Tudod arra gondoltam,hogy különös erőt ad az embernek,
ha hiszi,hogy van valahol valaki,aki várja,
Valaki,akit szeret,és aki őt szereti.
Hogy az a valaki vár,és megsokszorozza az erőt,
megsokszorozza az akaratot.
Mintha a várakozó ember,(aki nagyon várja azt a másikat)
varázserővel rendelkezne.
Mintha a szíve mágneses lenne,olyan vonzerő lakik benne.
Értelmet ad az útnak.
Az ember,ki járja az élet gidres-gödrös útjait,
már régen feladná,lefeküdne a hóba,lesz ami lesz,
de ha van,aki vár rá,akkor lázasan is,
félig fagyottan is megy tovább.Mert ott van az a másik.
Aki vár.
Nem másra,őrá vár.
Oda nem érkezhet meg más.
Olyankor elfelejtkezik a fájdalmáról,
a vérző sebekről,olyankor nincs más.
Olyankor nincs más.mint az akarat.
Eljutni odáig.
Lépeget,(az ember)azt se tudja hová,
meddig,miért.De ha valaki várja,
akkor felgyorsulnak a léptei,
akkor könnyebben veszi az akadályokat,
Mert van miért,van kiért.
Akkor azon a végső nagy folyón is
könnyű szívvel kel át,mert tudja,
van valaki,aki türelmesen is
türelmetlenül várja már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.