Klaudia

Klaudia

2012. jan. 26.

Komáromi János: Leszek -vagyok



Leszek
fakadó sóhaj
résnyire nyíló szájon
vérvörös emlék...
nem hagyom, hogy fájjon
vagyok
boldog ölelés
magányos éjeken
feloldozás
megálmodott vétkeken

Leszek

nyíló illat
hervadó virágon
szétterítem leplem
az elalvó világon
vagyok
hulló szirom
kinyújtott tenyéren
szenvedély...
bársony a fehérben

Leszek

érintés nyoma
felizzó bőrödön
reszkető izgalom
testedben az öröm
vagyok
egymásba olvadó
elfúló kiáltás
aléltan
mennybe emelő zuhanás

Leszek

apró örvény
madártoll a csöndön
elrepítelek
áldott lesz az ösztön
vagyok
földi vágy
égbe néző szemeden
illúzió
hogy a véges, végtelen legyen

Leszek

fénysugár
derűt hozó hajnalon
csillagot hagyok
ébredő arcodon
vagyok
az éj
sötét, meleg bársonya
kívánd
ne múljak el soha.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.