A tudós négy kérdése

Volt egyszer egy nagy tudós, az egész királyságban mindenki csodálta, olyan tanult volt. Nagy tudással rendelkezett, de sajnos nagyon büszke volt.
Egy nap felvett egy arany nyakláncot, és elment egy másik király palotájába.
– Bárki, aki bölcsesség terén legyőz – mondta –, megkapja ezt az aranyláncot. Mindenkit kihívok!
Ebben a királyságban minden tudós hallott már erről a bizonyos tudósról, és féltek, hogy veszítenének. Így hát nem fogadták el a kihívást. A király nagyon szomorú volt, hogy senki sem akarja vállalni a megmérettetést.
Végül az udvari bolond azt mondta: – Én elfogadom.
A király szinte már beletörődött a vereségbe, de úgy gondolta, szórakoztató lesz nézni, ahogy a bolond versenyez. Meg volt róla győződve, hogy csupán tréfamester, és nem tudja megnyerni a nyakláncot.
– Négy kérdést fogok neked feltenni – mondta az udvari bolond. – Ha bármelyik kérdésre helyesen válaszolsz, vesztettél. De ha mindegyikre helytelen választ adsz, elfogadom a vereséget, és a király azt ad neked, amit csak akarsz.
A bolond fel is tette az első kérdést: – Hová való vagy?
– Én itt lakom – mondta a tudós, ami helytelen volt, hiszen egy másik királyságból jött. Tehát mivel rossz választ adott, az első próbának megfelelt.
Elhangzott hát a bolond második kérdése: – Mióta vagy itt?
– Három éve – felelte a tudós, ami ismét csak helytelen volt. Az udvari bolondnak még mindig nem sikerült kifogni rajta.
– Királyunk jó, kedves és bőkezű, egyetértesz? – szólt a harmadik kérdés.
– Micsoda? A királyotok? Ez egyáltalán nem igaz – mondta a tudós. – A királyotok istentelen és goromba.
A tudós tehát a harmadik próbát is sikerrel teljesítette.
– Úgy látszik, nem tudlak megverni – szólt az udvari bolond. – Hány kérdést is tettem fel eddig?
– Három kérdést tettél fel – mondta a tudós –, és még egyet kérdezhetsz. Ha nem válaszolok rá helyesen, veszítesz.
– No nézd csak! – kiáltott fel a bolond. – A tudós veszített. Erre a kérdésemre helyesen válaszolt.
Így hát a tudós odaadta a nyakláncát az udvari bolondnak, az meg rögtön odaadta a királynak. A tudós büszkesége romokban hevert.
– Soha többé nem jövök a birodalmadba, hogy próbára tegyek másokat.
A tudósok mind le voltak nyűgözve az udvari bolond ötletességétől. Tudták, hogy nekik nem sikerült volna megverni a nagy tudóst.
– Látjátok – szólt a bolond – amikor a nagy tudósok nem éberek, veszítenek. Ha éber lett volna, megmenekült volna.