Életed során gyakran megesik, hogy megismersz valakit, és azt gondolod, szerelemes vagy. Meg azt, hogy biztosan ő az. Az a biz ...tovább »onyos igazi. Hisz minden jel erre utal. Még akkor is így gondolod, amikor elhagy, amikor egyedül maradsz, és nem érted, hogy miért lett vége.
Egészen addig, amíg találkozol Vele, és átértékelsz mindent. Hirtelen rájössz, mindaz, amit szerelemnek hittél egész eddigi életed során, valójában nem is volt az. Azok a közös tulajdonságok, amiket felfedezni véltél, csak a te képzeletedben éltek. Annyi volt a szerepük, hogy igazolják azt, amit te igaznak szerettél volna hinni.
Mert most itt van Ő, akit megláttál, és átértékeltél általa mindent. Nem tudod megmagyarázni, egyszerűen csak érzed, nagyon... Amikor beszélsz vele, és hallgatod őt, és szavaiban magadat hallod vissza. Rájössz, hogy Ő meg Te egyformán gondolkodtok. Félelmetesen egyformán...
Hiszek benne, hogy mindenkinek megvan az a már említett másik fele. Valahol...
Isten előre megírta minden ember sorsát. Csak néha nem értem...
Miért intézte úgy, hogy egyedül legyek, szenvedjek, és várjak.
Talán a szeretetet, és a boldogságot a felé vezető út teszi széppé. Talán a fájdalom arra szolgál, hogy igazán értékelni tudjuk azt, ami szép. Ahogy a tél, a természet halála megelőzi a tavaszt. Enélkül nem tudnánk mennyire sokat jelent a meleg, és a napsütés. Örök körforgás, és csak attól függ, hogy fájdalmat okoz, vagy reményt, hogy honnan nézzük...
" Lett este, és lett reggel... "
Ezt olvassuk Bereshit könyvében, a világ teremtésnél. Az este megelőzi a reggelt. A sötétség a világosságot. A sötétség megismerése után megtanuljuk értékelni a fényt.
Hiszek benne, hogy megadatik mindaz, ami igazán fontos, hogy mindez csak idő kérdése, és abban is, hogy aki a cél előtt feladja, az meg sem érdemelte volna a győzelmet..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.