sőt.
Tele leszel sebekkel és sokszor ezek megakadályoznak rengeteg dologban.
Ha úgy tetszik korlátoznak téged...
(és ez nem csak a szerelemre értendő)
Mondják hogy az idő begyógyít mindent.
Nos én ebbe nem hiszek, szerintem nem gyógyít, inkább az idő rétegeket pakol rá és a fájdalmat egyre távolabbról (vagy mélyebbről???????) egyre inkább a SAJÁTODNAK érzed és közben csendesen őrizgeted mint egy titkos kincset és azt kívánod soha de soha többé senki ne tudjon róla soha senki ne érjen többet a szívedhez hiszen tudod h a simogatás hatalmas pofonnal végződik.

Elsétálunk egymás mellett anélkül h észrevennénk azokat a dolgokat amik színessé teszik az életünket. Nem hogy még használnánk, élveznénk, megragadnánk őket.
Így meg miért várunk bármit is?
Ha mindig menekülünk, elfutunk a saját (rém)álmaink elől.
Ez nem megoldás, ezzel csak rontunk a helyzetünkön, még lehetetlenebbé és életképtelenebbé tesszük önmagunkat és a szívünket.
Túlbonyolítunk minden olyat aminek semmi jelentősége és ez felőrli minden energiánkat és nem figyelünk arra amire kéne. Ha meg akarnánk akkor meg nem tudnánk hiszen elpazaroltunk mindent....elpazaroljuk az életet amit nem ezért kaptunk.
Az emberek már nem szeretnek, nem szeretnének szeretni( ha még is akkor elég halvány a vágy és az igény ) és ami a legjobban aggaszt h mind ez a szemünk előtt történik.
Én nem szeretnék semmit sem elpazarolni, nem akarok bármit is megbánni vagy úgy érezni hogy felesleges.

A bennünk élő belső gyermek....

„Tudom, hogy mit akarok igazából karácsonyra.
A gyermekkoromat akarom vissza. Senkitől nem fogom megkapni, tudom.
Tudom, hogy ennek nincs értelme, de elvégre ki beszél értelemről karácsonykor?
Egy régi-régi, távoli gyerekről van szó, és a jelen gyermekéről.
Benned és bennem laknak, szívünk ajtaja mögött várnak,
hogy valami csodálatos dolog történjék.”

A csönd...

A fájdalom az, amikor hiába beszélsz. És tudod, hogy nem a szavakban van a hiba. Talán hiba sincs, minden tökéletes, mégis hiába. Annyi szó van, ami képes célba találni. Szép szavak, okos szavak, csendesek, szelídek, vagy éppen a szenvedély, az öröm, a lelkesedés, a csodálat vagy a szeretet szavai. Célba is találnak máskor. Másoknál. Csak éppen ott nem, ahol szeretnéd. Mert csukva van az ajtó.
Tudom, hisz magam is így voltam ezzel. Nem volt szó, ami áttörje a páncélomat, nem volt érv, amitől résre is nyitnék, ha bezárkóztam. Nálam volt a kulcs, szorítottam erősen, ökölben a kezem, fehéredtnek az ujjaim a szorítástól.
És fájt nekem is, és a másiknak is.
Ilyenkor nem segítenek a szavak. A szavak kések, amik újabb sebeket ejtenek, régieket tépnek fel, és a kín végtelen. Legalábbis annak látszik.
Döbbent csend. Kérdések hullanak egyenként a csöndbe. Miért? Meddig? Hogyan? És nincs válasz egy ideig. Ez a csend.
És egyszer csak megjelenik egy érzés. Nem egy szó, csak egy lágy hangulat, egy simogató bizsergés, ahogy egy harang szólal meg egy fülnek nem hallható frekvencián.
A szíved ver.
Ahol nincs szerepe a szavaknak, ahol nem ér semmit az elméd.
A szíved tudja a dolgát. És teszi is a dolgát.
Ha rá hallgatsz.
Az elméd ellenáll még, vér tolul az agyadba megint, de ökölbe szorított kezed kinyílik, és egy értelmetlen, oda nem illő érzés legyőz: a hála.
És ahogy hagyod, ha lecsukod a szemed, és hagyod, áradni kezd. Először csak a szívedben, aztán az egész testedben úrrá lesz, és hevülni kezdesz, és növekszik a feszültség benned, érzed, hogy mindjárt repülsz, talán már el is emelkedtél a földtől, már nem is te létezel, csak a hála, aki vagy.
És egyszer csak mintha fény ömlene ki az összes pórusodon, kitör belőled, áramlik megállíthatatlanul, hogy rendet tegyen a világodban, és megtegye azt, amit hiába próbáltál te és a szavaid.
A csönd többet ér.

A benned élő gyermek...

Meghívtál egy kirándulásra Kedves!
Nem aggódom emiatt! Nem kerül pénzbe, nem kell átszerveznem az időbeosztásomat. Vagy mégis? Néhány perc nyugalomra szükségem lesz. De az amúgy sem árt.
Azzal kezdődik az utazás, hogy látlak téged, mintha a vonat ablakában ülnél, de nem ott vagy. Otthon ülsz, a legkényelmesebb foteledben. Egyedül vagy egy olyan pillanatban, amikor nincs veled senki, egyedül vagy, nem törnek rád a családtagjaid, és nincs telefonhívás sem. Halk, lágy, kellemes zene szól. Körülötted csupa olyan tárgy van, amit szeretsz.
 Puha párnák, egy-egy emlék a szüleidtől, emlékeztet a letűnt időkre, és a végtelen szeretetre.
Reggelente, ha korábban ébredsz, és még alszik a táj...leülsz..és hihetetlen lassúsággal kortyolod a kávét. Ez az optimális idő az utazásra. Örülök, hogy veled tarthatok ezúttal.
Elfoglalod a helyed, és fölidézed magadban, hogy milyen kisgyermek voltál. Visszaidézed a múltat, önmagad, látsz egy belső képet életed néhány percéről, amikor éppen arról álmodsz, milyen is lesz az életed.
Visszautazol önmagadhoz, megismerkedsz újra ezzel a kisgyerekkel, vagy kamasszal, aki valaha voltál.
Te egy kicsit esetlen, vékony nyolcadikos kisfiút látsz most, aki az ölében könyvet tart, a gimnáziumi felvételire készül elvileg, gyakorlatilag azonban egyfolytában álmodozik.Mintha aki elvágyódna  valahová messzire, ahol önmaga lehet, ahol szabad lehet. Több levegőre vágyik, és még mennyi mindenre.
Szeretett egyedül lenni. Kóborolni a domboldalon, érezted a föld illatát, a virágok illatát, hallottad a halk neszeket, és olyan szabad akartál lenni...
Még talán egy királylányt is akartál az utazáshoz.
Láttad kettőtöket tisztán, ahogy a királylány átkarol, illetlenül kicsit és mentek együtt a fény felé. Emlékszel ennek a képnek az élményére. Végtelenül biztonságban érezted magad, és kétség nélkül tudtad: ti ketten utazók vagytok. Ugye megtaláltad önmagad? Ez volt akkor.
Ma már nem érdekes. Vagy igen?
Most következik az utazásnak a nehezebb része. A történet folytatása. Mi történt vajon azzal a kisfiúval? Beváltottad az ígéretet, amit neki tettél?
Ha őszinte vagy önmagadhoz, tisztán hallod annak a kisfiúnak az akkori hangját. Tisztán látod a képeket, amiket akkor magad elé képzeltél. És hallod a kisfiú hangját, ahogy felteszi a kérdéseket neked most.
Nem lehet átverni a gyereket, nem érdemes hazudni neki. Éles a szeme, tiszta a szíve, és eleven az esze.
Te, különböző kanyarok után végül megtaláltad a magad hercegnőjét,valóban illetlen határozottsággal tudott ölelni. Ott is hagytál miatta minden más fontos és jelentéktelen dolgot. Ha erre gondolsz, elégedetten összekacsintasz kamaszkori önmagaddal. A történet jól indult.
Aztán egyre gyakrabban érezted,hogy túl szűk a tér, hogy benne vagy a gubóban, de remélted, kifelé haladsz.

– Ilyen hosszú az út? – kérdezi a kisfiú, és kicsit aggodalmasan néz rád. – Ugye nem fáradtál el? Ugye nem hagyod abba a keresést?
– De. Néha elfáradok – mondod. – Néha arra gondolok, hogy talán nincs is szabadság.
Kemény a szó. A kisfiú egészen rémült arcot vág, mint aki éppen elvágta az ujját egy májkrémes dobozzal.
– Ezt nem teheted! – mondja halkan. – Hiszen megígérted. Nem emlékszel?
Dehogynem emlékszel. Dehogynem emlékszel.
Mit tehetnél? Neki nem tudsz hazudni. Nem tudsz. Nem lehet egy gyereknek hazudni. Neki nem. Ez a legnehezebb és ez legjobb is ebben az utazásban. Pontosan látod, hogy hol tartasz az életed útján. Ebben a kivételes pillanatban azt is pontosan látod, hogy mit kell tenned. Kérdés, hogy megteszed–e?
Van ilyen is, olyan is. Van, amikor lesütött szemmel tovább sétálsz a rossz irányba, és van, amikor fölemeled a fejed, és irányt változtatsz. Mindkettő belefér.
Ám ha jó irányba mész, felkacag a benned élő gyermek, és téged is elönt a váratlan öröm. Jóban vagy önmagaddal!

Nagyon jó a jó is....

Nem feltétlen kell a legjobbat akarni, nagyon jó a jó is. Ezt valahol hallottam/olvastam,és megtetszett. Különösen ajánlom a végtelenül maximalisták figyelmébe. Sajnos, vagy inkább nem sajnos én is közéjük tartozom. Sokszor nagyon is jó, hogy mindenből a legtöbbet akarom kihozni, mindent tökéletesen akarok megcsinálni, rend, tisztaság legyen körülöttem. Az önbecsülésemre azonban nem mindig hatnak jól a vereségek, főleg akkor nem, amikor igazságtalannak, jogtalannak gondolom őket. Nah ez az ami nálam kiveri a biztosítékot. Az igazságtalanság, az érzése annak, hogy többre vagyok képes, hogy nem látják jól a dolgokat mások, és nem akarják máshogy látni. Utálom, ha félreismernek, és még el is hiszik azt a valamit rólam. Vagy ha megvádolnak valamivel, amit nem is én tettem. Csak fogadjuk el a jót, nem kell a tökéletes. Ilyen szó nincs is szerintem. Relatív, hogy mi a tökéletes. Mindenkinek más. Egyébként nincs tökéletes dolgozat, tökéletes férfi/nő, tökéletes testalkat, tökéletes jellem, tökéletes élet... Jó ez így, ahogy van.

Igazivá válni....

Mindannyian arra várunk, hogy jöjjön már valaki és tegyen végre boldoggá minket, mert persze megérdemeljük mindannyian. Csak nagyon halkan kérdezem meg magunktól, hogy mindeközben mi mit teszünk azért, hogy igazivá csiszolódjunk valaki számára?

Megismerjük, megszeretjük és elfogadjuk már önmagunkat, miközben arra várunk, hogy Ő ránk találjon és belénk szeressen? Alkalmasak vagyunk már őszintén, felelősen, manipulációk és hamis játékok nélkül élni? Alkalmasak vagyunk már, nem csak az egészséges és szenvedélyes szexusokra, de egészséges és nagyon józan kompromisszumokat kötni is, ha kell? Alkalmasak vagyunk már lemondani fixált igényeinkről a másik javára? Alkalmasak vagyunk már adni, anélkül, hogy viszonzást várnánk cserébe? Alkalmasak vagyunk már minden körülmények között fogni a másik kezét és megtartani Őt a saját útján és közös úton egyszerre? Alkalmasak vagyunk már áldozatot hozni, nehézséget, konfliktust és küzdelmet felvállalni a másikért és a közös életért? Képesek vagyunk már érzékelni és nem megsérteni a másik ember személyes határait? És tudjuk már, hogy meddig tartanak a mi határaink? Képesek vagyunk már nagyon hálásan tisztelni is szeretett társunkat azért, mert el mer fogadni bennünket olyan esendőnek, mint amilyen esendőek valamennyien vagyunk? Ne csak várakozzunk, készüljünk! Készüljünk igazivá válni!

Én próbálok, igyekszem igazivá válni, de nagyon, nagyon nehéz...

A tenger....

"A tenger csak hullámcsapásokkal ajándékoz meg, és néha erősnek érezheted magad benne. Nos, én nem sokat konyítok hozzá, de érzem, hogy ennek így kell lennie. És tudom, hogy az életben nem az a fontos, hogy erős legyél, hanem, hogy annak érezhesd magad. Hogy legalább egyszer megmérettessél."
(Út a vadonba)

Egy jó harcos

Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen.. A jó harcos nagyon is sebezhető.. Ez teszi igazán bátorrá^^ :)

A lényege....

„A lényege a váratlan kis meglepetéseknek, hogy nem azért kapod, mert valami különöset tettél, hanem épp azért, mert nem.”

Örült..

Vidám jelenség vagyok, őrült tulajdonságokkal és felfoghatatlan érzésekkel.:)

Nincs...

Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott...

De hogy....?

De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom? :)
 /Jóbarátok/

...

Az a pillanat..

Azt a pillanatot fel lehet ismerni. Néha úgy érzed, hogy a körülötted lévő világ megváltozik. Nem tudod megindokolni. Valahogy a fények, a táj, és minden valami különös érzést vált ki belőled, miközben az a pillanat egyéb szempontból egy ...tovább »teljesen átlagos nap teljesen átlagos pillanata. Mégis, ekkor úgy érzed, hogy mindenre képes lennél, meg hogy semmi sem lehetetlen. Hirtelen tisztán látod, hogy mit kellene tenned. Látod a megoldást.

Ezek a pillanatok léteznek, csak gyakran nem szeretjük észrevenni őket. Talán azért, mert egy olyan lépést kellene megtennünk, ami ellent mond a vágyainknak.Vagy nem bízunk eléggé önmagunkban.
Amikor tudjuk,hogy amit akarunk, megkaphatjuk.Hiszünk magunkban és tudjuk,igenis lehetséges.
Nekem könnyebb hinni,mint feladni.Legyen az bármi.Nekem legalábbis biztosan.
"Képzelj el egy repülő madársereget. Na? Hány madarat láttál? Tizenegyet? Tizenkilencet? Ötöt? Van némi fogalmad róla, de a pontos számot nem tudod. Akkor honnan jött ez a gondolat? Valaki odatette. Valaki, aki tudja a madarak pontos számát. És a fákét, a kövekét, a virágokét. Valaki, aki ezekben a századmásodpercekben is gondoskodik rólad, és megmutatja neked a hatalmát. "

(Paulo Coelho) 

Az elmúlt napokban valahogy mégis visszatért a lelkesedésem sok szempontból. Bízom benne, hogy ez most egy darabig így is marad. Valahogy jó kedvem van, annak ellenére,hogy néha kicsit lehangolódom.Én saját magam.

Azt hiszem itt az ideje annak, hogy optimistábban nézzek a jövőbe. Tudom, hogy ...tovább »menni fog. Mennie kell, hiszen Ő most is mellettem áll. Meg az a néhány ember, akik sokat jelentenek nekem. Lehet, hogy néha nem úgy reagálnak dolgokra, ahogy azt az adott pillanatban várom, de tudom, hogy ők a lelki társaim, azok, akikben bízhatok. Akik ott lesznek akkor, amikor kell, és akik rám is számíthatnak bármikor. Akikkel biztatjuk egymást. Segítünk egymásnak észrevenni azokat a sorsfordító pillanatokat. Azokat, amikor Isten megadja a lehetőséget arra, hogy elérhessük a boldogságot, amire mindig is vártunk. Mert ez a lehetőség mindenkinek megadatik. Tudom, hiszem, hogy így van....

"Mosoly"

Az embereknek azzal telik az élete, hogy szomorúak, hogy azt hiszik, az életük rossz, és semmi jó nem történik velük. Pedig néha apró dolgok tehetik széppé a napjainkat. Egy mosoly, egy kedves szó, vagy egy természeti kép, amit nem láthato ...tovább »k minden nap, és amiről az jut eszembe először, hogy mennyire szépek.

”A mosoly egy pillanat műve, de emléke néha örökké tart.”

Már nem tudom,hogy hol olvastam, hogy kitől származik ez a mondat, de azt tudom, hogy igaz.

Sok dolog történt az életemben, amire már nem is emlékszem, pedig biztos, hogy akkor nagyon fontos volt. Arra viszont határozottan emlékszem, amikor valaki, aki sokat jelentett a számomra rámmosolygott. Meg arra is, amikor egy ilyen számomra fontos embertől vártam azt a bizonyos mosolyt, de ő csak állt, és komoly tekintettel nézett rám...

Igyekeznünk kell akkor is mosolyogni, amikor valójában semmi okunk rá, mert egy mosoly a megfelelő embertől nagyon boldoggá tud tenni, ugyanennek a mosolynak a hiánya pedig egy világot tud lerombolni az ember szívében...

Talán az illető már nem is emlékszik rá, hogy ott, és akkor, hogyan nézett rám, hogy mi volt az oka komolyságának, de az én emlékeimből nem törlődik soha... Örökre ott marad, mint egy űr, egy hiány. Egy mosolynak a hiánya, ami ott, akkor nagyon sokat jelentett volna...

Antoine de Saint-Exupery : Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

...tovább »Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

A másik felem...

Tudom, hogy létezik az az ember, aki a másik felem. Találkozunk, belenézek a szemébe, és tudom, ő az. Nem tudom megindokolni miért éppen ő. Egyszerűen csak tudom, érzem...

Életed során gyakran megesik, hogy megismersz valakit, és azt gondolod, szerelemes vagy. Meg azt, hogy biztosan ő az. Az a biz ...tovább »onyos igazi. Hisz minden jel erre utal. Még akkor is így gondolod, amikor elhagy, amikor egyedül maradsz, és nem érted, hogy miért lett vége.

Egészen addig, amíg találkozol Vele, és átértékelsz mindent. Hirtelen rájössz, mindaz, amit szerelemnek hittél egész eddigi életed során, valójában nem is volt az. Azok a közös tulajdonságok, amiket felfedezni véltél, csak a te képzeletedben éltek. Annyi volt a szerepük, hogy igazolják azt, amit te igaznak szerettél volna hinni.

Mert most itt van Ő, akit megláttál, és átértékeltél általa mindent. Nem tudod megmagyarázni, egyszerűen csak érzed, nagyon... Amikor beszélsz vele, és hallgatod őt, és szavaiban magadat hallod vissza. Rájössz, hogy Ő meg Te egyformán gondolkodtok. Félelmetesen egyformán...

Hiszek benne, hogy mindenkinek megvan az a már említett másik fele. Valahol...

Isten előre megírta minden ember sorsát. Csak néha nem értem...


Miért intézte úgy, hogy egyedül legyek, szenvedjek, és várjak.


Talán a szeretetet, és a boldogságot a felé vezető út teszi széppé. Talán a fájdalom arra szolgál, hogy igazán értékelni tudjuk azt, ami szép. Ahogy a tél, a természet halála megelőzi a tavaszt. Enélkül nem tudnánk mennyire sokat jelent a meleg, és a napsütés. Örök körforgás, és csak attól függ, hogy fájdalmat okoz, vagy reményt, hogy honnan nézzük...
" Lett este, és lett reggel... "

Ezt olvassuk Bereshit könyvében, a világ teremtésnél. Az este megelőzi a reggelt. A sötétség a világosságot. A sötétség megismerése után megtanuljuk értékelni a fényt.

Hiszek benne, hogy megadatik mindaz, ami igazán fontos, hogy mindez csak idő kérdése, és abban is, hogy aki a cél előtt feladja, az meg sem érdemelte volna a győzelmet..

A lelki szépség...

“A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!” (Lev Tolstoy)

Közel legyen...

Engem ne emeljen a magasba senki, ha nem tud addig tartani, mig tényleg megnövök! Guggoljon le ide mellém, ki nem csak hallani, de érteni akar, hogy közel legyen a szivdobogásunk.

Az igazi beszélgetés...

"Az igazi beszélgetés azt jelenti, hogy kilépsz az Énből, és bekopogtatsz a Te ajtaján."

Mint a víz...

"Lágyan kell küzdeni, mint a víz ... amely lágy és enged,belefolyik, átbukik az ellenállón, és föloldja és megkerüli és elsodorja s maga mögött hagyja. A víz a legyőzhetetlen fegyver! Aki ellene csatázik, elveszti lába alól a talajt. A nem-ellenállással győz: nem áll le vitatkozni, meggyőzni, agitálni, letiporni, nekimenni, saját igazát ököllel kivívni, hanem bölcsen továbbfolyik. Alul van és nem is óhajt felülre kerülni - de nem lehet sem elnyomni, sem lepréselni, és aki felül van, az tőle függ. Elmossa a hegyeket is."
(Müller Péter)

Amit adni lehet...

"Amit adni lehet, az nem ér semmit. Az csak egy tárgy, azt el is lehet venni. Csak az az értékes, ami már eleve benned van."Osho

Aki....

"Aki a szemén is túl lát az már rálépett a bölcsesség útjára"

Ehhez talán egy is elég???

A törékenyre vigyázok, az erősre büszke vagyok. Ha szomorú sírok vele, ha nevet nézem a nevetését. Ha jól van én is jól vagyok... Van amikor édes, keserű, megszúr vagy hirtelen. Rabolt már ki és én is loptam tőle. Mindig megbocsájt és végtelen a forrása. Kimerít és feltölt, megöl és feltámaszt. Akar és elenged. Vele sem nélküle, egyet és mindet. Millió illat tavasztól télig, januártól decemberig. Szoknyában és nadrágban, copfban és kibontva. Pántos és pánt nélküli, fegyelmezett és kacér........Mindennap kell belőle. Végtelen a metszés és mégis nehéz a kapcsolódás. Az egyetlen ki teremthet! .. Ehhez talán egy is elég?

Ha egy szem...

Ha egy szem
egy másik szemet fürkész,
és beletekint annak legnemesebb részébe,
abba, amelyel az lát,
akkor így önmagát is látni fogja.

A léleknek is,
ha meg akarja ismerni magát
egy másik lélekbe kell beletekintenie,
és annak is leginkább abba a részébe,
amelyben a lélek kivállósága,
a bölcsesség van jelen.

Az igazi tigris...

"A nők nem szeretik sem a bólogató kiskutyákat, sem az ordító majmokat.
Azt szeretik, ha csendben lépked mellettük a tigris..."

A 3.szem...

"Csak a harmadik szem ismerheti önmagát."

"A harmadik szem a láthatatlan és a lehetetlen mestere."

Ügyis látlak....

"Ne rejetőzz el, úgyis Látlak..
Rád csukom a szempillámat...!"

Nem tudom....

 

 

És nem tudom hány ölelés kell, akár csak egy napra,

…(estig összetartson),

Friss virág....

 

.."Ha felfedezted másban a múlt idő jelét,
ha nem elég az ég kékje feletted,
ha a mosoly szinonimáit
magaddal hozni rég elfeledted,
ha nincs senki, kiért cipelnéd,
és kedved se hív
számlálni számtalan csodát,
ha a moha zöldjét is penésznek látod,
ha úgy érzed,
színtelen virágot lopott öledbe a holnap,
félrecsókolnak szájszagú reggelek –
lehetnék-e én a múlatlan idő,
féktelen nevetésben örökzöld csoda,

vázádban friss virág?"

Valaki vár...

Tudod arra gondoltam,hogy különös erőt ad az embernek,
 ha hiszi,hogy van valahol valaki,aki várja,
Valaki,akit szeret,és aki őt szereti.
Hogy az a valaki vár,és megsokszorozza az erőt,
megsokszorozza az akaratot.
Mintha a várakozó ember,(aki nagyon várja azt a másikat)
varázserővel rendelkezne.
Mintha a szíve mágneses lenne,olyan vonzerő lakik benne.
Értelmet ad az útnak.
Az ember,ki járja az élet gidres-gödrös útjait,
már régen feladná,lefeküdne a hóba,lesz ami lesz,
de ha van,aki vár rá,akkor lázasan is,
félig fagyottan is megy tovább.Mert ott van az a másik.
Aki vár.
Nem másra,őrá vár.
Oda nem érkezhet meg más.
Olyankor elfelejtkezik a fájdalmáról,
a vérző sebekről,olyankor nincs más.
Olyankor nincs más.mint az akarat. 
Eljutni odáig.
Lépeget,(az ember)azt se tudja hová,
meddig,miért.De ha valaki várja,
akkor felgyorsulnak a léptei,
akkor könnyebben veszi az akadályokat,
Mert van miért,van kiért.
Akkor azon a végső nagy folyón is
könnyű szívvel kel át,mert tudja,
van valaki,aki türelmesen is
türelmetlenül várja már.

Kezem...

"Úgy hiszem, királlyá tehetne

kezem egyetlen gyengéd érintése.”

Híd...

"És a hidakat mind felégették
Minden alkalommal újabb álmot mos el a tenger"

..És olyankor új hidat kell építeni, és van, hogy térdig kell gázolni vízbe, sárba.. Úgyis csak Az megy veled, aki igazán szeret, csak az megy veled, csak az segít a hidadban, aki tudja már Milyen új hidat építeni a semmiből.. Csak az gázol veled a legnagyobb sárba.., a többi csak kuruzsló, és rendszerint már a tartó cölöpöknél lelép... és ott hagy.. és hagyná rádszakadni... Kevés a hídépítő mester'.. Kevés az, aki ott marad veled.. térdig.. Nekem is volt hidam! Szép díszes, de elmosta a tenger, az áradat.. s úgy széledtek szerte az addigi "barátok" "kedvesek" hogy lépésüket számolni nem lehetne... Most mégis.. szeretném.. Újra a hidat, a Hidam.. Bizalomból, szeretetből..

 

Csak az jöjjön velem..., aki marad is.....

Léptek...

 

Léptek simulnak bele az éjszakába.. bársonyt takar minden lábnyom, kiszámíthatatlan léptek.... mégis Szépek.. amiket ott hagyok, amik ott maradtak... Megyek... halk cicaszerű léptekkel a Titkos úton.... melyre félve léptem... jöjjön hát a Jelen, jöjjön a Jövő... A Változás nem jön könnyen, és főleg, de nem jön gyorsan... Valaki épp felnőtt, valaki épp most született... Nem élhetsz egészen, ha nem Érted az életed.. s annak minden apró kis fonal-rendszerét.. mert az vagy Te..
Most még nem lépsz magabiztosan.. Félsz.. pontosan tudod, hogy rossz lépted megbosszulja magát, tapasztaltad már.. és mész-mész "sebzett lábbal... mert vándor vagy"
Vándor vagy.. Csak a lépteid vannak... semmi másod! -nem is nappal, még csak az éjszakában.. De Kísérnek az éji fények.. kísérnek az álmok... Újra élednek...
Míg eképpen lépkedek... Megtanulok újra álmodni...
Ez fontos... Nem élhetünk álmok nélkül.., kell a léleknek.. kell valamiben hinni, bízni.. a Titkos úton...

Egyszer megírom majd Neked.....

"Egyszer megírom majd neked, hogy mennyire kedvellek. Meg én. Ugye tudod, hogy pokolra fogsz jutni? Tetszik,ahogyan angyali mosolyod mögé bújsz. Félsz attól, ami lesz belőlem.
Mikor meglátlak, egyszerre fut végig a hideg a hátamon, és perzsel fel a tűz szívemben. Beleremegek. Szeretem az illatodat. Azt az illatot érezni, amivel nem érhet fel a legdrágább parfüm sem.Kedvelem a hangod.
Kedvelem az apró utalásaidat. Amiket meg kell fejteni. Hogy dolgozzon a logikám.Kedvelem a mondataid.
Inspirálsz, szellemi útmutatót adsz. Valami bűbájt szórhattál rám. 
Furcsa,hogy egyszer úgy éreztél utána meg így...de az a nap tipikusan ilyen volt.Olyan könnyed és mégis benne volt minden. 

Most szeretnélek megérinteni...

Most szeretnélek megérinteni..  érezni az ajkadat..kedvesen a szemedbe mosolyogni, nézni...nézni...hosszan csak figyelni, figyelni a neszt, a zajokat, az elfojtott sóhajokat, alkotni de úgy, hogy át is érezzem, érinteni téged szüntelen, arcod simítani, kezed a kezemben s úgy világgá menni..befejezni a mondataid,érezni a közelséged.....

Csöndes könyvek

A szigorú könyvtárosok "Csendet!" feliratú táblát tesznek a könyvespolcokra. A figyelmeztetés nem a látogatóknak szól, hanem az ott lakóknak. Mert a csöndes könyvekben hallható az élet minden moraja, zaja.

Férfi...

"Ha egy férfi megérint a szavával,akkor  a keze sincs már messze."

Felejtsük el...

Felejtsük el egy pillanatra a való világot! Boldogságom határos, bár szomorúságom sem végtelen. Minden ami jó szeretem, sőt néha még azt is ami nem. A jó film az jó. A FÉRFI vonzó.. A jó kapcsolatok az a minden. Ezen kívül a zene ami megnyugtat. Jah meg a barátnők, ha jó akkor vannak. Jah nem bocs, fordítva. Velük lógni maga a csoda.Ezen kívül a kezem. Szeretem. Szeretem mert jó. Mert van. Mert ha nem lenne akkor most nem tudnék írni. Mert nem lenne mivel.Lehet ez az egész most gyerekesnek tűnik..... Egyébként filozofálgatok, mert az megnyugtat,és elgondolkodtat a dolgokon a körülvevő történéseken, és mert jó elfoglaltság. Imádom az autóutakat,és ezzel sem vagyok egyedül.Ahogy ott állok az elsuhanó autók mellett olyan, mintha egy lassított életet élnék...Ha lelépek az útról a sok nálam nagyobb és erősebb jármű mind megpróbál megállni.Ilyenkor olyan mintha fontos lennék.Nekik, meg egyáltalán...Pedig csak nem akarnak elütni és börtönbe kerülni. Kivételek persze vannak... Soha nem gondoltam volna, hogy olyan dolgok fognak foglalkoztatni melyek nem érdekelnek, és olyan emberekkel töltöm szívesen az időm,akiket nem kedveltem. Még most sem gondolom,de mégis foglalkozom velük......... Felejtsük el egy pillanatra a való világot! Felejtsük el mindazt, amit tudunk! Néha olyanban is hinnünk kell, amit nem látunk: egy álomban, egy regény képzelt világában, ahol az élet következetesebben alakul, és a mesék egyre izgalmasabbak lesznek, mielőtt kialakulna a cselekmény megoldása. De kik vagyunk mi emberek, hogy erőltessük a valóságot? Hiszen sohasem tudhatjuk, hogy a jószerencse angyala,vagy a balszerencse őrdöge, mikor kelti életre könyvünk egy lapját, és vet elénk egy kis csodát ,borzalmat,vagy csak egyszerűen visszakerülünk a megszokott hétköznapi szürkeségünkbe.

Új szemmel...

"Új szemmel nézni a régi képre:ez a mi alkotásunk."
	Fodor Ákos

Hogy meglásd...

									- Lehetek a tanítványod? - Csak azért vagy tanítvány, mert szemed zárva van. Mihelyt megnyitod, már nem lesz mit tanulnod tőlem, vagy bárki mástól. - Mi szükség van akkor Mesterre? - Hogy megláttassa veled, mennyire haszontalan dolog Mesterre hagyatkozni.

A lélek szeme...

" Két tekintet van:a testé meg a léleké.A testi szem néha feledhet,de a lélek szeme örökké emlékezik."

Lelki meztelenség...

 " A testi meztelenség izgató,de a gyönyörök gyönyöréhez a lelki meztelenség segít."

3.Szemem megnyílása...

3.Szemem megnyílása....

A napokban leírhatatlan spirituális élményben volt részem...
Voltak előjelei..de váratlanul ért...Egyik percről a másikra olyan dimenziókba találtam magam,hogy  nem tudtam ,hallucinálok vagy ez megtörténik...De látóm felvilágosított...
Ami már várható volt..megnyílt a 3.szemem.
A pár nap alatt születendő tapasztalataimból a következőket tenném hozzá: A harmadik szem látás egy fantasztikus, szinte minden képzeletet felülmúló isteni adomány!                             .....................................................................................

 Azt mondták, mindenki akkor kapja meg mikor készen áll rá.
Tudni fogom használni, különben nem adnák. És súgnak, segítenek.
Mindenre bennem van és lesz a válasz mindig.
A belső értékek kifejlődésén keresztül mutatja a helyes utat. 
A jól működő 3 szem, segít az élet vezetésben.A harmadik szem az a szem, amelynek valódi látása van.
Ha harmadik szemünk nyitva van, láthatjuk a múltat, a jelent és a jövőt. Láthatunk mindent, ami a Túlvilágon van. Az emberi szemünkkel nem láthatjuk, ami szívünkben, lelkünkben vagy belső létezésünkben van. Ez lehetetlen. Harmadik szemünkkel ellenben mindezt láthatjuk. A harmadik szem a Látomást testesíti meg.

A jó és a rossz gondolatok aránya dönti el,hogy ez a szervünk milyen állapotban van,vagyis ennek a működését a mindennapi viselkedésünk,gondolataink befolyásolják.Minél előrébb vagyunk az utunkon minél tisztábban élünk,annál jobban funkcionál.Ennek a működése a lelkiállapotunkra,gondolatainkra azonnal reagál,itt dől el minden pillanatban,hogy mennyi lehetőséget,információt,tudást kapunk az égi csatornán.Senki szemét nem lehet technikákkal kinyitni!!!!Ez automatikusan nyílik,zárul,növekszik-csökken.Közvetlen kapcsolatban áll az agy minden idegközpontjával és részt vesz azok irányításában.
Ezért fontos a szeretettől vezérelt gondolkodás és az ezekből származó cselekedetetek minősége.látás, emlékezőképesség és az akarat főbb központja. 

A 3.szemmel az üzenetek,infók képpé való átértelmezését látom..Ennek a milyenségét nem a tudatállapotom,inkább a megértési,felfogási képességem határozza meg.
Nem látom mi történik,de tudom.Ez minden fizikális élménynél pontosabb és erőssebb,nehéz rá szavakat találni rá.

A harmadik szemre még azt sem lehet mondani, hogy jó. Amekkora értéket hordoz, annyi felelősséggel is jár,
érdemes felkészülnöm és nem titok, hogy nemsokára olyan dolgok is láthatóak lesznek számomra, amik eddig még soha.
Jövőhéten látogatást teszek a Látómnál..aki majd kifejti,miként is kell alkalmaznom 3.szemem.Vannak szintek,aminél már nem szabad mélyebbre néznem,mert nem biztos,hogy a sok információt fel bírnám dolgozni.
Az meg nekem sem lenne jó,ha olyat látnék,amit nem szeretnék.Vannak történetek,események,amiket meg kell élni és nem tudhatjuk előre,ezért jóslásaim során én sem tárok fel minden információt,amit látok.
Még nem tudom,hogy működtetem,de félelmetes...Baráti körömben folytatott beszélgetések során döbbenetes dolgokat mondtam neki a napokban,a múlt,jele,jövő,előző életüket illetően és a hozzájuk fűződö emberekről.Sok szavam fedte a valóságot..hihetetlen a reakció.
Láttam b.nőm következő m.helyét...kire kell vigyáznia,leírást adtam valakiről,akiről egyből tudta a b.nőm,kiről beszélek,pedig sose láttam.ég a sebhelyeket is láttam.
Amit jósolok azóta is..intenzíven bejön...a sok visszajelzéstől döbbenten ülök.
Eddig is megszoktam,hogy jóslataim java megtörténnek,meg holt szellemekkel kommunikálok...na de amit most éltem és élek meg....az felülmúlja eddigi minden képzeletem.

 

Van,aki....

Van,aki szebb,és van,aki jobb,

De olyan nincs,aki én vagyok. 

A leghatalmasabb

 

Nem az a leghatalmasabb,

aki ország-világ ura.

Nem az a leghatalmasabb,

aki szelek,tengerek fölött

uralkodik.

Nem az a leghatalmasabb,

akinek a legtöbb öldöklő

 fegyvere van,

az sem akinek legnagyobb 

a kincse,gazdagsága,

hanem az a leghatalmasabb,

aki embert szül a világra.

Sokszor...

„Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.”(Selma Lagerlöf)

Piszok nehéz....

„Piszok nehéz csak a pillanatnak élni. Azt hiszem a természetemből adódóan, mindig van bennem egy kis elégedetlenség, mindig próbálok mindent kijavítani, ha kielégítem egy vágyamat, úgy érzem az csak olaj a tűzre, de erről szól az élet, nem? Végülis a vágy az élet motorja.”

Legyen időnk a kapcsolatainkra...

Sokféle kapcsolat létezik az emberek között, néha már-már érthetetlen egy-egy szerelem, barátság! Sokszor a kívülállók nem is értik, hogy mit szeret az egyik fél a másikban, miért ragaszkodik hozzá!? Nem csak a szerelmesekre gondolok, hanem a barátokra, barátnőkre.
Fontos,hogy legyen időnk ezekre a kapcsolatainkra, mivel, ha nem ápoljuk őket, akkor eltávolodnak a felek egymástól, az fájdalmas tud lenni.
A mai világ embere sokszor mondja azt, hogy „ ááá nekem nincs időm semmire,annyit dolgozom..”, csak kérdem én,megéri?? Megéri, hogy teljesen elmagányosodjon a személy, azáltal, hogy minden energiáját a munkába fekteti? Nekem nem érné meg…!
  Én szeretek időt fordítani azokra, akik fontosak nekem, és fordítva is igaz, hogy szeretem, ha keresnek, hogy „na mizujs veled…” stb. Van olyan ismerősöm, akivel csak ritkábban tudunk találkozni, de mindig nagy élmény, hogy ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk, annak ellenére, hogy nem vagyunk sülve-főve együtt.
Pont ez a lényeg, hogy legyen időnk azokra, akik fontosak nekünk, még ha ez egy hónapban egyszer is van, az is sokkal jobb, mintha soha nem emeljük fel a telefont…(nyilván ez a szerelmi kapcsolatokra nem igaz:D)

Ha nem hagyod....

„ Ha nem hagyod, hogy igazán szeressenek, akik igazán szeretnek, félő, hogy akkor magadra maradsz.”