Klaudia

Klaudia

2010. ápr. 18.

Csak úgy..

(Most csak így megy. Ne kérdezd, miért...)

--- Utak és fák. Suhanás. Ismert, és ismeretlen terep, megannyi megragadott, vagy megfoghatatlan pillanat...

--- Temető. Meleg és kemény a föld, ahogyan sírra helyezem a kezem. Ott a mélységben ő van, és mégsem. Érzem a rezdülést. Egyszer hozzám tartozott, s én hozzá. Elment, ám kötelékünk örök.

---Játék. A szerencse hajszálon múlik? Vagy mégsem? Hiszed, hogy néha égből jön a segítség?

---Víz, és csobbanás. Napsütés. Hallgatsz, és hallgatok. A világunk néha magába süpped, csak a tekintetek árulkodnak. Vagy az sem. Különös érzet ez. Varázslatos, és nagyon súlyos.

---Fura. Néha sírnék, mikor nevetni kéne, s nevetek, amikor sírni illenék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.