Vauka....

Egy kedves téma jutott eszembe...a Kislányom már 7éves,de még mindig ragaszkodik a Vaukához...kedvenc játékkutyusához...amivel pici kora óta alszik.
Igaz,ez már egy 2.Vauka...az első nem tudom hol végezte...de ugyanolyan,dettó.
A lábam lejártam egy hasonlóért....
Ha Vauka mesélni tudna,6könyvre való sztori lehetne belőle...
Volt,hogy Vaut a kertben a sövény mögött találta mg Lili,már belepték a falevelek egy szép öszi napon...
Az utolsó eset..amikor a Dabas Rádióban az elveszett tárgyak rovatában kerestük...s mit ad Isten,meglett...megtalálták.:-)
Vaukát kimosni külön engedélyt kell kérni...és hát nagy becsben kell tartani.
Éjjel 3an alszunk az ágyamba..Lili,Vau és Én..:-)

Elnevettem magam,ahogy a sztorik eszembe jutottak.
Persze a nevetés csak a megmaradt szokásának szólt, egyébként nem is hittem volna, hogy ilyen háttere és magyarázata van:

„A kisgyerek takarója, vagy kedvenc plüssjátéka feltöltődik a gyerek aurájának energiájával. A játék vagy a takaró felveszi az energiát, és a gyerek ezeken keresztül tölti fel magát, kerül ismét egyensúlyba és összhangba saját alap energiamintájával. Ezért igényli annyira, hogy az élénk tevékenységben eltöltött nap végén magához szorítsa őket, álomba ringassa magát velük. Magába szívja a játékban vagy a takaróban felhalmozott energiatartalékot. A gyerekek azért tiltakoznak kétségbeesetten az ellen, hogy kedvenc tárgyaikat kimossák, mert érzik, hogy ezzel az általuk felhalmozott energiatöltés kiürül belőlük.”