Éjszakai gondolat...

Van a "Csak van.." és van a "Csak nincs.."
Amikor rájössz,hogy amit magadénak gondolsz,az sosem lehet a tiéd.Mert képtelenség.Saját illúzióid csapdájába estél.
Mikor macska-egér játékot űzöl.Már nem kűzdesz,már nem harcolsz..nem várod és rájössz,a legjobb dolog,amit tehetsz...megpróbálod elfelejteni.
Megpróbálod.Legalábbis eljátszol a gondolattal.Mert már tudod,amit eddig nem tudtál és tudod azt,amit lehet titkon sejtettél.. más megvilágításba helyeződnek a dolgok.
A józan ész és a szív hangjai.Értelem és érzelem.
Tudod,ha eljutsz egy kétirányú kereszteződéshez,vagy jobbra - vagy balra fordulhatsz..Nem tudsz egyszerre két irányba menni.
Mert ha a bal oldalt választod,számodra az tűnik a ígéretesebbnek,megfelelőbbnek,akkor nem fogod megtudni,mi lett volna ha mégis a jobb úton indulsz el.
Nyersz és veszítesz.
Hogy mit...és ez mennyire elviselhető,azt csak Te tudhatod.
A két út nem megy egyszerre.Mert számomra nem hozza meg azt a végcélt,amire én vágyom és szükségem van.
Tudom,hogy ez a kis "utam" céltalan...de próbálok visszatérni a helyes útra.
Próbálok.Azt mondja egy mondás,sose próbálj..Tégy vagy ne tégy.Nehéz...
Még nem megy....de lassan menni fog...vagy nagyon hirtelen...

"A legrosszabb úgy hiányolni valakit, hogy mellette ülsz és tudod,. hogy sohasem lehet a Tiéd. ..."

Ettől függetlenül szeretnél mellette ülni???

Tudod..

"Ha valaki tud úszni, akkor teljesen mindegy számára, hogy az előtte elterülő víz öt vagy ezer méter mély, pontosan tudja, hogy ha úgy dönt, mind a kettőbe bele mer ugrani. Tudja, hogy az ezer méteres vízben is csak körülbelül két-három métert fog süllyedni, és aztán a fizika törvényszerűségeiből adódóan fel tud majd úszni a felszínre. Az emberek a nagy kékség előtt állva sokszor elfelejtik, hogy tudnak úszni, és nem mernek beleugrani. Pedig a sarkukban már ott van egy csaholó kutyahad... De akkor sem ugranak bele, és hagyják, hogy felzabálják őket a félelmeik."

:-)

„Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához.

Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.

Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban.

Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát: - Mi az ördögöt keresel ? - kérdezte dühösen.- Istennek legyen hála, megtaláltam! - mondta nagypapa hamiskás mosollyal. - A hangodat!”

/ Anthony de Mello: Szárnyalás /

Én Én vagyok

"Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

Én rendelkezem mindenemmel –

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó."

(Virginia Satir)

Férfi és Nő

"Esztendőkön át elhitettem magammal, hogy nekem nincs szükségem ama zűrzavaros, viharos, elmeölő hadijátékra, amit férfi és nő folytat egymással, szerelem címen. De van-e más, ami egyszerre képes felkavarni érzékeket, érzelmeket, van-e más, kedvesebb szörnyeteg, mint a gyönyörűség vágya, melynek fojtogató ölelésében ritka csoda ér: érezzük, hogy élünk?! Nem mást, nem kevesebbet akarunk, csupán mindent: élve megelevenedni."

( Vavyan Fable)

Popper Péter idézet...2

"A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat - a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!"


/Popper Péter/

Popper Péter idézet...

"Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom."

(Popper Péter)

Csak van...

A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.

Csak úgy..

(Most csak így megy. Ne kérdezd, miért...)

--- Utak és fák. Suhanás. Ismert, és ismeretlen terep, megannyi megragadott, vagy megfoghatatlan pillanat...

--- Temető. Meleg és kemény a föld, ahogyan sírra helyezem a kezem. Ott a mélységben ő van, és mégsem. Érzem a rezdülést. Egyszer hozzám tartozott, s én hozzá. Elment, ám kötelékünk örök.

---Játék. A szerencse hajszálon múlik? Vagy mégsem? Hiszed, hogy néha égből jön a segítség?

---Víz, és csobbanás. Napsütés. Hallgatsz, és hallgatok. A világunk néha magába süpped, csak a tekintetek árulkodnak. Vagy az sem. Különös érzet ez. Varázslatos, és nagyon súlyos.

---Fura. Néha sírnék, mikor nevetni kéne, s nevetek, amikor sírni illenék.

Barátság2

"Lehetnek olyan helyzetek a barátok életében,hogy átmenetileg el kell,hogy váljanak egymástól,de ez egy igazi barátságot nem ingathat meg.Sokan úgy gondolják,hogy attól barátság a barátság,hogy folyton egymás szoknyáján vagy gatyáján ülnek.A barátságot nem korlátozza idő vagy tér.A barátság a szívben dől el,a szív szándékán múlik én nem azon,hogy minden nap együtt töltik az idejüket.Lehet,hogy évente egyszer tudnak csak találkozni.Lehet,hogy több ezer kilóméter választja el őket,de a szívükben megvan az a hely egymásnak,amit más nem tölthet be...."

Változás...

Érdekes, az ember mindig megérzi.

A változást.

Amikor valami már nem olyan, és nem úgy. Először kétségbeesetten (vagy csak meglepetten, érthetetlenül) keressük a miért-et. Mert nem értjük. Ki tudja, egyáltalán miért is akarjuk érteni. Lehet, hogy nem kell.
Sok dolog van, amit csak el kell fogadni. Úgy, ahogyan jött.
Visszatekint az ember..volt-e más, mint eddig, volt-e fontos, sorsdöntő?
Többnyire nincs ilyen, csak néha. Mert leginkább csak a napok vannak, a mindennapok. Bennük pedig az egyszerűség, s bár ott bújik a lehetőség, mindenben, százból, kábé kilencvenszer elhalasszuk.
Változik a világ. Változnak az emberek, a barátaink. Semmi sem marad ugyanolyan, soha. Minden egyes nap elvesz valamit tőlünk, és még ha ad is, azon is többnyire csak veszítünk. Nehéz értékelni a dolgokat, leginkább csak utólag tesszük ezt, mert amikor benne vagyunk, nem látjuk úgy, ahogyan kéne. De nem biztos, hogy ez mindig baj.
A változás mindig jön. Sokszor úgy, hogy mi akarjuk, mi szeretnénk, mert érezzük belül a késztetést. Így zárunk le egy egész világot, a múltat, önmagunk egy darabkáját. Ám ugyanakkor megnyílik egy új világ, egy új lélekdarab.

Én kész vagyok, várakozással teli, elfogadásra képes.

Az ember mindig önmagában hisz a legjobban, vagy legkevésbé.

Milyen is vagyok?

Milyen is vagyok? Néha ördög, néha angyal, Néha bevonnád arannyal, Néha szurok, meg toll kéne, Hogy azt kenjed a képére, Néha hívod, néha bánod, Hogy meglátta a napvilágot. Néha megtipor a lába, Néha büszkén nézel rája, Néha vonz, és néha taszít, Ragyogása néha vakít. Néha vár, és néha várat. Néha birtokolhatsz százat. Néha száz vesz birtokába, Néha csak egy ejt fogságba. Néha ostoba az arca, Néha ez csak álca rajta. Néha sír, és néha kacag, Néha boldog dalra fakad, Néha mérges, néha fáradt, Néha kincs a világnak. Néha átok, néha áldás. Néha csak egy néma kiáltás...

Az álmok valóra válnak

Az Ezo magazinban olvastam...tetszik:

Egy erdőben három facsemete álmokat szőtt majdani sorsáról.Az egyik arra vágyott,hogy díszesen faragott kincsesláda legyen belőle,melyben nagy urak őrzik majd ékes vagyontárgyaikat.A másik erős hajóvá akart válni,akin tengerek és óceánok vizén nemes urak szelik majd a habokat.A harmadiknak minden álma az volt,hogy a világ legmagasabb fájává magasodjon,minél közelebb kerüljön Istenhez,mindenki tudjon róla,és büszke lehessen rá.
Néhány évtized elteltével favágók érkeztek az erdőbe,s többek között szemügyre vették a három,azóta már felnőtté cseperedett fát is.Az egyikről azt mondták,kivágják,mert szép,erős,biztosan örül majd neki egy asztalos.Az első fa boldog volt,mert abba bízott,hogy ez az útja annak,hogy kincses ládika lehessen.
A másodikról azt mondták,kivágják,mert szép hosszú a törzse,remek alapanyag lesz majd hajóácsok számára.A második fa is boldog volt,mert hitte,hogy egy igazi királyi hajó válhat belőle.
A harmadik láttán nem lelkesedtek a favágók,de az egyik azt mondta,ő bizony kivágja és elteszi jobb időkre.Ez a fa elkeseredett,mert úgy tűnt,örökre tovatűnt a reménye,hogy a mennyek országához férkőzhessen.
Aztán a télen sokminden történt.Az első fát eladták egy asztalosnak,aki jászólt faragott belőle,s egy istállóba tette.A második hajóácsokhoz került,akik kicsiny halászcsónakká alakították.A harmadikat száláfákká darabolták,és egy raktárba halmozták.
Ezután eltelt sok év,s a feldolgozott fák már valamennyien megfeledkeztek egykori álmaikról.Ám történt egy nap,hogy az istállóba betért egy pár,az asszony gyermeket szült,majd betette őt a jászólba.Az első fa álma tehát valóra vált,hiszen a világ legnagyobb kincsét ringathatta.
A második fából készült csónak később egy embert szállított,aki a nagy viharban elaludt a vízen,majd mikor felébredt,elkiáltotta magát:Béke veled!-s a vihar hirtelen lecsendesült.A második fa álma is beteljesült,hiszen a királyok királyát utaztathatta.
A harmadik fából hatalmas kereszt készült,melyet egy ember a vállán hurcolt végig a városon,majd egy dombra állították,s ráfeszítették az embert.A harmadik ember vágya is beteljesült,hiszen egy dombon magaslott,közel az Istenhez,sokan látták és mégtöbben emlékeznek rá.
Amikor erre a három fára gondolunk,jusson eszünkbe,hogy bár nem sikerülhet minden úgy,ahogyan várjuk,a sorsnak tervei vannak velünk,s ha hiszünk magunkban,megadatik a lehetőség,hogy álmaink teljesüljenek.Akkor is,ha ez az ajándék olykor más csomagolásban érkezik,semmint számítottunk rá.

Fénykép...

Fénykép...Mindenki milyen kedvesen mosolyog. szájat széthúz, szemek csillogjanak, hadd látszódjanak azok a fogak!
És semmi.. mert ami az arc mögött van, az hol látszik ezeken a fényképeken?
Hol látszik a fényképen, hogy mindenkinek ezerféle színű és illatú a lelke?
Hogy egyik nap együtt nevetünk, másik nap az ablakban sírunk.
Hogy ki nem mondott szavakból megértjük egymást.
Hogy történetünk van?!

Mire a külső?
Lehullik, szétszakad, megnő, levágod, bekened, szétkened, átfested, lefogysz, meghízol, kinövöd, eltöröd...
Semmiből nem látszik, hogy ki is vagy TE valójában.
Megszólalsz? - az már valami.
Van véleményed? - felvállalod?
teszel
cselekszel
beszélsz
nevetsz
sírsz
üvöltesz
őszinte vagy
élsz
és önmagad vagy.
A hangodat jobban ismerem, mint az arcodat.
Csodálatos vagy.

Egyszinten..

Épp olvastam egy blogot.Érdekes gondolatok merültek fel.

Tekintve hogy egyre nyilvánvalóbb a dolog: haladunk egy felszínes, semmitmondó, képmutató jövő felé. Már lassan az emberek attól értékesek hogy mit mutat a bankszámla, hogy milyen autó gördül a fenekük alatt, hogy milyen óra villog a csuklójukon, nem pedig attól hogy éppen milyen tiszta és őszinte gondolatok és milyen felfogás és gondolatiság, esetleg ne-adj-isten empátia jellemzi őket.
Persze most jönnek a gondolatok, miszerint: "mi van fiú, savanyú a szőlő?"

De igazán az döbbent meg, hogy a sznobságot valahol meg lehet magyarázni. Egy lány kijelenti: ő csak olyan pasival ismerkedik, aki vele egy anyagi szinten van, merthogy ő nem akar senkit eltartani és azt sem akarja hogy őt tartsák el... Ennyire célirányosan kell keresni, hogy az ember már az elején a másik zsebében turkál és számolgat????
Valahol azonban ennek a lánynak van igaza is... az ő igaza a férfiúi hiúságban leledzik. Mert egy férfi nehezen viseli azt, hogy a párja anyagilag erősebb, hogy Ő férfiként nem tudja megadni azt az érzést, hogy Ő a kapcsolatban az anyagi támasz. Hiába is berzenkedik az ember ezen konzervatív hozzáállás miatt, a valóság mégis ez. Lehet persze ellene háborogni, lehet ellene köpködéshadjáratot indítani, a tényen ez nem változtat.

Kicsit már olyan szaga van ennek, mint az indiai kasztrendszernek. Persze nem olyan radikális, de mégis érzek párhuzamot. Nevezhetjük ezt racionális sznobizmusnak?



Ismerek olyat, aki hasonlóan gondolkodik. Napokat beszélgettünk át amiből kiderült: őt egy pasiban nem az nyűgözi le, hogy pénze van, hiszen az neki is van. Nem a külseje ami hat rá, hiszen az még neki is van... ami hatással bír lenni rá egy pasiban az a HATALOM. Mennyi minden lehet vonzó!!!

Ezekből mind-mind egy dolog hiányzik: a LÉLEK... A racionális gondolatok, a külsőségek, a vagyon soha nem helyettesíti azt amit a LÉLEK tesz egy emberhez.

Vágyok vonzásában..

Ha két ember között egyszer valaha kialakul egy vágy, azt nem igazán söpri el semmi. Sem idő, sem távolság, sem emberi élethelyzetek. Telik az idő, történnek fordulatok, de a vágy örök marad.

Adott két ember, nem is túlzottan egyformák, ezer dologban mások, de van egyfajta összhang. És van egy kölcsönös vágy, amit az ész überel és ezáltal elfojtottá válik. Lehet hogy egyszer sikerül elnyomni, de aztán mint jó főnixmadár újra és újra feléled, ha lehetősége támad rá.

A vágy mindentől függetlenül van jelen. Nincs neki kezdete és nincs neki vége... nem úgy születik hogy egy naphoz, pillanathoz kötni tudnánk, egyszerűen csak feléled és onnantól VAN. Persze nem erőszakosan tolakszik elő, csak úgy rezeg a háttérben, magas frekvencián, átjár mindent. Lehet egymással nem beszélni, nem találkozni, nem keresni egymást - a vágy attól még VAN. Elnyomva, mély álmát aludva. Nem kell neki sok, elég csak pár összefonódó gondolat és máris jön egy kis zavar, átlengi a dolgokat, a gondolatokat.

Vajon meg lehet "szabadulni" egy vágytól? Kalodába terelni, ott rabul ejteni és végleg egy mély tömlöcben örök fogságra ítélni? Néha nagyon jó volna ezt tenni, sokkal egyszerűbb és tisztább volna, semmint hogy szembesüljünk az újra és újra felébredő, be nem teljesülő vágyakkal.

Talán...

Talán a boldogsághoz kevés egy üveg bor, de egy találkozás elhozhatja. Talán a szavak néha nehezek és fájnak, de az az ölelés feledtet mindent. Talán az a szó csak nyolc betű, de az az érzés, ami benne van a világot jelentheti. Talán az álmok, álmok maradnak, de mégis jó kapaszkodni és bízni, hogy egyszer valóra válnak, nem?

Annak, aki még meg sem érkezett, de már járt ott

Lassan jöttél, óvatosan. Mindig aprókat léptél, Egyre beljebb és beljebb haladtál. Nem döntöttél le falakat, nem törtél be ajtókat. Csendben érkeztél. Szinte észrevétlenül nyitottad ki a legtitkosabb kapukat. Most ott állsz az utolsó előtt, kezedben a kilincs. De észreveszlek, és Te meglátsz. Szemeidben félelem. Megrémülsz. Úgy érzed ki kell jutnod innen. Menekülsz, nem figyeled min mész keresztül. Falakat döntesz és ajtókat törsz át.Talán elmész. Ott maradok egyedül.....


Tudod ez az egész így nem ér. Néha el kellene küldened, messzire. Mert ha te kérnél, elmennék. A világ végére is. El kellene küldened, hogy ne érezzem, milyen mikor magamra hagysz, hogy ne tudjam meg soha, milyen mikor becsapod az ajtót, és megtiltod, kövesselek. Ha megkérnél, én elmennék. Még az éjjel kisétálnék, hangtalanul, búcsú nélkül. Elmennék messzire, ha azt szeretnéd. De az ajtót nyitva hagynám, az úton végig nyomot hintenék. Neked, hogy megtalálj és nekem, hogy visszatérhessek.

Ha egyszer....

"Ha egyszer visszanézel a parton,és rádöbbensz,hogy már rég óta csak a Te lábad hagy nyomot a homokban,akkor visszaszaladsz-e kétségbeesve,hogy megtalálj???"

Igazából már nem tudom felidézni azt a pontot, amikor valóság átfordult és minden amiben mélyen hittem gyerekes álomképpé változott. Ha görcsösen akarnám, talán találnék egy estét, egy helyszínt vagy egy mondatot, amire ráfoghatnám, hogy ez az, ami ilyenné tett. Talán neked ez kell, az a pont. Az se baj, ha egy kiszínezett történet, de érteni akarod. Azt várod, hogy minden részletre magyarázatot adjak. Szerintem minden okkal történik. Pedig néha nincsenek észérvek, néha ösztönösen cselekszem, néha nem a szív irányít vagy az ész. Hanem valami sokkal mélyebb, és ha ez a hang szól, akkor én megyek. Akkor megteszem azt is, amitől kettétörik a szív vagy elborul az agy.

Miért van az????

Miért van, az hogy közel érzel valakit magadhoz és mégis eltávolítod. Miért van az hogy nem kell ha van, de megdöglesz nélküle és ott él benned mindig a vágy nagyon mélyen érte,de tudod hogy nem helyes és más a fontos másra kell koncentrálnod és ez az érzés ritkán tör elő,de akkor feltépi a sebeket,és nem tudod miért van ilyen hatással rád vagy hogy milyen következménye lesz, nem akarsz engedni de vannak gyenge pillanatok amikor bizony a szíved megszakad…

Gondolatok1

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik( majd) a szívünk, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád.Épp ezért készíts sok fényképet, nevess sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!
Sokszor úgy érzem,már semmi más nem akarok lenni, mint aki vagyok. De kicsoda-micsoda vagyok hát? A válaszom: végösszege vagyok mindannak, ami előttem történt, mindannak, ami voltam, amit láttam, amit tettem, és mindannak, amit velem tettek. Mindenki és minden vagyok, akinek és aminek létét a világban befolyásolta az én létem.
A múlt nem fontos, egyesek szerint. De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz!
Nem számít, mennyire jó valaki hozzád, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor - és ezért meg kell bocsátanod neki.

De Én még mindig hiszem,hogy a romok alatt nyílik a legszebb virág!!!

Érzés

"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál. "

Anya és gyermeke

Van valami fontos Neked és mindenki másnak: a gyerek és az anya közötti kapcsolat soha nem lehet tökéletes - ez egyszerűen lehetetlenség. Bizonyos problémák mindig felmerülnek. Ha egy problémát megoldasz, máris jön a másik - ez már csak egy ilyen kapcsolat. Csak szeresd a gyerekedet, a többit meg hagyd rá a létre. Te is csak egy ember vagy, hibákkal és korlátokkal. Ez ellen nem tehetsz semmit.

A gyereked téged választott anyjának - nem egyedül tiéd a felelősség. A gyerek is felelős ezért. Rengeteg nő van, akik boldogok lennének, akik készek a befogadására! De a lányod mégis téged választott, és ezért nem csak te vagy a felelős, hanem ő is.

Tehát csak légy természetes és boldog! Táncolj a gyerekkel, szeresd, öleld át! Ne hordozz magadban eszményképeket! Ne hallgass a szakértőkre, mert ők a legártalmasabb emberek a világon! Csak a szívedre hallgass! Ha kedvet érzel ahhoz, hogy megöleld, hát öleld meg! Néha úgy érzed, fel kell pofoznod, akkor pofozd fel. Ne törődj azzal, hogy a nagy pszichológusok szerint a gyereket soha nem szabad megütni. Ugyan kik ők, hogy megmondják neked, mit tegyél? Milyen jogon? Néha igenis jó, ha mérges vagy. A gyereknek meg kell tanulnia, hogy az anyja is egy emberei lény, és ő is feldühödhet néha. És ha te mérges vagy, akkor a gyerek megtanulja, hogy ő is lehet mérges. Ha soha nem vagy mérges, a gyerek bűntudatot érez a saját haragja miatt. Hogyan is haragudhatna az anyjára, aki mindig olyan édes? Az anyák manapság igyekeznek annyira édesen viselkedni, hogy a végén teljesen íztelenekké válnak. Olyanok lettek, mint a szacharin ... a gyerek meg majd mesterséges cukorbajt kap tőle. Ne legyél mindig édes! Légy néha keserű, néha édes - ahogy a hangulatod diktálja! És értesd meg a gyerekkel, hogy az anyjának is megvannak a maga hangulatai, mivel ő is csak ugyanolyan emberi lény, mint bárki más.”

Találkozások

Ez nekem nagyon tetszik:

"A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást."
Paolo Coelho: Tizenegy perc

Cak egy mondás

Nem tudom, kitől származik, de igaznak tűnik:

"Egyes egyedül gondolataid okoznak neked fájdalmat. Egyetlen elméden kívüli dolog sem sérthet meg vagy árthat neked semmi módon. Belőled indul ki minden, ami uralkodhat rajtad és elnyomhat. Egyedül te alakítod sorsodat. A világon semminek sincs hatalma arra, hogy beteggé, szomorúvá, gyöngévé vagy elesetté tegyen."

Kétféle óhaj

Mintha párkapcsolati és bármilyen más emberi-kapcsolati problémáinkra adnának választ ezek a sorok:

„Gyere velem repülni” - szól a darázs a virágnak.

Tapadj az ágra mellém” - szól a virág a darázsnak.”

(Weöres Sándor: A teljesség felé)



Ugyanez a Kis Hercegben (St-Exupéry) így fogalmazódik meg a Király szájából:

„- Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne hibás emiatt: ő vagy én?

- Fölséged! – jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.

- Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet…”

Csakugyan?

Azon gondolkodtam, hogy milyen könnyen és élvezettel pletykálódunk, beszélünk ki másokat. Ítélünk és elítélünk. És azt hisszük, ez a természetes állapotunk. Hát sajnos, azzá vált.

Pedig az életben előforduló dolgok nem jók és nem rosszak. Csak úgy egyszerűen: vannak.

A minősítéseket mi ragasztjuk rájuk. Ezek már az érzelmeinkből fakadnak.

Természetesen véleményünk van mindenről, de ez szubjektív, ezért csak azt jelzik, hogy mi hogy állunk az épp aktuális történethez. Önismeretnek nem rossz. Megvizsgálni, hogy vajon miért úgy reagálok egy adott dologra, ahogy…

Ha nagyon belevetem magam érzelmileg egy általam rossznak érzett eseménybe, az magával ragad, és visz le az örvény a mélybe. Amikor már az a cél, hogy emeljük a rezgés-szintünket, akkor ez az út nem vezet sehová.

Ezért érzem tanulságosnak a következő történetet:

Egy zen történet

Egy zen mester régóta élt a faluban. Köztiszteletnek örvendett, sokan jártak hozzá tanulni. Egy napon valaki azt állította róla: a Mester összeszűrte a levet egy fiatal lánnyal, aki terhes lett tőle! Közölték a mesterrel a vádat, aki annyit szólt:

- Csakugyan?

Mindenki elpártolt tőle, sokan meggyűlölték. A falu úgy határozott, a gyereket nevelje ő fel.

A mester sok éven át nevelte a gyereket, mire a rágalmazó már nem bírta tovább a lelkiismerete vádolását, a falu előtt töredelmesen bevallotta, hogy valójában tőle van a gyerek. Elmentek a mesterhez, visszakérték tőle a gyereket és közölték, hogy megvan az apa. A mester csak annyit mondott:

- Csakugyan?

És visszaadta a gyereket, őhozzá pedig újra jöttek tanulni.

Ez a helyes hozzáállás az egohoz és az élettörténethez, így válaszolj neki: Csakugyan?

Vauka....

Egy kedves téma jutott eszembe...a Kislányom már 7éves,de még mindig ragaszkodik a Vaukához...kedvenc játékkutyusához...amivel pici kora óta alszik.
Igaz,ez már egy 2.Vauka...az első nem tudom hol végezte...de ugyanolyan,dettó.
A lábam lejártam egy hasonlóért....
Ha Vauka mesélni tudna,6könyvre való sztori lehetne belőle...
Volt,hogy Vaut a kertben a sövény mögött találta mg Lili,már belepték a falevelek egy szép öszi napon...
Az utolsó eset..amikor a Dabas Rádióban az elveszett tárgyak rovatában kerestük...s mit ad Isten,meglett...megtalálták.:-)
Vaukát kimosni külön engedélyt kell kérni...és hát nagy becsben kell tartani.
Éjjel 3an alszunk az ágyamba..Lili,Vau és Én..:-)

Elnevettem magam,ahogy a sztorik eszembe jutottak.
Persze a nevetés csak a megmaradt szokásának szólt, egyébként nem is hittem volna, hogy ilyen háttere és magyarázata van:

„A kisgyerek takarója, vagy kedvenc plüssjátéka feltöltődik a gyerek aurájának energiájával. A játék vagy a takaró felveszi az energiát, és a gyerek ezeken keresztül tölti fel magát, kerül ismét egyensúlyba és összhangba saját alap energiamintájával. Ezért igényli annyira, hogy az élénk tevékenységben eltöltött nap végén magához szorítsa őket, álomba ringassa magát velük. Magába szívja a játékban vagy a takaróban felhalmozott energiatartalékot. A gyerekek azért tiltakoznak kétségbeesetten az ellen, hogy kedvenc tárgyaikat kimossák, mert érzik, hogy ezzel az általuk felhalmozott energiatöltés kiürül belőlük.”

Tudod-e?

Tudod-e, hogy az az ember aki lelkileg erősnek tűnik, az valójában érzékeny és gyenge?

Tudod-e, hogy azok, akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?

Tudod-e, hogy a három legnehezebbem kimondható dolog a "szeretlek, bocsáss meg és kérlek segíts"?

Tudod-e, hogy azok, akik pirosba öltöznek, azok a legönbizalmasabbak?

Tudod-e, hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a legelégedettebbek a külsőjükkel?

Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem akarnak látszani és segítségre és megértésre vágynak?

Tudod-e, hogy ha valakin segítesz, az a segítség visszakerül hozzád?

Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, de sokkal értékesebb a szemébe mondani?

Tudod-e, hogy ha valamit becsületesen kérsz, az a kérésed teljesül?

Elérheted, hogy az álmaid teljesüljenek, mint a szerelem, gazdagság, vagy az egészség. Ha igazán kéred, és hiszel is benne, meg leszel lepődve mi mindent meg tudsz tenni.

Érdekes, nem?

Nézőpontok

Ma beszélgettem valakivel, eszembe jutott egy érdekes szösszenet, elmesélem nektek is. Már nem tudom, hol hallottam.

Szóval arról van szó, hogy amit látni vélünk, az nem biztos, hogy az is. Csupán nézőpont vagy rálátás kérdése.
Képzeld el, hogy állsz egy hegy lábánál, és fürkészed a tájat.

Egyszer csak meglátod, hogy az úton fut egy ember. Magadban konstatálod, hogy ott egy sportoló, egy futó.

Aztán feljebb mész, nagyobb területre látsz rá, és látod, hogy az ember után fut egy rendőr. Erről megállapítod, hogy nem is futó az, hanem egy bűnöző, akit épp egy rendőr üldöz.

Aztán még feljebb mész, még nagyobb a rálátásod, és látod, hogy kettőjüket követi egy autó, amiből kamerázzák őket, mert filmfelvétel folyik, és rájössz, hogy se nem futó, se nem rendőr által üldözött bűnöző, hanem mindkettő színész.

Róla....

"Nekem senki más nem szerzett akkora élményt a zenéjével, mint Ő.
Amint megszólalt, abban a pillanatban bennem is megszólaltatott valamit.
Valamit, amit nem tudok szavakba önteni.
Nincs kedvenc számom tőle. Ő a kedvenc az összes dalával együtt.
És együtt a külsejével és belsejével – azzal a lélektől lélekig áramló energiával, amit kaptam tőle."

Egy Élet a kezedben

Megszívlelendő...



Ha a gyerekek kritizálva élnek,

Megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.

Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,

Megtanulnak veszekedni.

Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,

Megtanulnak szégyenlősnek lenni.

Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,

Megtanulnak bűnösnek lenni.

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,

Megtanulnak türelmesnek lenni.

Ha a gyerekek bátorítva élnek,

Megtanulnak bizalommal élni.

Ha a gyerekek megdicsérve élnek,

Megtanulják megbecsülve érezni magukat.

Ha a gyerekek méltóságban élnek,

Megtanulják az igazságot.

Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,

Megtanulnak hinni.

Ha a gyerekek hitelesen élnek,

Megtanulják, mit jelent szeretni.

Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,

Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.

S ami igaz a gyermekekre, az igaz mindenkire, hisz mindnyájan gyermekek vagyunk.

Lassan....

S hogy miért is halványulnak az érzelmek? Mert ez a dolguk. Semmi sem örök, minden változik... minden átalakul... egyszer minden véget ér. S hogy jó lesz-e vagy sem? Ezt te döntöd el... lehet jó hírt rosszul fogadni, de lehet rosszat jól. S hogy utána jó lesz-e!? Ezt végképp sosem tudni... Lehet hogy csak évek múlva jössz rá, hogy a régen helyesnek vélt döntés valójában mennyire helytelen volt. Erre jobb esetben otthon jössz rá, rosszabb esetben a börtön nyirkos falai között... Vagy ez lehet egy érzelmi döntés is... Egy téves döntés, vagy mégsem téves? Relatív.

Hibás, vagy netán hibátlan? Minden relatív.

A hibáink legfőbb oka, hogy túl későn mondunk nemet, vagy túl korán igent!

Vonzalom...

Furcsa dolog a vonzalom. Mi lehet az, ami vonzza az embert egy másik emberhez? Sokan mondják, hogy a megbabonázó tekintet, a gyönyörű, csillogó szemek, vagy az édes csókok azok, amelyek a nőkben felébresztik a ki nem hunyó szenvedélyt egy-egy férfi iránt. Mások szerint egy érintés, egy oltalmazó, melengető ölelés az, amitől egy nőt végleg rabul ejt a fentebb említett hímnemű.

A vonzalom vibrál két ember között. A vonzalom még nem szerelem. De talán jobb, mint a szerelem. Felpezsdít, forr a véred, lüktet mindened. Imádod ... egy-egy érintése sokkhatásként hat rád... Amikor összeértek, mintha egy rapszódia befejezése lenne, s az alkotó tökéletest alkotott volna. Ha vele táncolsz, megszűnik a külvilág ...

A vonzalom lángol egyes egyedek iránt, míg mások iránt még csak nem is parázslik. Ez talán a genetika? Vagy a sors?

A vonzalom magában hordozza a szenvedélyt, a kecses erotikát ... Ha vonzódsz egy férfihoz, játszol vele. Olyasfajta macska-egér játék ez. Hol adsz, hol elveszek, hol kapsz, hol tőled vesznek el ... De mégis oly jó ez a játék ...
A vonzalom furcsa dolog, hol megvan, de el is veszhet, hol perzsel, hol kihuny. Hol lobog, hol pedig ködbe vész ...

A vonzalom a férfi iránt kecses, szép játékszer ... de éppoly törékeny, mint amilyen csodás.

Drága.

Drága.

Ha az élet értelmét keresed, akkor olyan vagy, mint aki azt a kulcsot keresi, ami a kezében van! Drágám, ne keress olyat, ami a szemed előtt van. Csak vedd észre. Csukd be a szemed, és hallgass a szívedre, érezd ahogy dörömböl. Hallgass az ösztöneid halk morajlásaira...Hagyd, hogy önmagad légy. Ne gondolj arra, hogy mit szólnak majd mások ... Ne aszerint dönts, hogy eddig ki mellett voltál... Ha a szíved másfelé húz, légy bátor, merész... Ne ragaszkodj ostoba dolgokhoz! Egyszer minden elmúlik... Örülj, ha itt van, és ejts néhány könnyet ha elvész, de sose add fel! Ne kösd hozzájuk az életed. Az életed értelme nem egy nő,nem egy férfi, nem egy sport, nem egy valami ... Az élet értelme az, hogy boldog légy. Ha könnyek kísérik utadat, az nem jelenti azt, hogy sosem leled meg a célt, csupán csak azt, hogy nehezebben... Légy bátor, bízz, szeress, harcolj ... Felszegett fejjel...

Ha Isten bezár előttünk egy ajtót, akkor kinyit egy ablakot.

Mi történik olyankor, mikor egy csukott ajtó mellé kuporodunk és nem akarjuk elhinni, hogy soha többé nem fog kinyílni?

Megunva a dörömbölést és feladva a hallgatózást… Támasztjuk az ajtót továbbra is… Majd apró fényekre figyelünk fel…

Hirtelen huzat támad a felpattanó ablakoktól. Megzavarva a szeretett ajtó melletti fájó nyugalmat.



Csendesen nézegeted az ablakokon beáradó ismeretlen érzéseket, illatokat, hangulatokat. Szinte elfelejteti a zárt ajtó mellett töltött hónapokat. Jobb kedved lesz…szemed újra mosolyog…Egyre több ablak pattan fel a semmiből. Megijedsz és visszafordulsz az ajtóhoz…erősen hozzászorítod a tested. Nem akarod látni a jövőt…továbbra is a múltat akarod szagolgatni. Akkor is, ha hiábavaló.



Majd letérdel melléd valaki és kezét mosolyogva feléd nyújtja. Isten küldte? Biztosan. Elindulsz. Egyre inkább távolodsz az ajtótól… Néha még visszanézel…visszaszaladsz és hozzáérsz a kilincshez, de már nem próbálod meg kinyitni…már csak az érzés hiányzik…az az erő, amit megmutatott.



Kihúzod magad…szeretettel az ajtóra mosolyogsz.

Megköszönöd Istennek, hogy zárva tartja… és ezentúl abban hiszel, hogy a legjobb döntés következményeit éled át…nem pedig egy szomorú mese utolsó sorait. Tudod, hogy néha visszatérsz majd…de egyre ritkábban és egyre boldogabban. Mert sejted, hogy az ajtó is ezt várja Tőled…még akkor is, ha hallgat…

Barátok...

Sok könyvben olvashatunk a barátságról, amelyekben egy megfoghatatlan, illékony dologról írnak. Megfejthetetlen rejtély, hogy miért vonzódunk valakihez barátsággal egy életen át. Számtalanszor összekeverjük a szabadidő-partnerekkel, haverokkal, unaloműzőkkel. Ők is fontosak, de egészen más szereplői az életünknek. Azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha különbséget tudunk tenni. Nem kell ítéletet mondani, de tisztán kell látnunk, hogy mit várhatunk el egy szabadidőnket közösen megélő másik embertől és mit nem. Ezért van annyi csalódott, tüskékkel a szívében járó-kelő ember. Hidd el a barátságok, ha igazán mélyek, akkor nem épülnek elvárásokra, csak vannak. Vannak, mert jó. Persze ne hidd, hogy a barátságokért nem kell dolgozni. Munkás, nagyon is munkás dolog. De mint a komédiában az időzítés a legfontosabb, a barátság ápolásában is. Nem az lesz a barátod, aki minden nap 500 Ft-ot rád költ a mobilján és semmitmondó ürességekről beszél - ezzel önmagát is megerősítve, hogy igen, barátai vannak. Igen, néha a barátok cserbenhagynak - legalábbis úgy éled meg. Ez azért van, mert az ő „hullámvasútuk” nem biztos, hogy a tieddel együtt hullámoznak. Nézz magadba! Ha épp szerelmes vagy és lebegsz, nem biztos, hogy olyan nagy örömmel pattansz vonatra, hogy az idillt megtörve segíteni indulj a BARÁTODNAK. Nem biztos, de lehet. Egy a lényeg, ne akarj barátságot érdekből, elvárásokkal. Szeress úgy, hogy ne akard megváltoztatni és szeresd azért, mert az, ami. Nehéz? Talán nem. Egy próbát megér! Van időd.... vagy nincs időd, tehát játssz és láss csodát. Nyújtsd ki a kezed, adj egy mosolyt, figyelj rá, élvezd vele a pillanatot, a nevetést, a sírást... Tudtad, hogy az érdeklődő ember érdekes?! Ne azért érdeklődj, hogy az legyél! Egyszerűen tényleg érdekeljen! Szárnyaló dimenziókba lehet eljutni egy baráttal egy beszélgetés során, amikor adsz-kapsz, figyelsz és ő is. Amikor kapsz egy gondolatot, amit Te továbbgondolsz, amikor érzed, hogy az élet csodaszép, mert ilyen pillanatokat ad és megélheted a barátaiddal. Nos rohanunk. A pillanatok rövidülnek. A mi hibánk. Úgy élünk, ahogy nekünk jó! Hidd el! Nem anyagi kérdés, hogy milyen mélységű barátságokat ápolsz. És nem is távolság!
Hidd el vannak magányos órák, amikor nem érzik ők, hogy egyedül vagyok, rossz nekem. :) Azt sem, hogy örülök és szeretném megosztani velük. De hát nem is ez a "feladatuk". Ők nem azért vannak, hogy az én rendelkezésemre álljanak. Sokat és sokféle módon kell tenni, hogy LEGYÜNK egymásnak. És nem arról van szó, hogy kölcsönösség meg elvárhatóság meg igény és ennyivel tartozás... ezek szoktak röpködni a levegőben, amikor a barátság téma előkerül valahol. Egyszerűen attól BARÁTSÁG a barátság, hogy akarom, szeretem, vagyok és vannak érdek nélkül, számítás nélkül, csak azért, mert jó. Nagyon jó. Magától nem megy, tenni kell. A lustaság, kényelem, önzés nagyon sokat tud tenni annak érdekében, hogy a felszínen éljünk és igazi barátságok nélkül sodródjunk. Lehet élni így is, mindenki maga dönt. De ha bátor vagy és mered vállalni önmagad és a másikat, úgy ahogy vagytok, akkor az élet megajándékoz rengeteg olyan érzéssel, szeretettel, hittel és reménnyel, amely a barátok nélkül nem menne.

Kívánom Neked ezt a szeletet is az életedbe, mert hidd el, ez a szelet is legalább annyira kell Neked, mint a többi. Ne hagyd, hogy legyen "időnként fontosabb szelet", ami kiszorítja a barátságot, hagyd meg neki azt a szerepet, ami megilleti, mert nélküle nem lesz teljes az életed.

Illúzió

Illúzió

Új témám, nem új. Jó ideje foglalkoztat. Figyelem az embereket, figyelem magamat. Próbálom megérteni az ismétlődéseket, a mélyben húzódó sablonokat...

Amikor valakire fókuszálunk, valamilyennek látjuk. Azt hisszük, hogy pont olyan. Milyen? Amilyennek látni akarjuk. A saját valóságunk, ami talán köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mindegy. Nem foglalkozunk ezzel. Akkor ott azt akarjuk, hogy olyan legyen a másik. És talán hihetetlen, de tényleg olyanná válik. Azt vesszük észre, amit megengedünk. Magunknak. Illúzió? Igen. Milyen jó lenne hagyni, hogy a másik az legyen, aki... de mi mit is akarunk? Hogy megfeleljen az elvárásainknak. Apró lépésekkel kezdjük. Hívjon fel ekkor... küldjön sms-t akkor. Jöjjön értem így, úgy, legyen ilyen ruhában vagy olyanban. Néhány találkozás után beszivárgunk minden szinten szinte mindenhova. Egymás életébe. Milyen jópofának tűnik. Az is lenne, ha nem kezdenénk el egymást birtokolni. Jönnek az elvárásaink és akaratlanul is erőszakossá válunk. Lelki terror? Zsarolás? Közöny? Némaság? Megvonás? Széles a skála, nagy a repertoár. Az emberi lény fejlődik, mutálódik, de bizonyos dolgok nem változnak évezredek óta. Most akkor mi van? Szerelem? Szeretet? Birtoklás? Kedvelés? Érdek? Hűha talán nehezebb letisztázni, mint elsőre látszik. Falaink mögé akkor jut be a másik, ha megfelel. Akkor gondolom, na igen, olyan, amilyennek akarom... de nem ezt mondom, hanem azt, hogy szeretem. Mit is? Hogy ügyesen átalakítottam? De akkor mi fogott meg benne? Akkor... amikor még önmaga volt...

Mostanában ezt gyakorolom. Egy újabb játszma, amire benneteket is bátorítalak. Próbáljátok ki. Legyetek reálisak. Elfogadom a másikat annak, aki? Nem akarom megváltoztatni? Szeretem a tulajdonságait? Szokásait? Vagy csak a széles vállát, zöld szemét, izmos fenekét? Nem mindegy, gyerekek! Illúziók nélkül nehéz élni, de lehet, hogy a párkapcsolatainkba nem sok jót hoz. Mi lenne ha ránéznénk a helyzetre, önmagunk érzéseire. Különbséget tennénk a hazugságaink, önámításaink, vágyaink között. Amikor mondjuk elvárjuk, hogy a másik boldoggá tegyen. De miért is? Ki ő? Boldogság-felelős? Aztán ha csalódunk, akkor azt mondjuk, nem tudsz boldoggá tenni.... vagy hasonlót. Most arra jutottam, hogy bármilyen fájdalmas (vagy egyáltalán nem), de egyedül vagyunk. Ha megéljük a magányunkat - a lelkünkkel, szellemünkel, testünkkel.... akkor talán nem egy másik emberre próbálunk építeni... sokkal inkább magunkra, a belsőnkre, énképünkre, gondolatainkra. És ha jó alapot hozunk létre, akkor talán mások nem ingatnak meg, nem befolyásolják igazából lelkünk rezdüléseit... mert akkor tudjuk, hogy a másik egy önálló lény, nincs távirányítónk, hogy kényünk-kedvünk szerint kapcsolgassuk, és még jogunk sincs, hogy ezt megtegyük... ha véletlenül találnánk egy ilyen távkapcsolót. Akkor tesszük a dolgunkat, hagyjuk, hogy a másik is ezt tegye. Akkor nem tesszük függővé önmagunkat egy másik lénytől. Csak leszünk. Úgy, ahogy. És a másiknak is "megengedjük". Azért használom ezt a csúnya szót, hogy belénk égjen. Jó mélyre. Nincs jogunk elvárásokkal teli életet élni... egy másik lény felé. Ahogy mi is frászt kapunk, ha korlátoznak a szabadságunkban, abban, hogy önmagunk legyünk. A csoda ott van mindenkiben, csak a szemünk nem mindig áll rá. Ez viszont már a mi koráltoltságunk. Korlátoltnak lenni nem jó. Egy jó barátom szerint ha nyitottak vagyunk, akkor nem sok egyéb kell, szinte mindenre képesek vagyunk. Első lépésként faragjunk le a korlátoltságunkból. Aztán mosolyogjunk, ha sikerült. Nem kell hátradőlni, de élvezni kell a játszmát. A mi játszmánkat. Nem kicsi a tét! Hagyjuk a másikat önmaga lenni.... és boldoggá tehetjük önmagunkat.

Lehet gyakorolni. Olyan, mint a bicajozás. Nem fog könnyen menni, de aztán már nem felejtjük el. Drukkolok Nektek és Magamnak is. Tudjátok miért kell megpróbálni? Ha nem tesszük, akkor az élet újra hasonló kapcsolatokba "kerget". Mi meg ráfogjuk, hogy a másik hibás mindenért. Vastagon benne vagyunk mi is, és főleg az elvárásaink. Az egész nézőpont kérdése. Kicsit csoszogjunk arrébb, nézzünk rá a saját életünkre onnan is. Mindegy, hogy honnan nézzük, de engedjük meg magunknak, hogy nem ragaszkodunk egyetlen szemlélethez. Élvezzük, hogy mindig más. Mi. Annyi minden vagy Te is, én is. Csoda. Éljük át. Nincs más választásunk. Ha a boldogságot válasszuk persze. Annak aki, nem hiszi, nem sok minden marad, csak a megszokott világ. A korlátaival, szögletességeivel, szürke színeivel, problémáival. Én döntöttem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elszalasszam. A ma már elkezdődött, nem várok a holnapra. Te se tedd! :)

Szösszenetek...

A jövő kezdete

"Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít."
Egy szó

Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi ...tovább »tisztelni.

Winterson Jeanette


Csak szereted

"Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe.
Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére. "

Laurell K. Hamilton: Lidérces álmok

Kerekes László: Szeretni úgy.....

Szeretni úgy... hogyan is?

Gyöngéd léleksimítással,
ha kell, arctalanul
helyem mindig megtalálva
ha kell, láthatatlanul

Szeretni úgy... mikor is?

Időnek előtte és utána,
ha új Tunguz-meteor jő
szívem végsőkig kitárva:
ha fűszál helyén végre virág nő

Szeretni úgy... kellene...

Szeretni úgy... vágyódni

Arcodra derűt rajzolni,
ha hívsz, sohasem hiába
kezeden át sugározni
besurranni imádba

Szeretni úgy... végtelen

Átrepülve gyönge árnyékomon
a Kedvesért lázasan epedve...
zárt körömből még csak álmélkodom
csillagokon elmerengve

Szeretni úgy... érteni!

Monoton "én"-ből kilépni
kicsiny világod nem meglopni
hulló harmatod felinni
illatodban feloldódni

Szeretni úgy... hogyan is?

Elgondolkodtató idézetek....

"Vannak pillanatok,amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól,csak azért,hogy mindketten megértsék,milyen sokat jelentenek egymásnak."

"Az ajtóm mindig nyitva áll,hogy kimenj rajta."

"Ha énekelnél,de a hangod nem bír szárnyalni,mindig jön valaki,akinek a hangja szabadabban szól,és veled énekel.És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd.Ez a lelkek közötti kapcsolat titka."

" A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben,hogy a másik boldog legyen,és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni:időt adni neki,ha időre van szüksége,figyelmet,ha figyelemre van szüksége,és szabadságot,ha szabadságra van szüksége."

"Vannak személyek,akik hozzánk beszélnek,de meg sem halljuk őket.Vannak,akik megsebeznek,de rajtunk még heg sem marad,de vannak személyek,akik egyszerűen megjelennek az életünkben,és örökre nyomot hagynak bennünk."

"Ha a társunk véletlenül beleszeret valakibe,meg kell értenünk,hogy nem vált hirtelen rossz emberré:lehet,hogy csak nem képes teljesen átlátni,vagy nem tudja irányítani a helyzetét.Amikor egy harmadik személy lép be a párkapcsolatba,akkor erős karmák dolgoznak a háttérben.Előző életeinkben együtt voltunk velük,ezért a korábbi közelség miatt ...tovább »most is vonzódunk hozzájuk.Elképzelhető,hogy mostani párunkkal előző életünkben csak felületes vagy rövid viszonyunk volt,ám ha olyasvalaki kerül a közelünkbe,akivel korábban egy egész életen keresztül jól megértettük egymást,akkor természetes módon erősen vonzódni kezdünk hozzá."


"Még el kell mondanom egy szomorú hírt.Az "Igazi" nem létezik.Nincsen.Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi,aki az igazi és akit csak meg kell találni.De aki szerencsés,élete során találkozhat két három olyan emberrel,akiből lehetne "igazi".DE ehhez nagyon sok türelem,lemondás,megértés,háttérben maradás szükséges,ám végül kialakulhat egy ...tovább »olyan viszony,melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott,vagyis igazivá vált."

"Sosem fogom tudni,hogy valóban engem kívánnak-e,vagy csak beérik velem."


"Az emberek játszanak a szavakkal,éppen úgy mint a gyermek a játékkockákkal.Csakhogy a szavak veszedelmesebbek mint a játékkockák.Nem lehet összeszedni őket és elrakni a ládába,ha rosszul sikerült a játék.A szavak örökre ott maradnak,ahová az első pillanatában helyeztük őket.Láthatatlanok és megfoghatatlanok,és ezért nem lehet kijavítani a hibát amit elkövettünk velük.Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal."

"Találkozol egy nővel,hanyatt esel tőle,de miután megismerted,rájössz,hogy semmi különös.Aztán ritka szerencsés esetben az ember rábukkan a lélektársára,és ahogy mélyül a barátságuk,egyre szebbnek látják egymást."

"A harmadik felbukkanása a párkapcsolatban ahhoz hasonlítható,mint amikor az ember egy üres borospohárral a kezében összetalálkozik valakivel,akinek a kezében egy üveg bor van."

Barátság....

Barátság...............

„Barátok közt a hallgatás az igazi beszélgetés. Nem a szavak számítanak, hanem az, hogy nincs szükség rájuk.”
( Margaret Lee Runbeck)

Néhány ..szó arról, mit gondolok én a barátságról.

Van egy szűk kör, amit újabb és újabb körök vesznek körül.

A legbelső körben vannak az igazi barátok, azok, akikkel bármit megosztok, és akik (remélem) bármit megosztanak velem. Ők élvezik a feltétlen bizalmamat, akár tűzbe mennék értük. Azok vannak itt, akik, ha leülök melléjük, és nem akarok megszólalni, velem hallgatnak, nem akarnak faggatni, és nem menekülnek a csend elől sem. Ők ismernek a legjobban, de még ők sem teljesen, hisz még néha magamnak is tartogatok meglepetéseket. Nagyon kevesen vannak itt.

A következő körben vannak azok, akikben még bizalmam van, de már nem mondok el mindent. Ugyanakkor, ha arra van szükségük, szívesen ápolom a lelküket. Ők sincsenek túl sokan.

A következő kör már inkább haveri kör, akikkel jól elbeszélgetek erről-arról, ha bánatuk van, kisírhatják magukat a vállamon, de ők rólam már keveset tudnak.

Aztán jön az ismerős kategória. Itt már nem zavar az sem, ha cserélődnek az emberek.


Fiú-lány barátság. Örök dilemma. Vannak, akik azt mondják, lehetetlen, mert előbb-utóbb az egyik többet akar.

Én vallom, hogy létezik. Tapasztalatból tudom!


Cicero azt mondta: "Az igaz barát olyan, mintha második énünk volna."

Alban Goodier szerint: "Barát az, aki akkor is velünk tart, amikor az egész világ ellenünk fordul."

Alain Delon szerint "barát az, akit felhívhatsz az éjszaka kellős közepén azzal, hogy megöltél valakit, és ő csak annyit kérdez: hova vigyem a hullát?"


Szerinted?