Léptek simulnak bele az éjszakába.. bársonyt takar minden lábnyom, kiszámíthatatlan léptek.... mégis Szépek.. amiket ott hagyok, amik ott maradtak... Megyek... halk cicaszerű léptekkel a Titkos úton.... melyre félve léptem... jöjjön hát a Jelen, jöjjön a Jövő... A Változás nem jön könnyen, és főleg, de nem jön gyorsan... Valaki épp felnőtt, valaki épp most született... Nem élhetsz egészen, ha nem Érted az életed.. s annak minden apró kis fonal-rendszerét.. mert az vagy Te..
Most még nem lépsz magabiztosan.. Félsz.. pontosan tudod, hogy rossz lépted megbosszulja magát, tapasztaltad már.. és mész-mész "sebzett lábbal... mert vándor vagy"
Vándor vagy.. Csak a lépteid vannak... semmi másod! -nem is nappal, még csak az éjszakában.. De Kísérnek az éji fények.. kísérnek az álmok... Újra élednek...
Míg eképpen lépkedek... Megtanulok újra álmodni...
Ez fontos... Nem élhetünk álmok nélkül.., kell a léleknek.. kell valamiben hinni, bízni.. a Titkos úton...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.