Barátok...

Sok könyvben olvashatunk a barátságról, amelyekben egy megfoghatatlan, illékony dologról írnak. Megfejthetetlen rejtély, hogy miért vonzódunk valakihez barátsággal egy életen át. Számtalanszor összekeverjük a szabadidő-partnerekkel, haverokkal, unaloműzőkkel. Ők is fontosak, de egészen más szereplői az életünknek. Azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha különbséget tudunk tenni. Nem kell ítéletet mondani, de tisztán kell látnunk, hogy mit várhatunk el egy szabadidőnket közösen megélő másik embertől és mit nem. Ezért van annyi csalódott, tüskékkel a szívében járó-kelő ember. Hidd el a barátságok, ha igazán mélyek, akkor nem épülnek elvárásokra, csak vannak. Vannak, mert jó. Persze ne hidd, hogy a barátságokért nem kell dolgozni. Munkás, nagyon is munkás dolog. De mint a komédiában az időzítés a legfontosabb, a barátság ápolásában is. Nem az lesz a barátod, aki minden nap 500 Ft-ot rád költ a mobilján és semmitmondó ürességekről beszél - ezzel önmagát is megerősítve, hogy igen, barátai vannak. Igen, néha a barátok cserbenhagynak - legalábbis úgy éled meg. Ez azért van, mert az ő „hullámvasútuk” nem biztos, hogy a tieddel együtt hullámoznak. Nézz magadba! Ha épp szerelmes vagy és lebegsz, nem biztos, hogy olyan nagy örömmel pattansz vonatra, hogy az idillt megtörve segíteni indulj a BARÁTODNAK. Nem biztos, de lehet. Egy a lényeg, ne akarj barátságot érdekből, elvárásokkal. Szeress úgy, hogy ne akard megváltoztatni és szeresd azért, mert az, ami. Nehéz? Talán nem. Egy próbát megér! Van időd.... vagy nincs időd, tehát játssz és láss csodát. Nyújtsd ki a kezed, adj egy mosolyt, figyelj rá, élvezd vele a pillanatot, a nevetést, a sírást... Tudtad, hogy az érdeklődő ember érdekes?! Ne azért érdeklődj, hogy az legyél! Egyszerűen tényleg érdekeljen! Szárnyaló dimenziókba lehet eljutni egy baráttal egy beszélgetés során, amikor adsz-kapsz, figyelsz és ő is. Amikor kapsz egy gondolatot, amit Te továbbgondolsz, amikor érzed, hogy az élet csodaszép, mert ilyen pillanatokat ad és megélheted a barátaiddal. Nos rohanunk. A pillanatok rövidülnek. A mi hibánk. Úgy élünk, ahogy nekünk jó! Hidd el! Nem anyagi kérdés, hogy milyen mélységű barátságokat ápolsz. És nem is távolság!
Hidd el vannak magányos órák, amikor nem érzik ők, hogy egyedül vagyok, rossz nekem. :) Azt sem, hogy örülök és szeretném megosztani velük. De hát nem is ez a "feladatuk". Ők nem azért vannak, hogy az én rendelkezésemre álljanak. Sokat és sokféle módon kell tenni, hogy LEGYÜNK egymásnak. És nem arról van szó, hogy kölcsönösség meg elvárhatóság meg igény és ennyivel tartozás... ezek szoktak röpködni a levegőben, amikor a barátság téma előkerül valahol. Egyszerűen attól BARÁTSÁG a barátság, hogy akarom, szeretem, vagyok és vannak érdek nélkül, számítás nélkül, csak azért, mert jó. Nagyon jó. Magától nem megy, tenni kell. A lustaság, kényelem, önzés nagyon sokat tud tenni annak érdekében, hogy a felszínen éljünk és igazi barátságok nélkül sodródjunk. Lehet élni így is, mindenki maga dönt. De ha bátor vagy és mered vállalni önmagad és a másikat, úgy ahogy vagytok, akkor az élet megajándékoz rengeteg olyan érzéssel, szeretettel, hittel és reménnyel, amely a barátok nélkül nem menne.

Kívánom Neked ezt a szeletet is az életedbe, mert hidd el, ez a szelet is legalább annyira kell Neked, mint a többi. Ne hagyd, hogy legyen "időnként fontosabb szelet", ami kiszorítja a barátságot, hagyd meg neki azt a szerepet, ami megilleti, mert nélküle nem lesz teljes az életed.