Számítasz nekem

 

                                                                           Isten - arcomra
                                      festette hiányodat.
                                      Számítasz nekem.

Tenyerembe............

 

 

"Tenyerembe tettem a lelkem: nézd meg, milyen szép százlátó üveg!"

Ránc vagy arcomon....

 

 

                                      Tekintetemben
                                      megrepedt szemed tükre.
                                      Ránc vagy arcomon.

Megkívántalak....

 

                                   Tetten értem ma
                                   egy csöndes pillanatot.
                                   Megkívántalak

Számon - tartalak.

 

 

                                       Gondolataim
                                       meztelenül fekszenek.
                                       Számon-tartanak.

 

 

Valahol vagyok..........

 

 

                                    Valahol vagyok.
                                   Te annak a hűlt helyén.
                                   Nehezebb lettél.

Ha egyszer.........

Ha egyszer látni fogod, amit én látok,
Megmutatom neked a nagy világot,
Látni fogod benne az embereket,
Mindent, mit e lét teremtett.
Ha egyszer hallani fogod, amit én hallok,
Akkor tudni fogod, most miért hallgatok,
Miért kell most úgy érezned,
Miért olyan nagy most a félelmed,
Miért kell olyan egyedül lenned..
Ha egyszer megérzed majd, amit én érzek,
Ha saját világod teremted, átéled,
Ha majd szívből jön, indul minden mozdulatod,
Akkor majd megérted, átéled a pillanatot.
Akkor majd, azt mondhatom, megérkeztél,
Te is rájössz majd, valójában el sem mentél,
Csak kicsit, eltévedtél..
Mindig is velem voltál, hozzám tartoztál,
Én benned voltam, S te én bennem, megszülettél

Vágyakozás a boldogság után

De mi is a vágy? A költők s a nyelv a,,börtön” szót rímeltetik ezzel.
Mintha csak az tudna vágyakozni, aki börtönben ül.
Mintha az nem ismerné a vágyat, aki szabad.Szabad vagyok.
Szabad, mint a madár. Vágyakozom, ha hozzád megyek, vágyakozom, ha távozom tőled,és akkor is vágyakozom, ha melletted ülök.
De vágyakozhatunk-e az után, amit birtokolunk?
Igen, hisz megtörténhet,hogy a következő pillanatban már nem a miénk.
Vágyam örök türelmetlenség.
Nincs elég erőm ahhoz, hogy egyetlen pillanatra is távol legyek tőled,mint ahogy szenvedve viselem, ha mellettem vagy,mert elveszíthetlek.
S most, hogy ezt kimondtam, már el is veszítettelek...
Mert így akarom, mert így lehetsz igazán az enyém: boldogság.

Kierkegaard

Kornis Mihály: Vigasztalások könyve - Hogyan kell változni

Először vágyni kell rá. Akár a csókra, a testi szerelemre. Azt sem vallja be először magának az ember. Szinte félve gondol rá, "mi lenne ha", ám meglehetősen gyakran. Mind gyakrabban. Álmodozik róla, tervezget... Tüzes képeket lát. Fájjon rá a fogad, és akkor megváltozol. A szüntelen változásban örök fiatal maradsz. Majd meglátod. Csak ne siesd el. Akik ismerik a csók titkát, tudják, hogy igen fontos, talán a legfontosabb benne a tempó. A lassú szívverés. A változás - az élet - a természete a szerelemhez hasonlít. Nem a szenvedélyhez, hanem a szerelemhez, mely alaposan vizsgálja tárgyát és önmagát is, mielőtt nyilatkozna. A szerető éppúgy retteg a tévedéstől, mint a visszautasítástól. Semmiképp sem szeretné a szerelmet elriasztani, óvakodik szerelme tárgyát megsérteni valamivel, és ezzel önmagát a kezdet kezdetén elvágni attól, amire a világon a legjobban vágyakozik. Kívánkoznod kell a változás után, hogy megvalósuljon.

De tudd, hogy mit akarsz.
Tehát előbb nézz szembe önmagaddal.

Nem lehet eléggé szeretni........

Nem lehet eléggé szeretni, gondolta. Mikor tanulom meg? Eddig csak indulatok között éltem, vágyak és félelmek között. A szeretet valószínűleg vágytalan. Nem akar már adni, és nem akar venni.
A szeretet...
.....úgy látszik könyörtelen is. Minden igazság könyörtelen; nem alkuszik, nem lehet vitatkozni vele.
 Azt mondta, a szeretet olyan, mint a magzatvíz az élőlény körül, nem hatol át rajta fény, sem zörej, nem hatol át rajta veszély. Azt mondta, a szeretet erősebb, mint a halál. A szeretet úgy tartja azt, akit szeretünk, oly magasan és biztosan, mint egy óriás szolga, akitől mindenki fél; a szeretetnek pallosa van, és villámokat szór.

Márai Sándor

Ha elmondom neked,ki vagyok én.........

Engem, mint személyt az határoz meg, hogy mit gondolok, döntök, érzek, értékelek, tisztelek, becsülök, szeretek, utálok, kívánok, remélek, hiszek, mitől félek, és mire kötelezem el magam. Ezek a választások határozzák meg a személyiségemet, és mindez a változás folyamatában van.

Ha a személyiségemet mezítelenül feltárom előtted, ne hagyd, hogy szégyenkezzem.

De ha elmondom neked, ki vagyok én, lehet, hogy nem tetszik neked, az, aki vagyok, pedig ez mindenem.

Hogy nyíltan és őszintén feltárjam magam, ahhoz a legmerészebb bátorságra van szükségem.

Az egészen élő személy viselkedése mindig kiszámíthatatlan. Egyszerűen azért, mert szabad.

Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.

John Powell

Komáromi János: Leszek -vagyok

Leszek
fakadó sóhaj
résnyire nyíló szájon
vérvörös emlék...
nem hagyom, hogy fájjon
vagyok
boldog ölelés
magányos éjeken
feloldozás
megálmodott vétkeken

Leszek
nyíló illat
hervadó virágon
szétterítem leplem
az elalvó világon
vagyok
hulló szirom
kinyújtott tenyéren
szenvedély...
bársony a fehérben

Leszek
érintés nyoma
felizzó bőrödön
reszkető izgalom
testedben az öröm
vagyok
egymásba olvadó
elfúló kiáltás
aléltan
mennybe emelő zuhanás

Leszek
apró örvény
madártoll a csöndön
elrepítelek
áldott lesz az ösztön
vagyok
földi vágy
égbe néző szemeden
illúzió
hogy a véges, végtelen legyen

Leszek
fénysugár
derűt hozó hajnalon
csillagot hagyok
ébredő arcodon
vagyok
az éj
sötét, meleg bársonya
kívánd
ne múljak el soha.

Azért jöttem...................

Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
Hogy megharapjalak, hogy üsselek,
Azért jöttem, hogy megszeresselek.
Azért jöttem, hogy megsirassalak.
Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
Hogy könnyeimmel vérig mossalak,
Azért jöttem,hogy felforgassalak.
Azért jöttem, hogy cirógassalak,
Hogy dédelgesselek, nógassalak.
Kettőnk fölött is lebukik a nap:
Azért jöttem, hogy egyszer lássalak.

Ruth Minshull: Érzelmek

 

Vannak bizonyos emberek, akik esetében még akkor is kitartunk amellett, hogy kedveljük őket, hogy folyamatosan csalatkozunk bennük. Ahogy a vacsora kihűl a tűzhelyen és ahogy a felfújt csendesen egy ragacsos masszává omlik össze, leverten azon gondolkozunk, hogy hogyan keveredhettünk olyanok társaságába, akiknek még csak eszébe sem jut, hogy felhívjon, ha késik. Ritkán jut eszünkbe az, hogy egyszerűen túl sokat várunk attól, akire a felbecsülhetetlen értékű jóindulatunkat pazaroltuk.

Jean Claude Ibert :Mert....

Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalomban, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,
mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,
mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,
mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,
mert lelke nyugalmas parcellákra
szabta az időt,
mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,
az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,
mert szép volt
mert elege volt
abból a világból, ahol az emberek
nem tudnak emberi nyelven szólni már..

Wisława Szymborska :Beszélgetés a kővel

Kopogtatok a kő ajtaján.
Én vagyok az, eressz be.
Be akarok bensődbe lépni,
és körülnézni ott,
belélegezni téged.

- Menj innen - szól a kő.
- Zárva vagyok, nincsen rés rajtam.
Ha darabokra törnek is,
zárva leszünk, nem lesz rés rajtunk.
Homokká morzsolódva sem
eresztünk be senkit.

Kopogtatok a kő ajtaján.
- Én vagyok az, eressz be.
Csupán kíváncsiság vezet:
egyetlen esélye az élet.
Be akarom járni palotádat,
majd a levél s a vízcsepp bensejét.
Nincs sok időm e feladatra.
Halandóságom indítson meg téged.


- Kőből vagyok - szól a kő -,
arra hivattam, hogy komoly maradjak.
Menj innen.
Nincs nevető-izmom.

Kopogtatok a kő ajtaján.
- Én vagyok az, eressz be.
Tudom: nagy, üres termek tátonganak benned,
sosem látottak, hasztalanul szépek,
senkinek léptét soha nem visszhangzók.
Valld be, magad se tudsz róluk sokat.

- Üres, nagy termek - szól a kő -,
de nincs bennük számodra hely.
Meglehet: szépek, de a te szegényes
érzékeid föl nem érik.
Megismerhetsz, de meg sosem tapasztalsz .
Egész külsőmmel feléd fordulok,
egész bensőmmel elfordulok tőled.

Kopogtatok a kő ajtaján.
- Én vagyok az, eressz be.
Nem keresek benned örök otthont.
Nem vagyok boldogtalan.
Nem vagyok hontalan.
Világom méltó rá, hogy visszatérjek.
Üres kézzel lépek be, és jövök ki tőled:
s bizonyítékul, hogy csakugyan benn voltam,
nem mutatok fel mást, csak szavakat,
melyeknek nem hisz senki.

- Nem léphetsz be - szól a kő.
- A részvétel érzéke nincs meg benned.
Egyetlen más érzékszerv sem pótolhatja ezt,
még a mindent-látásig kiélegült tekintet
sem segít rajtad, ha híjával vagy ennek.
Nem léphetsz be: alig dereng benned ez az érzék,
fejletlen csíra, csak elképzelés.

Kopogtatok a kő ajtaján.
- Én vagyok az, eressz be.
Nem várhatok kétezer századig,
hogy hajlékodba lépjek.

- Ha nekem nem hiszel - szól a kő -,
fordulj a levélhez, azt mondja, amit én.
A vízcsepphez, azt mondja, amit a levél.
Végezetül kérdezd meg saját hajad szálát.
Nevetés feszül bennem, óriás nevetés,
bennem, a nevetésre képtelenben.

Kopogtatok a kő ajtaján.
- Én vagyok az, eressz be.

- Nincs ajtóm - szól a kő.

Fénykép

Nem az a lényeg, hogy a fénykép mit mutat, hanem az, hogy mit rejt. Te tudd, mit éreztél, mikor a fénykép készült. egy fényképen nem látszik a szívünk, a lelkünk, a boldogságunk, a fájdalmunk, hanem az arc, amit mutattunk.

Valami .........

Valami lecseppent a földre… Valami lecseppent… Miközben lenéztem rájöttem, hogy ezek nem egyszerű cseppek, a szívem hullik darabokra… S eközben megtudtam, hogy a szenvedések szétmarcangolták a lelkem… Egy könnycsepp gördült le az arcomon, majd kettő… S attól a naptól fogva, sosem lettem a régi ember, ki anno voltam…

Jó lenne........

Jó lenne ma
valami varázsosat képzelni
ebben a nagyon hidegben
egy csepp meleget belőled
hogy magamra tekerjem
és csak lenni benne
halkan - egyedül.

Igazságtalan a sors????

Most találtam ezt az írást, elgondolkodtam rajta:
Gyakran tapasztaljuk szűkebb-tágabb környezetünkben, hogy nagyon jónak, becsületesnek, rendesnek, lelkiismeretesnek tartott emberek nem igazán élnek jól, egész életükben sokat szenvednek, és nem egyszer korán meghalnak valamilyen súlyos betegségben. Ezzel szemben vannak úgymond hitvány, semmirekellő, megbízhatatlan emberek, akik pedig egészen jól élnek, nem betegeskednek és még szerencse is segíti őket. Miért van ez, hol van hát az igazság? A sors vajon nem azonos mércét alkalmaz velünk szemben?
A válasz erre az, hogy a sors mindig és mindenkivel szemben megfelelő mércét alkalmaz. A sors mindegyikünkre testre szabott, mindig az érdekükben és értünk olyan, amilyen, és célja sohasem a büntetés, hanem annak segítése, hogy a világhoz való viszonyunk fejlődhessen. Nehézségeink, megpróbáltatásaink tanítanak bennünket, ilyenkor lehetőségünk van átértékelni azt, ahogyan korábban gondolkodtunk, tettünk, éltünk. És itt a nyomaték mindenekelőtt a gondolkodásra helyeződik. Az ún. jó és rossz emberek esetében jellegzetes különbség mutatkozik a gondolkodásban: a jó ember minden gondolatában jelen van a világ ítélete, míg a rosszéban ez csak csekély mértékben. A két embernél tehát jelentős különbség mutatkozik az ítélkezésben. Miközben a jó ember folyamatosan azt vizsgálja, hogy az egyes cselekedetek jók-e vagy rosszak, óhatatlanul elítéli azokat az embereket, akik szerinte rosszat tesznek. Sőt – és ez a legtöbb betegségének kiváltója – önmagát is folyamatos ítélkezés alatt tartja, hiszen szeretne megfelelni a saját elvárásainak, és mások szemében is mindig jónak szeretne maradni. Mivel senki sem lehet tökéletes, ezért a jó ember életében is vannak kisebb rossz cselekedetek, melyet éppen ő ítél el a legszigorúbban.
Ezeket az ítéleteket önmagában gyűjtögeti, ezekre rakódik a világ gyakran negatív minősítése, és egyre jobban telik az a bizonyos karmaedény. A rossz ember sokkal lazábban viszonyul mindehhez, és ez – bármily furcsa is – “megmenti” őt a karmikus vétkek nagy részétől. Különösebben nem foglalkozik azzal, hogy egy-egy cselekedet jó-e vagy rossz, ezért sokkal kevesebbet ítélkezik a külvilágról és persze önmagáról is. Korábbi bűnei miatt magát nem ítéli el, ezért szinte nincs is mit gyűjtögetnie a múltja kapcsán, nem emészti magát. A karmaedény tartalma ennek kapcsán tehát nem fog olyan intenzíven növekedni. A két ember esetében a gondolatok és tettek összhangjában is lényeges különbség mutatkozik. Ha a jó ember szeretne valamit, ezen sokat gondolkodik, mérlegel. Vizsgálgatja, hogy ebben mi a jó és mi a rossz. Mire a tettekre kerül a sor, valójában már egészen mást tesz, mint amire eredetileg gondolt. Ugyanez a rossz emberre nem jellemző, amit gondol magában azt meg is teszi. Vegyünk egy példát, tételezzük fel, hogy mindkét embert ugyanaz a kellemetlenség éri, mondjuk valamilyen várt pénzösszeget nem kaptak meg, amire a családnak szüksége lett volna. A jó ember ilyenkor nagyon elkeseredik, igazságtalanságérzete van (ítélkezik másokon), reménytelenné (ítélkezik a sorson) válik, még talán élni sincs kedve (ítélkezik önmagán). Legszívesebben jól berúgna, hogy elfelejtse egy kis időre ezt a csapást. Ám ezt nem teszi, mert ezt is elítéli, hazamegy tehát és bánatát környezetére is kisugározva lassú és folyamatos ítélkezésben telnek el a napjai. Közben persze család is ítélkezik és szenved. A rossz ember az eset után dühös lesz, amit gondol rögtön ki is mondja, azaz káromkodik, majd eszébe jut, hogy be kellene rúgni, mert a maradék pénz erre pontosan elég. Amit elgondolt, meg is teszi, jól berúg. Hazamegy és nincs bűntudata, jóllehet családja szenved miatta. A család azonban legfeljebb felőle ítélkezik, ami alapvetően nem új dolog már számukra. Azt látjuk tehát, hogy míg a jó ember esetében mind maga, mind pedig a környezete hajlamos az ítélkezésre, addig a rossz esetében többnyire csak a környezete teszi ezt. Nos, alapvetően ebben rejlik a magyarázat, tehát a két embernek a külvilághoz való különböző viszonyulásában.
Az tehát a végkövetkeztetés, hogy legyünk rosszak? Nem, erről szó sincs, a szándékos rossz, a szándékos pusztítás, a felelősség fel nem vállalása stb. ugyanúgy karmikus vétkek, tehát ez az út nem képezheti a jó szívvel választható lehetőségeket. Ezzel a gondolatmenettel csupán azt próbáltuk érzékeltetni, hogy a mégoly jó sem biztosíték számunkra akkor, ha életünk tele van ítélkezéssel, ha gondolataink és tetteink között nagy különbségek vannak.

A tudós négy kérdése

Volt egyszer egy nagy tudós, az egész királyságban mindenki csodálta, olyan tanult volt. Nagy tudással rendelkezett, de sajnos nagyon büszke volt.
Egy nap felvett egy arany nyakláncot, és elment egy másik király palotájába.
– Bárki, aki bölcsesség terén legyőz – mondta –, megkapja ezt az aranyláncot. Mindenkit kihívok!
Ebben a királyságban minden tudós hallott már erről a bizonyos tudósról, és féltek, hogy veszítenének. Így hát nem fogadták el a kihívást. A király nagyon szomorú volt, hogy senki sem akarja vállalni a megmérettetést.
Végül az udvari bolond azt mondta: – Én elfogadom.
A király szinte már beletörődött a vereségbe, de úgy gondolta, szórakoztató lesz nézni, ahogy a bolond versenyez. Meg volt róla győződve, hogy csupán tréfamester, és nem tudja megnyerni a nyakláncot.
– Négy kérdést fogok neked feltenni – mondta az udvari bolond. – Ha bármelyik kérdésre helyesen válaszolsz, vesztettél. De ha mindegyikre helytelen választ adsz, elfogadom a vereséget, és a király azt ad neked, amit csak akarsz.
A bolond fel is tette az első kérdést: – Hová való vagy?
– Én itt lakom – mondta a tudós, ami helytelen volt, hiszen egy másik királyságból jött. Tehát mivel rossz választ adott, az első próbának megfelelt.
Elhangzott hát a bolond második kérdése: – Mióta vagy itt?
– Három éve – felelte a tudós, ami ismét csak helytelen volt. Az udvari bolondnak még mindig nem sikerült kifogni rajta.
– Királyunk jó, kedves és bőkezű, egyetértesz? – szólt a harmadik kérdés.
– Micsoda? A királyotok? Ez egyáltalán nem igaz – mondta a tudós. – A királyotok istentelen és goromba.
A tudós tehát a harmadik próbát is sikerrel teljesítette.
– Úgy látszik, nem tudlak megverni – szólt az udvari bolond. – Hány kérdést is tettem fel eddig?
– Három kérdést tettél fel – mondta a tudós –, és még egyet kérdezhetsz. Ha nem válaszolok rá helyesen, veszítesz.
– No nézd csak! – kiáltott fel a bolond. – A tudós veszített. Erre a kérdésemre helyesen válaszolt.
Így hát a tudós odaadta a nyakláncát az udvari bolondnak, az meg rögtön odaadta a királynak. A tudós büszkesége romokban hevert.
– Soha többé nem jövök a birodalmadba, hogy próbára tegyek másokat.
A tudósok mind le voltak nyűgözve az udvari bolond ötletességétől. Tudták, hogy nekik nem sikerült volna megverni a nagy tudóst.
– Látjátok – szólt a bolond – amikor a nagy tudósok nem éberek, veszítenek. Ha éber lett volna, megmenekült volna.

A herceg és a varázsló

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ifjú herceg, aki három dolog kivételével az égvilágon mindenben hitt. Nem hitt a hercegnőkben, nem hitt a szigetekben, és nem hitt Istenben. Atyja a király, egyszer azt mondta neki, hogy ezek a dolgok nem léteznek. Mivel atyja birodalmában nem voltak se hercegnők, se szigetek, és Istennek sem látta semmi jelét, az ifjú herceg hitt atyja szavának,
Azonban egy nap fogta magát a herceg és otthagyta a palotát. Vándorlása során elérkezett a szomszéd ország földjére. Ott, megrökönyödésére, a tengerparton megállva, véges-végig, ameddig csak a szem ellátott, szigetek sorakoztak nem messze a parttól. A szigeteken pedig különös és nyugtalanító külsejű lényeket pillantott meg, de hogy kik vagy mik ők, arra még gondolni sem mert. Miközben csónak után kutatott, egy frakkot viselő ember jött oda hozzá.
- Azok ott valódi szigetek ?- kérdezte tőle az ifjú herceg.
- Hát persze, hogy valódi szigetek- felelte a frakkos ember.
- És azok a különös és nyugtalanító külsejű lények?
- Azok bizony valódi és hamisítatlan hercegnők.
- De hisz akkor Istennek is léteznie kell !- kiáltott fel a herceg.
- Én vagyok Isten – felelte a frakkos ember, és meghajolt.
Az ifjú herceg, amilyen gyorsan csak tudott, hazaért.
- Tehát mégis csak hazajöttél – fogadta atyja, a király.
- Láttam szigeteket, láttam hercegnőket, láttam Istent- sorolta a herceg szemrehányóan.
A királynak arcizma sem rezdült.
- Se valódi szigetek, se valódi hercegnők, se valódi Isten nem létezik.
- De hát én a saját szememmel láttam őket!
- Akkor mondd meg nekem, hogyan volt Isten felöltözve.
- Isten frakkot viselt.
- Föl voltak hajtva a kabátujjai?
A herceg emlékezett rá, hogy igen. A király elmosolyodott.
-A ruha amit láttál, egy varázsló ruhája. Meg lettél tévesztve.
Ezt hallván a herceg visszatért a szomszéd országba, és visszament ugyanarra a partra, ahol ezúttal is összetalálkozott a frakkos emberrel.
- Atyám, a király, fölvilágosított, hogy ki is vagy te valójában- támadt neki méltatlankodva- A múlt alkalommal sikerült megtévesztened, de ez még egyszer nem fordulhat elő. Most már tudom, hogy azok ott nem valóságos szigetek és nem is valóságos hercegnők, mert te egy varázsló vagy.
A másik erre elmosolyodott.
- Téged valóban megtévesztettek, fiam. Atyád királyságában rengeteg sziget és számtalan hercegnő található. Te azonban atyád igézete alatt állsz, s ezért nem láthatod őket.
A herceg töprengve indult újra haza. Amikor atyja színe elé ért, bátran a szemébe nézett.
 

- Atyám, igaz az, hogy te nem is vagy valódi király, hanem csak egy varázsló?
A király elmosolyodott, és fölhajtotta kabátja ujjait.
- Igen fiam, én csupán egy varázsló vagyok.
- Akkor viszont az az ember ott a tengerparton mégis csak Isten volt.
- Az az ember ott a parton egy másik varázsló volt.
- De hát nekem tudnom kell az igazságot, az igazságot, amely a varázslaton túl létezik!
- Nincs igazság a varázslaton túl- felelte a király.
A herceg erre végtelenül elszomorodott.
Könnyes szemmel nézett föl atyjára- Akkor megölöm magam. A király varázsszavára ekkor megjelent a Halál. Ott állt az ajtóban, és intett a hercegnek, hogy jöjjön hát. A herceg erre összeborzadt. Újra megjelentek emlékeiben a gyönyörű, bár nem valódi szigetek s a nem valódi, de mégis gyönyörűséges hercegnők.
- Legyen hát – mondta. – El tudom viselni a gondolatot.
- No látod fiam- fordult felé bizakodva a király- kezd belőled is varázsló válni.

John Fowles

Tanulságos történet -Noé bárkája

Így szólt az Úr Noéhoz:
"Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz, a emberiség megérett a kipusztulásra. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"
Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.
- De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:

1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.

2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.

3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.

4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.

5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.

6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.

7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.

- Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség - mondta az Úr. - Megoldjátok ti magatok ....

Találkozás

Mindenre meg kell érni. Ha egy találkozásra megérünk: létrejön. Akarat sem kell hozzá; ölünkbe hullik, mint érett gyümölcs a fáról.

A zene

"A zene léleképítő, mivel képes mozgásba lendíteni a bensőt...
Új zene: új hallgatás. Nem valami elmondottnak a megértésére történő kísérlet, ugyanis ha mondanának valamit akkor a hangok szavakká válnának. Itt csak a hangok működésére kell figyelni...
A zene célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem, hogy táplálkozzunk vele. A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be...
Talán nincs jó és rossz zene, csak olyan zene van, amelyik felkavarja az embert, és olyan, amelyik hidegen hagyja.
Az a zene, amely nem vált ki vitákat, lehet vigasztaló és bájos, de valószínűbb, hogy vacak.
… az érzelemfelidéző képesség a zene egyik olyan tulajdonsága, amelyik lehetővé teszi, hogy rendkívül intenzív módon tegyük élménnyé és fogadjuk be az általa közvetített hagyományokat...."

Vicc:)

:-))

A kakas kergeti a tyúkot a baromfiudvaron. A gazda nézi egy ideig a hajszát, majd odavet egy marék kukoricát. A kakas azonnal elfelejti a tyúkot, és a kukoricára veti magát. A gazda felsóhajt:
- Drága jó istenem, add, hogy soha ne legyek ilyen éhes...

Jajjj de Édesss.............:)

Vicc..:D

:-)))

A pasi arra gyanakszik, hogy megcsalja az egyik kedvese. Egyik nap elé áll és így szól:
- Nyuszikám, olyan érzésem van, hogy számodra csak másodhegedűs vagyok!
Erre Nyuszika gúnyosan:
- Nem jó a hasonlat. Inkább azt mondanám, ekkora furulyával, mint a tiéd, még szerencsésnek mondhatod magad, hogy beférsz a zenekarba...:P

Gyere máskor is....P

 

 

Aki pedig jóóóóó volt..................annak azt mondjuk.....:
:P

Hogyan boldoguljunk az életben??.)

 

 

Megkérdezték egy társkereső iroda vezetőjét:
- Ön szerint milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy nőnek, hogy boldoguljon az életben?
- Elég okosnak kell lennie, hogy tetsszen a buta férfiaknak, és elég közönségesnek, hogy tetsszen az okos férfiaknak. :DDD

Agresszív kismalac...:)

 

Az agresszív kismalac utolsó mondata:
Te meg ki a tököm vagy, hogy bundában szeded itt a málnát? :P

A fontos dolgok megmaradnak.........

 

 

Michelangelo szerint, akkor tudjuk eldönteni egy szoborról, hogy melyek a nélkülözhetetlen részei, ha ledobjuk egy hegyről. A felesleges részek úgyis letörnek róla. Néha az élet is pont ilyen, letaszít minket a hegyről. Amikor leérünk az aljára, csak a fontos dolgok maradnak velünk, és tisztán látunk, amikor kitartunk amellett, amit tudunk.

A répa!:)

 

 

Fogytam két kilót... a répa megtette a hatását :DDD

Kukucs!:P

A keresett objektum nem található :PPPP 

Van ilyen..ilyenkor rohan az ember lánya messzire...vagy dobja ki a pasit...:)))

A mélyérzésű férfiak...

   
A mélyérzésű férfiakkal vigyázni kell! Gyorsan elvarázsolnak, majd "huss", amilyen gyorsan érkeztek olyan gyorsan el is tűnnek.
Ők azok akik képesek feledtetni az előző csalódást, majd maguk is csalódást okoznak.
Körforgalom, csak keringsz benne és nem találod a kivezető utat. Akkor most merre.......a H7 vagy a Nagymaros? Esetleg a Duna part vagy a vár lépcső? Dilemma? :-))))

:P

Prűdek ne látogassanak!..... A beszólás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét!"

Pasi típusok...a társkeresőn :-P

Mr. Nagyvonalú:
Meghívhatod a lakásodra, de készülj! Csak a bélszínt szereti, a maradékot csomagold be, mert kell a 170 000 Ft-os kutyájának. Legjobb, ha haza is fuvarozod, de legközelebb vegyél jobb kocsit, mert a suzuki snassz neki. Ja, az első randira vigyél elég pénzt - mert sehol nem talált bankautomatát -, hogy a 8 whiskey-t kifizethesd, amit miattad volt kénytelen meginni, mert három percet késtél.

Mr. Romantika:
Csöpög a reglapja. Ő minden idők hősszerelmese, egészen az első szextettig. 2 perccel az aktus kezdete után - ebben már a zuhanyozás is benne van - sürgős dolga támad, és soha többet nem fogod látni. Ez mondjuk nem is baj, mert ilyen rövid idő alatt, ilyen sokat még nem unatkoztál.

Mr. Mintaférj:
Ő az, aki imádja a feleségét és csakis a szex megvonása miatt van itt, hiszen a kis fej ideküldte a nagyot. Állandó bűntudata van, míg rajtad liheg, s utána elnézést kér a lökdösésért. Magában megfogadja, hogy soha többet ilyet nem csinál, de mikor megtelik, újra telefonál. Ha az a keresztneved, mint imádott nejének, akkor egy ideig nem bánod, hogy a neveteket hörgi a füledbe, a legszebb percben.

Mr. Pornószínész:
Az első fényképváltásnál elküldi kedvenc, és legtöbbet használt szervének premier plan fotóját, közölve, hogy ha 3 cm-rel hosszabb lenne, akár király is lehetne. (Megjegyzés: amennyiben 3 cm-rel rövidebb,akár királynő is)

Mr. Levakarhatatlan
Ha véletlenül válaszolsz neki - akár nemmel is -, könyörgő levelekkel bombáz. Ha netán telefonszámot is adtál, naponta 20x felhív, hogy mégegyszer meghallgathassa, tényleg nem őt akarod. Aztán bosszúhadjáratot indít, és a franc tudja hogyan, de nagy sokára azért lekopik. De addigra már baromi eleged is van az egészből?

Mr. ?Szeretemazérettnőket?:
Vagy szexéhes kölyök, aki megcsinálná a krumplit is , (csak el ne guruljon), vagy Oidipus kisöccse, és azt hiszi, hogy az érett nőnek az kell, hogy egy aranyhörcsög tempójában megtöcsköljék. Néha még zsebpénzt is kér.

Mr. Perverz:
Csoportos szado-mazo és egyéb hasonló nyalánkságokról álmodozik. Kizárólag chat-el, nehogy megmaradjon egy levele is. Félkézzel gépel, egész aggyal mocskosfantáziál, és ha otthon összeborzolta a szőnyegrojtot, állati büszke magára a lázadásért. Nem veszélyes fajta, szinte azonnal felismerhető.

Mr. Ősbunkó
Halálosan eredetinek tartja magát az ?akarod, hogy valami szép is legyen benned?!? szöveggel. Ha valaki ettől a dumától nem dobja magát azonnal hanyatt, akkor az egy frigid ribanc, és nem is érdemli meg őt. Esténként leporolja a humorát, és visszateszi az ecetes üvegbe.

Mr. Igazmondó:
Azonnal közli, hogy a többi pasas hazug. Nem úgy, mint ő, mert neki már az is igaz, amikor kérdez. Háry János nála tanult. Amikor őt hallgatod, szeretnéd magadat seggberúgni, amiért olyan álnok vagy. 80 mail-címe van, és szomszéd fényképét küldözgeti. Kétnaponta máshogy hívják, és az összes nevére már nem is emlékszik, ezért kéthetente újra próbálkozik, hátha te is ugyanolyan hülye vagy.

Mr. Nagy Ő:
Meglátod és bepárásodik a bugyid. Ahogy mosolyog, ahogy néz, ahogy csókol, az tökéletes! Aztán felébredsz, és egy ócska kis legénylakásban rájössz, hogy csak egy strigula voltál, egy 100 négyzetméteres telefirkált fal legalján. Enyhe hányingerrel érsz haza, ha magadra gondolsz. Igazán nagy baj akkor van, ha a hányinger folyamatossá válik?

Mr. Örökifjú:
50 felé bandukol és gyakran vált partedlit mert tizen-huszonéves csajokra csorog nyála. Naná, hogy a szépségéért, a fiatalságáért imádják a pipik, tojnak a pénztárcájára. Ágytálazni majd jó lesz az asszony, aki otthon türelemmel várja, amíg apu végre belátja, hogy megvénült.

Hogyan csókol 1 pasi :-)

Természetesen a szerelem mindennél előbbre való, de azért az sem utolsó, hogy az a bizonyos első éjszaka hogyan sikerül. Az első randevúk időszaka tehát a legtöbb nő számára nem csak azzal telik, hogy a legtökéletesebb külsőt próbálják megkomponálni, de közben azt is megkísérlik felmérni, vajon mire számíthatnak majd udvarlójuktól a hálóban.


Azt, hogy milyen lesz a szex, soha nem tudhatod pontosan, de ha jól megfigyeled a pasit, elég pontos következtetéseket vonhatsz le. Hasonló jóslásokra pedig mi lenne alkalmasabb a csóknál? Mivel az ágybabújás előtt ez az egyetlen lehetőség arra, hogy minél közelebb kerülhessetek egymáshoz, ez alapján mérheted fel a legkönnyebben a pasit. Csókold és ismerd meg!

Nem nagy meglepetés, hogy aki a csókolózásban heves vérmérsékletű, és leginkább azzal foglalkozik, hogy nyelvével mennyire alaposan tudja megcsiklandozni a manduládat, az az ágyban is csak ennyire kifinomult. Ő tehát az a pasi, aki menten megfeledkezik a nyelvcsata romantikájáról, amint sikerül megfosztania bugyidtól, és igyekszik minél hamarabb a lényegre térni. A vad, indulatos csókolózó a hálószobában is magát helyezi előtérbe, és ahogy a nyelvednek nem ad teret, úgy a szexben sem számíthatsz arra, hogy hosszú, izgató játszadozással kelti életre benned a szunnyadó vágyat.

A temperamentumos pasi úgy van vele, hogy amint ő harcra kész, kezdődhet a játék, de nem is akármilyen felállásban. Sokkal önzőbb annál ugyanis, hogy a te kedvedre tegyen a legjobb testhelyzetekkel, és inkább saját örökzöld kedvencére, a lovagló pózra gondol. Ha tehát nem is ez lenne az alapvető elképzelésed, pár perc alatt garantáltan a nyeregben találod magad. Az ilyen csóknak jobb, ha csak akkor engedsz folytatást, ha kifejezetten szereted, amikor irányítanak.


A passzív
Van olyan pasi, akinek a csók nem annyira fontos. Nem erőlteti, már-már annyira elhanyagolható részlet számára, hogy az elsőt is neked kell kezdeményezned. Amikor pedig végre elcsattan, az leginkább olyan, mint az Elfújta a szélben, csak éppen nem romantika és időrekord szempontjából, de hogy a nyelvnek semmi köze hozzá, az biztos. Ha egy pasi nem használja a nyelvét, furcsa lehet, de nem jelenti azt, hogy az ágyban is ugyanilyen passzív.

Ő inkább az az igazodó típus, aki tőled várja az ötleteket, de azért ő is közreműködik az élvezetes végeredmény érdekében. Arra viszont ne számíts, hogy fergeteges orális élményekben lesz részed: jobb, ha maradtok a simogatásoknál és a hagyományos szexnél. Ha nem is a legvadítóbb a csókja, az ágyban azért még képes helytállni, és korántsem biztos, hogy gyorstüzelő az illető. Amennyiben tehát nem vagy kimondottan csókközpontú, vele érdemes egy próbát tenned, legfeljebb forróbbak lesznek az ágyjeleneteitek, mint nyelvcsatáitok.

Ha azonban a vágy elsődleges feltétele nálad az izgató csók, akkor érdemes a híres csókkirállyal próbálkoznod. Ő az, aki férfi létére megszállottan rajong a nyelves pusziért, és a hasonszőrűekkel ellentétben nem azt vallja, hogy a nyelvcsata csak addig izgalmas, amíg ez a testrész juthat a legmélyebbre. Igenis akad olyan férfi, aki a csók terén igazi ínyenc, és gondosan kiélvezi annak minden pillanatát, az ajkak lágy harapdálásától kezdve a nyelvek huncut játékáig.


Korántsem biztos azonban, hogy az ágyban is ilyen hosszas felfedezéseket tesz, és csókjaival a szád mellett egész testedet is elhalmozza. Előfordulhat, hogy az előjáték csak a nyelvcsatára és simogatásra korlátozódik, amikor pedig a fő felvonásra kerül sor, akkor a rövid, de heves gyönyör kerül előtérbe.

A romantikus férfinak a csók egy egész estés előadással ér fel. Mély, érzelmes szemezéssel kezdődik, majd mielőtt szájon csókolna, előbb az arcodat simogatja. Ha alapvetően bújós, érzelmes típus vagy, őt neked találták ki, de azért időnként nem árt, ha csók közben a pasi keze nem a hajadban, hanem inkább a melltartód környékén kalandozik.
Ő azonban az ágyban sem feledkezik meg a csókról, és még a szeretkezés alatt sem szorulnak háttérbe az érzelmek.

Éppen ezért a klasszikusabb helyzetek híve, és a szőrös bilincstől egyenesen kimenekül a világból, nemhogy rád adná. Számára az intimitás nem abból áll, hogy közösen ugorjatok fejest a szexualitás legmélyebb bugyraiba, inkább a gyengéd, kedves mozdulatokat részesíti előnyben. Ha mindig a hercegről álmodtál fehér lovon, benne megtalálhatod a romantikus hőst, de csak akkor érdemes vele az ágyig menned, ha fel vagy készülve a végletekig felfokozott romantikára.