Nem feltétlen kell a legjobbat akarni, nagyon jó a jó is. Ezt valahol hallottam/olvastam,és megtetszett. Különösen ajánlom a végtelenül maximalisták figyelmébe. Sajnos, vagy inkább nem sajnos én is közéjük tartozom. Sokszor nagyon is jó, hogy mindenből a legtöbbet akarom kihozni, mindent tökéletesen akarok megcsinálni, rend, tisztaság legyen körülöttem. Az önbecsülésemre azonban nem mindig hatnak jól a vereségek, főleg akkor nem, amikor igazságtalannak, jogtalannak gondolom őket. Nah ez az ami nálam kiveri a biztosítékot. Az igazságtalanság, az érzése annak, hogy többre vagyok képes, hogy nem látják jól a dolgokat mások, és nem akarják máshogy látni. Utálom, ha félreismernek, és még el is hiszik azt a valamit rólam. Vagy ha megvádolnak valamivel, amit nem is én tettem. Csak fogadjuk el a jót, nem kell a tökéletes. Ilyen szó nincs is szerintem. Relatív, hogy mi a tökéletes. Mindenkinek más. Egyébként nincs tökéletes dolgozat, tökéletes férfi/nő, tökéletes testalkat, tökéletes jellem, tökéletes élet... Jó ez így, ahogy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.