Először vágyni kell rá. Akár a csókra, a testi szerelemre. Azt sem vallja be először magának az ember. Szinte félve gondol rá, "mi lenne ha", ám meglehetősen gyakran. Mind gyakrabban. Álmodozik róla, tervezget... Tüzes képeket lát. Fájjon rá a fogad, és akkor megváltozol. A szüntelen változásban örök fiatal maradsz. Majd meglátod. Csak ne siesd el. Akik ismerik a csók titkát, tudják, hogy igen fontos, talán a legfontosabb benne a tempó. A lassú szívverés. A változás - az élet - a természete a szerelemhez hasonlít. Nem a szenvedélyhez, hanem a szerelemhez, mely alaposan vizsgálja tárgyát és önmagát is, mielőtt nyilatkozna. A szerető éppúgy retteg a tévedéstől, mint a visszautasítástól. Semmiképp sem szeretné a szerelmet elriasztani, óvakodik szerelme tárgyát megsérteni valamivel, és ezzel önmagát a kezdet kezdetén elvágni attól, amire a világon a legjobban vágyakozik. Kívánkoznod kell a változás után, hogy megvalósuljon.
De tudd, hogy mit akarsz.
Tehát előbb nézz szembe önmagaddal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.