Klaudia

Klaudia

2010. júl. 5.

Felejtsük el...


Felejtsük el egy pillanatra a való világot! Boldogságom határos, bár szomorúságom sem végtelen. Minden ami jó szeretem, sőt néha még azt is ami nem. A jó film az jó. A FÉRFI vonzó.. A jó kapcsolatok az a minden. Ezen kívül a zene ami megnyugtat. Jah meg a barátnők, ha jó akkor vannak. Jah nem bocs, fordítva. Velük lógni maga a csoda.Ezen kívül a kezem. Szeretem. Szeretem mert jó. Mert van. Mert ha nem lenne akkor most nem tudnék írni. Mert nem lenne mivel.Lehet ez az egész most gyerekesnek tűnik..... Egyébként filozofálgatok, mert az megnyugtat,és elgondolkodtat a dolgokon a körülvevő történéseken, és mert jó elfoglaltság. Imádom az autóutakat,és ezzel sem vagyok egyedül.Ahogy ott állok az elsuhanó autók mellett olyan, mintha egy lassított életet élnék...Ha lelépek az útról a sok nálam nagyobb és erősebb jármű mind megpróbál megállni.Ilyenkor olyan mintha fontos lennék.Nekik, meg egyáltalán...Pedig csak nem akarnak elütni és börtönbe kerülni. Kivételek persze vannak... Soha nem gondoltam volna, hogy olyan dolgok fognak foglalkoztatni melyek nem érdekelnek, és olyan emberekkel töltöm szívesen az időm,akiket nem kedveltem. Még most sem gondolom,de mégis foglalkozom velük......... Felejtsük el egy pillanatra a való világot! Felejtsük el mindazt, amit tudunk! Néha olyanban is hinnünk kell, amit nem látunk: egy álomban, egy regény képzelt világában, ahol az élet következetesebben alakul, és a mesék egyre izgalmasabbak lesznek, mielőtt kialakulna a cselekmény megoldása. De kik vagyunk mi emberek, hogy erőltessük a valóságot? Hiszen sohasem tudhatjuk, hogy a jószerencse angyala,vagy a balszerencse őrdöge, mikor kelti életre könyvünk egy lapját, és vet elénk egy kis csodát ,borzalmat,vagy csak egyszerűen visszakerülünk a megszokott hétköznapi szürkeségünkbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.