Egyszinten..

Épp olvastam egy blogot.Érdekes gondolatok merültek fel.

Tekintve hogy egyre nyilvánvalóbb a dolog: haladunk egy felszínes, semmitmondó, képmutató jövő felé. Már lassan az emberek attól értékesek hogy mit mutat a bankszámla, hogy milyen autó gördül a fenekük alatt, hogy milyen óra villog a csuklójukon, nem pedig attól hogy éppen milyen tiszta és őszinte gondolatok és milyen felfogás és gondolatiság, esetleg ne-adj-isten empátia jellemzi őket.
Persze most jönnek a gondolatok, miszerint: "mi van fiú, savanyú a szőlő?"

De igazán az döbbent meg, hogy a sznobságot valahol meg lehet magyarázni. Egy lány kijelenti: ő csak olyan pasival ismerkedik, aki vele egy anyagi szinten van, merthogy ő nem akar senkit eltartani és azt sem akarja hogy őt tartsák el... Ennyire célirányosan kell keresni, hogy az ember már az elején a másik zsebében turkál és számolgat????
Valahol azonban ennek a lánynak van igaza is... az ő igaza a férfiúi hiúságban leledzik. Mert egy férfi nehezen viseli azt, hogy a párja anyagilag erősebb, hogy Ő férfiként nem tudja megadni azt az érzést, hogy Ő a kapcsolatban az anyagi támasz. Hiába is berzenkedik az ember ezen konzervatív hozzáállás miatt, a valóság mégis ez. Lehet persze ellene háborogni, lehet ellene köpködéshadjáratot indítani, a tényen ez nem változtat.

Kicsit már olyan szaga van ennek, mint az indiai kasztrendszernek. Persze nem olyan radikális, de mégis érzek párhuzamot. Nevezhetjük ezt racionális sznobizmusnak?



Ismerek olyat, aki hasonlóan gondolkodik. Napokat beszélgettünk át amiből kiderült: őt egy pasiban nem az nyűgözi le, hogy pénze van, hiszen az neki is van. Nem a külseje ami hat rá, hiszen az még neki is van... ami hatással bír lenni rá egy pasiban az a HATALOM. Mennyi minden lehet vonzó!!!

Ezekből mind-mind egy dolog hiányzik: a LÉLEK... A racionális gondolatok, a külsőségek, a vagyon soha nem helyettesíti azt amit a LÉLEK tesz egy emberhez.