Nyilait eltörtem.............

"Üzenem Cupidónak, hogy a nyilait eltörtem és most megyek eliszom a szívecskés maci és a bonbon árát! Aztán majd csak rám talál valaki a bárpultnál a pelusos ürge nélkül is!"

*a cigaretta füst,attól könnyezem

*a cigaretta füst,attól könnyezem......

Nincs szó.........

Nincs szó..ha gondolataim hozzád visznek....ha figyelsz..minden szavam érted..........

Nem kellesz.........

Volt aki egykor kellett..néha utána is..de most már nem lesz fellángolás újra, mert már nyitva a szemem, nem kell a mosolyod, és nem kellesz te sem..

A könnyek....

"Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek."

Cserélnék.............

Néha,mikor mélyponton vagyok,úgy érzem..feladnék egy hirdetést a következő szöveggel:

Full extrás depressziót cserélnék kis boldogságra, esetleg kopott örömre...

Merj!!!!

Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj!

Az erő...

Az erő,hogy hiszel önmagadban.Ez a kulcs,mely megváltoztatja a sorsot!

Van egy pillanat...

Van egy pillanat, mindig van egy pillanat, amikor engedhetsz vagy ellenállhatsz.

A kő

"Az ember imádta a követ, és megépítette 

Stonehenge-et.

De akik építették, azoknak ma már nyomuk sincs,

Stonehenge azonban még mindig áll. És mégis,

akármilyen furcsán hangzik, azok az emberek tovább 

élnek bennem és benned, és minden 

leszármazottjukban, a kő pedig, Stonehenge kövei 

halottak. Aminek pusztulnia kell, az fennmarad, és 

ami tartósan élni látszik, tulajdonképpen halott. 

Micsoda paradoxon!"

Modern mese :)

 

Egyszer volt, hol nem volt, hősnőnk bejelentkezett a fodrászhoz, hogy az adott napon, csinosan, kifogástalanul jelenhessen meg,mint Hamupipele a bálon. Festetett, vágatott, szárittatott. Hosszú órákon át viselte a kínzások minden formáját, mire elnyerte hercegnői külsejét.
Büszkén lépett ki a fodrászatból. A nap megcsillant csodásan melírozott fejecskéjén. Kicsiket szökkenve lépdelt hazafelé, miközben hajkoronája a vállát csapdosta, fehér galambok kísérték útján s a szellő úgy Taftosan bele-bele kapott a hajába.
Olyan tündöklő volt, hogy a nap is elszégyellte magát. Látva ezt a szentek tábora, féltékenyen, dühös összeesküvésbe kezdtek. Mindenféle rosszat suttogtak a szeleknek a lányról, így azok hamar fújni kezdtek rá. Gyorsan terjedt a pletyka odafönt, a felhők is megmérgesedtek a nyájasan tipegőre,és hamar körözni kezdtek felette. Szegény jányka, későn vette észre a készülő támadást, és hiába kapkodta lábacskáit, szrrá ázott. Beérve kis palotája nagy tükre elé, csüggedten konstatálta, hogy mind a 100 012db hajszála csurom víz lett.

Nem, hogy a bálba nem ment el, de el is bujdosott, amíg egy szőke fodrász herceg meg nem találta lenövései és hajvégtörései rengetegében.:)

Férfi - női gondolatok???!!!

A környezetemben elég sok hosszú kapcsolat szakadt meg az elmúlt 1-2 hónapban.
Maguk a kapcsolatok nem működtek igazán jól, és az is közös jellemzőjük, hogy ezt a helyzetet a női felek már korábban felmérték, míg a férfiak kényelmesen elvoltak az adott helyzetben.

Az is ezekre az estetekre jellemző, hogy nemcsak felismerték a hölgy tagok, hogy gond van az életükkel, de ezt el is mondták otthon, jelezték, hogy tenni kellene érte, mégsem változott semmi, egyenes következmény lett tehát a szakítás, a nő kezdeményezésére. A forgatókönyv innen is ugyanúgy folytatódik. A férfi nem érti, mi történik velük. Nem érti miért lett vége, hiszen nem voltak ennek jelei...Az, hogy százszor elmondták, ordították, leírták nekik, hogy mi hiányzik, hogyan változtassanak, az halványan dereng már csupán.
Az érdekesség mégis az, hogy látszólag a férfi teszi túl magát nehezebben a szakítás okozta sokkon, mégis 1-2 hét múlva párra lel. Nem válogat nagyon, igazán nem tesz sokat, szenvedése oldozza fel a gyors párváltás okozta szégyenből. Mondván jár neki. Minden sérelmet az exének tudja be, és a női kegyetlenségnek, amit ki kellett állnia a szakítás során.
A férfi hamar belesimul új kedvese és élete ölelésébe, és fennen hangon hirdeti, a legjobb lépés volt életében a szakítás az exel.

A nők helyzete a párkapcsolat végével más. Több idő kell a regenerálódásra. Ha kapcsolatokat is létesít, azok nem tartósak. Heveri a múltat, még benne élnek a mindennapok, a tapasztalás. Bár ő kezdeményezte a szakítást, mégis nehezebben éli meg, és sokkal kevesebb esély van rá, hogy hamar kialakítson egy szoros, hosszan tartó kapcsolatot.
Hogy ennek mi lehet az oka? Mi nők még a lelkünk mélyén hiszünk a holtomiglan, holtodiglan történetben. Hisszük, hogy az a nagy szerelem,amit érzünk, ami úgy tűnt örökkön örökké tart, nem csak délibáb volt.
Nehéz ezt feldolgozni. Nehéz azzal szembe nézni, hogy az érzések végesek, hogy ami jó volt, ami jól indult,és olyan sokat adott valamikor, az elromolhat, elhidegülhet, befáradhat. Ilyenkor megkérdezi az ember, a nő biztosan, magától, van-e olyan, hogy örökké? Ha az elmúlt kapcsolatába is beletette a szívét, megoldásokat keresett, dolgozott rajta, és a másik fél is azt tette, a belefektetett energia, szív és lélek mégis mindhiába, akkor van-e rá remény, hogy legközelebb másként lesz? Ha legutóbb is mindent megtett, mindent megtettek mindketten, akkor miként lehet másként?
Nem is a másik nemben inog meg ilyenkor az ember bizalma, hanem a kapcsolatokban.

Aki lát az lát

Kisebb baráti társaságba új pár kerül. A fiú nemrég vált el szörnyella érzelmileg kietlen pénzéhes asszonyától,és új élet után néz. Pár félresikerült és leginkább szexuális indíttatásból elkövetett próbálkozás után egy telefonszámot kap, amit egy lány küld neki apró üzenettel,ha van kedve hívja fel. Találkozgatni kezdenek.
Mindkettőjük túl a 30-on, több-kevesebb tapasztalattal a hátuk mögött próbálkoznak egymással.

Ezzel a párral találkoztam a minap egy társasági összejövetel alkalmával. Jól ismerem mindkettőjüket. Meglepődtem, mikor hallottam, hogy együtt vannak, és női kíváncsiságom várta, hogy lássa is a pletykák tárgyát.

A pár, pont velem szemben foglalt helyet az estén. Intelligens, csinos,értelmes lány, jóképű, egzisztenciálisan stabil, kedves fiú.
Szép pár, szép pár...lehetne. Ha lenne ott valami. De az a valami hiányzik..... Mint két idegen. Én meg nézek kíváncsian körül, észreveszi-e valaki a semmit:?

Másnap kérdezem bennfentes ismerőseim, hogy mit gondolnak Róluk.

Szép pár, hangzik a válasz. És valami más? Jól megvannak. Tépem a hajam csomókban, és csodálkozom, hogy ez így másfél hónap után rendben van? Hogy olyanok mint az idegenek? Hogy se szemkontaktus, se párbeszéd, se évődés, de érintés is zéró másfél hónap után,ez mindenkinek oké?

Mégsem értem, nem értem. Mert AZAZAZAZ hiányzik, nem látható nem érzékelhető. Idegenek.

Valóban elég ennyi? Elég a biztos középút? Tudom, az ész jobban dönt mint a szív. Csak a gyomrom tiltakozik ez ellen.

A "jó" hazudó

Ismerjük az igazság védelmét, ami egy, szinte  természetes folyamat. Foggal körömmel ragaszkodunk az igazunkhoz, bár rosszul esik, ha nem hisznek nekünk, mégis egy biztos pont van a támadások ellen, magyarázkodások tüzében, a belső bizonyosság.

Amikor azzal szembesülök, hogy egy hazugságon kapott ember ugyanúgy ragaszkodik a történetéhez, mint annak előtte, még akkor is, amikor a tények már a fejére potyognak, az ijesztő.
Főleg abban az esetben, ha a hazugsága másokat is besároz,olyanokat, akik közvetve is alig érintettek a dologban.
A „jó” hazudó embert csak az érdekli, hogy történetéhez hű maradjon, és így a neve ne kerüljön beszennyezésre. Hogy makulátlan maradjon, és ne lepleződjön le, képes bármennyi barátságot, családi köteléket, ismerőst, ismeretlent feláldozni.
Nem kell mást tennie csak úgy tagadnia, és úgy állítania mintha az igazát védené.
Határozottságával elbizonytalanít mindenkit, s bár a be nem ismerés, egy fennmaradó,meg nem szűnő konfliktust eredményez, mégsem gondolkodik egy percig sem azon, hogy szembenézzen önmagával.

Gyógyítsd meg önmagad!

“Két évvel ezelőtt hallottam egy terapeutáról Hawaiin, aki meggyógyított egy egész osztálynyi beszámíthatatlan elmebeteg pácienst -- anélkül, hogy egyáltalán látta volna őket. A pszichológus tanulmányozta a beérkező dossziéját, majd önmagába nézett, hogy meglássa, hogyan teremtette ő annak a személynek a betegségét. Ahogy gyógyította önmagát, úgy gyógyult a páciens.

“Amikor először hallottam ezt a történetet, azt gondoltam ez egy úgynevezett ‘városi szóbeszéd’. Hogy tudna bárki meggyógyítani bárki mást azzal, hogy önmagát gyógyítja? Hogy tudna akár a legnagyobb önfejlesztő mester is meggyógyítani egy beszámíthatatlan elmebeteget?

Ennek nem volt semmi értelme. Nem volt logikus, tehát elfelejtettem a történetet.

“Aztán egy év múlva újra hallottam róla. Azt hallottam, hogy a terapeuta egy hawaii gyógyítási folyamatot használt, aminek a neve ho’oponopono. Eddig soha nem hallottam róla, de nem tudtam kiverni a fejemből. Ha a történet igaz, többet kell tudnom róla. Mindig úgy értelmeztem, a ‘teljes felelősség’ azt jelenti, hogy én felelős vagyok azért, amit gondolok és teszek. Ezeken kívül nincs mit tennem.

Úgy vélem a legtöbb ember szintén ezt érti a teljes felelősség alatt.  Felelősek vagyunk azért, amit teszünk, nem pedig azért, amit bárki más – de másképpen is nézhetjük mindezt.

“A hawaii terapeuta, aki meggyógyította azokat a szellemileg beteg embereket, egy újfajta nézőpontot tanított meg nekem a felelősség kérdéséről. A neve Dr. Ihaleakala Hew Len. Körülbelül egy órát beszélgettünk telefonon az első alkalommal. Megkértem, hogy mondja el nekem a terápiás munkájának teljes történetét.

Elmondta, hogy a Hawaii Állami Kórházban dolgozott 4 évig. Ott éltek azok a szellemi visszamaradottakat, akik veszélyesek voltak önmagukra és a társadalomra nézve. A pszichológusok gyakran váltották egymást. Az ápolószemélyzet gyakran betegeskedett, sokan pedig egyszerűen kiléptek. Azon az osztályon az emberek hátukat a falhoz vetve közlekedtek, attól félve, hogy a páciensek megtámadják őket. Nem volt kellemes ott élni, ott dolgozni vagy akár csak meglátogatni azt a helyet.

"Dr. Len azt mondta, ő sohasem látta a betegeket. Ő megállapodás szerint az irodájában dolgozott, és átnézte a betegek aktáit. Az akták átnézése alatt önmagán dolgozott. Ahogy önmagán dolgozott, a páciensek elkezdtek gyógyulni.

Néhány hónap múlva, a pácienseknek - akiket lekötözve kellett azelőtt tartani - engedélyezték, hogy szabadon járjanak, mesélte.  “Mások, akiket keményen gyógyszerelni kellett, elhagyhatták a gyógyszereiket. És azok, akiknek esélyük sem volt arra, hogy valaha is kiengedjék őket, távozhattak.

Mély tisztelettel tekintettem rá.

És nem csak ez történt, folytatta, de a személyzet elkezdte élvezni a munkáját. A hiányzások és a kilépések megszűntek. Több ápolónk lett végül, mint amennyire szükség volt, mivel a gyógyult pácienseket kiengedtük, és minden ápoló bejárt dolgozni. Mára azt az osztályt már bezárták.

Ekkor feltettem a ’milliódolláros’ kérdést: “Mit csináltál önmagaddal, ami azt okozta, hogy azok az emberek meggyógyultak?”

“Én csak egyszerűen meggyógyítottam azon részemet, amely teremtette őket.” mondta. Nem értettem. Dr. Len kifejtette, hogy a teljes felelősség az életed iránt azt jelenti, hogy minden az életedben – egyszerűen azért, mert az életedben van – a te felelősséged. Szó szerinti értelmezésben az egész világ a te teremtményed.

Huhh. Ezt nehéz lesz megemészteni. Azért felelősnek lenni, amit mondok vagy teszek, egy dolog. Felelősnek lenni, amit valaki az életemben tesz vagy mond, egy teljesen másik. Nos, az igazság az: ha a teljes felelősséget vállalod az életedért - akkor minden, amit látsz, hallasz, ízlelsz, érintesz vagy egyéb módokon megtapasztalsz, is a te felelősséged, mivel az életedben megjelent.

Ez azt jelenti, hogy a terrorista cselekedetek, az elnök, a gazdaság vagy minden amit megtapasztalsz és nem szeretsz – a te dolgod, hogy meggyógyítsd. Végeredményben nem léteznek, csak projekcióként, amelyet a belsődből vetítesz ki.

A gond nem velük van, hanem veled, és ahhoz, hogy megváltozzanak, meg kell változtatnod önmagadat.

Tudom, ezt kemény dió lesz végiggondolni, nem is szólva arról, hogy elfogadd, vagy megéld. Mást okolni sokkal egyszerűbb, mint a felelősséget vállalni. Ahogy Dr. Len-nel beszélgettem, elkezdtem észrevenni, hogy a gyógyítás számára és a ho'oponopono technikában az önszeretetet jelenti. Ha azt akarod, hogy az életed jobbra forduljon, fejlődjön, meg kell gyógyítanod az életed. Ha meg akarsz gyógyítani bárkit, akár egy mentálisan beteg bűnözőt, tedd azt azzal, hogy gyógyítod önmagad.

Megkérdeztem Dr. Len-t hogyan gyógyította meg önmagát. Mit tesz, pontosan, amikor a páciensei dossziéját nézi?

“Csak annyit teszek, hogy újra meg újra ismételgetem: ‘Sajnálom!’ és ‘Szeretlek’” mondta.

“Ennyi lenne?”

“Ennyi.”

Kiderült, hogy önmagad szeretete a legjobb módja, hogy tökéletesítsd önmagad, és ahogy önmagadat fejleszted, a világodat is tökéletesíted.

Had mutassam be egy egyszerű példán, hogy hogyan is működik ez: egy nap valaki küldött nekem egy e-mailt, ami szomorúvá tett. A múltban úgy kezeltem volna ezt, hogy dolgoztam volna az érzelmi fájó pontokon vagy próbáltam volna okokat keresni, miért is küldte az a személy azt a zavaró üzenetet.

Most eldöntöttem, hogy kipróbálom Dr. Len módszerét. Elkezdtem csendben mondogatni ‘Sajnálom’ és ‘Szeretlek’. Nem egy bizonyos embernek címeztem. Csak egyszerűen felidéztem a szeretet szellemét, hogy gyógyítsa bennem, amit a külső körülmény okozott.

Egy órán belül kaptam egy e-mailt ugyanattól a személytől. Bocsánatot kért az előző üzenetéért. Ne feledd, hogy én nem tettem semmit sem azért, hogy bocsánatot kérjen. Még csak nem is válaszoltam neki. De azzal, hogy mondogattam ‘Szeretlek’, valahogyan meggyógyítottam önmagamban azt, amely őbenne jött létre.

Később részt vettem egy ho'oponopono workshop-on, amelyet Dr. Len vezetett. A most 70 éves, megfontolt nagyapakülsejű sámán valahogy a világtól elvonultnak tűnt.

Megdicsérte a könyvem, A Vonzás Tényező-t (The Attraction Factor). Azt mondta nekem, hogy ahogy önmagamat fejlesztem, a könyvem vibrációja emelkedni fog, és mindenki, aki olvasni fogja, érezni fogja azt. Röviden, ahogy én fejlődöm, úgy fognak fejlődni az olvasóim is.

“S mi van azokkal a könyvekkel, amelyek már el lettek adva és kinn vannak?” kérdeztem.

“Ők nincsenek ‘odakinn’ ” mondta, ismét újra fejbecsapva bölcsességével az eszemet. “Ők még mindig benned vannak.”

Röviden, nincs olyan, hogy odakinn.

Egy egész könyvet kellene írni ahhoz, hogy ezt a gyakorlati technikát az azt megillető mélységgel át tudjam adni. Legyen elegendő annyi itt, hogy bármit is akarsz fejleszteni az életedben, csak egyetlen egy hely van, ahová tekintened kell: önmagadba. S amikor ezt teszed, tedd szeretettel.

Ez a vonzás tényező – hasonló hasonlót vonz -, s az ő Isten-énje olyan erős volt, hogy vonzotta az Isten-ént másokban.

Ne kapaszkodj belém

Osho, öt hónapig ittam a forrás vizéből, de csak még szomjasabb lettem. Nagyon különös a te vized. A meditációm alatt ez a mondat jelent meg bennem. Egy kis édesvizű tó a fekete erdő mélyén, az az óceán forrása.

Osho, te édes is vagy és sós is; most éppen különösen sós. Szomorú vagyok, mert mennem kell. De vissza akarok jönni ehhez a forráshoz, hogy annyira teleigyam magam, hogy végül belezuhanjak.

Anand Urmila. Igen, ez igaz, ez így van. Minél többet iszol belőlem, annál szomjasabb leszel. Miért? Mert nem akarom, hogy megelégedj. Inkább egyre elégedetlenebbé teszlek; mert ha megelégedsz velem, akkor sosem érsz el Istenhez. Én azért vagyok itt, hogy felébresszem benned a szomjúságot. Azért vagyok itt, hogy felébresszem benned az éhséget... és egy napon aztán nem leszel más, mint egy merő szomjúság - maga leszel az éhség. És abban a pillanatban felrobbansz, eltűnsz, és megjelenik Isten. Ha velem laknál jól, akkor én az ellenséged lennék, nem a barátod, mert akkor csak rajtam csüngnél, a válaszaimba kapaszkodnál. Én legfeljebb csak az ajtó vagyok. Gyere, menj át rajtam, de ne kapaszkodj belém. Én csak az út kezdete vagyok; a végét neked kell megtalálnod. És tudom, megértem, hogy szomorú vagy, de légy éber a szomorúságodra és ne azonosítsd magad vele. Az ott van, körbe vesz, de az nem te vagy. Használd fel ezt az alkalmat is az éberséged, a figyelésed fejlesztésére. Ha meg tudod figyelni a szomorúságodat, akkor az eltűnik. És ha éber tudsz lenni a szomorúságodra és meg tudod szüntetni az éberségen keresztül, akkor bárhol is vagy, én veled leszek. Lehet, hogy nincs is szükség arra, hogy vissza gyere a forráshoz, mert ha éber vagy, akkor mindig közel vagy hozzám, bárhol is vagy. Akkor mindig közel vagy a forráshoz, bárhova is mész. Ne gondold, hogy a forrás valahol rajtad kívül van. És amikor engem valóban hallgatsz, akkor nem valaki mást, nem egy külső hangot hallgatsz. Akkor olyasvalakit hallgatsz, aki benned van. Akkor a saját belső hangodat hallgatod. Ha szerelembe esel velem, akkor valójában az történik, hogy végre szerelembe estél önmagaddal.

Létezik-e Isten?

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette:

"Én nem hiszem, hogy Isten létezik."

"Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a vendég.

"Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kultúrálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát:

"Tudja, mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!"

"Hogy mondhat ilyet uram?” - kérdezte meglepetten a fodrász. – „Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét."

"Nem, nem!” - erősködött a vendég. „Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az, az ember ott, látja?"

"Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt a mester. – „Tehetek én arról, hogy az, az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az!” - bólintott rá a vendég. – „Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."

Ne másokra építs

Bekövetkezett, amitől az emberiség félt; elszabadult egy atomerőmű, és felrobbantotta az egész Földet. Minden élőlény elpusztult. A mennyország kapujánál érthető módon nagy volt a zűrzavar, túl sok lélek érkezett egyszerre, így hát Szent Péter elhatározta, hogy különböző csoportokat hoz létre. A különböző feliratok mögött felsorakozhatnak az odaillő lelkek.

Az egyik táblán ez olvasható: "Csak azok a férfiak, akik a ház urai voltak".

Egy másik táblán pedig ez olvasható: "Azok az urak, akik asszonyi elnyomás alatt éltek."

A "Ház urai" felirat alatt csak egyetlen magányos lélek állt, míg a másik tábla alatt a sor végeláthatatlanul kígyózott végig a Tejúton. Szent Péter kíváncsian kérdezte a magányos lelket:

- Hogy lehet, hogy te egyedül vagy itt?

- Nem tudom - felelte -, az asszony mondta, hogy álljak ide.

Van amikor az asszony mondja, van amikor a férj, van amikor az apa, van amikor az anya - van amikor a guru. Valaki azt mondja neked, hogy állj oda, s te nem tudod, hogy miért. Tudd meg, hogy miért állsz ott! Hallgass ide. Lehet, hogy egy kicsit bonyolult...

Ha el is határozod, hogy követsz valakit, kérdezd előbb a szívedet, hogy ő akarja-e követni. Nem azt mondom, hogy senkit ne kövess, mert ha a szíved azt diktálja, akkor azt kell tenned. De mindig a szívedre hallgass, először mindig légy tisztában az érzéseiddel, mert végeredményben a szívednek tartozol felelősséggel. Minden más csak másodlagos. Te vagy a legfontosabb. Te vagy az egész világ középpontja. Ha úgy döntesz, hogy követsz engem, vagy ha úgy döntesz, hogy szannyászin akarsz lenni, ha úgy döntesz, hogy feladod magad nekem, akkor először ezt mélyen belül érezned kell. Máskülönben újra és újra össze fogsz zavarodni, mindig újra felmerülnek a gondolatok: "Mit csinálok én itt? Miért is lettem én szannyászin? Mi a fenének?" Nem lehetsz szannyászin csak azért, mert mások azt mondják. Ezt érezned kell. Ha ez a te belső érzésed, akkor sosem fogsz összezavarodni. Akkor fel se merülnek ezek a kérdések.

A zavar azt jelenti: valami rosszul működik benned. Ha a saját központod irányítja a működésedet, akkor sosem fogsz összezavarodni. Ha valaki más központja szerint működsz, akkor a zavar elkerülhetetlen, és mindig visszatér. De az emberek mindig valaki más - tanácsadók, szakértők - meglátásai szerint cselekszenek. Nem a saját életüket élik. Az ember életét mindig valaki más, külső személy irányítja. Hallgass az érzéseidre. Várj az érzésre. Légy türelemmel, ne siess. És ha az érzés megérkezett és szilárdan érzed, akkor annak erős gyökerei lesznek; azok a gyökerek erőssé tesznek téged is, azok mellett a gyökerek mellett nem fogsz többé összezavarodni.

A gyakorlat

"Aki a gyakorlatokban elmélyed, annak az eredmény biztosan megjön. De vajon hogyan tudna eredményt elérni az, aki nem végzi a gyakorlatokat?"

Június száma a 6-os - A válaszúti sorskérdés és a tudatos döntés száma

Június száma a 6-os. A 6-os szám a pitagoraszi számmisztika szerint a válaszúti sorskérdés és a tudatos döntés száma. Ebben a hónapban lehetőséget kapunk arra, hogy életünk irányítását a saját kezünkben vegyük. Igaz, ideális esetben minden pillanatban a kezünkben van , de ebben ez a hónap azokból is kikényszeríti a tudatos döntést a sors, akik szeretik halogatni azt. Olyan helyzetekbe kerülhetünk, olyan lehetőségek tárulnak ki előttünk, ahol mi dönthetjük el, hogy szeretnék élni a lehetőséggel, vagy inkább megyünk tovább az eddigi úton. Tudnunk kell azt, hogy eletünk minden másodperce egy döntés eredménye, még az is döntés ha nem döntünk. Nincs jó, vagy rossz döntés, csak az egyhelyben álldigálás, ami nem más mint a pocsolyában való üldögélés. Az élet folyamatos változás, vannak sorsszerű, szinte kikerülhetetlen állomások, de minden esetben a szabad akaratunkon múlik hogy teljesítjük be vállalt sorsfeladatunkat, a lényeg, hogy nyitottak és befogadóak legyünk a változással szemben, akkor baj nem érhet. A 6-os szám a szabad akarat jelképe, melyet minden haladó kezébe adott a teremtő, hogy éljen vele, és ezáltal tapasztaljon.

Lánykák és Fiúkák...:)

Csajok:

 

Plaza Cica

Külsőleg: Feszes nadrág, szexi tetkó, falatnyi tapadós top, a cipője nélkül nem érné fel a bárpultot.

Félelmek: Letörik a műkörmöm, lejár a szolibérletem, elhagy a pasim, a merdzsós
Idézet: Jó, smárolhatunk, de ha elkened a szemfestékemet meghalsz!!

Manager Cica

Külsőleg: Kiskosztüm, nagy ész, jobb kézben mobil, bal kézben filofax, hóna alatt aktatáska.
Félelmek: Meghúzza valaki a vadiúj céges autómat, vírusos lesz a laptopom, csökken az értékem a munkaerőpiacon.

Idézet: Visszajött már a HR-rol a CV-je annak az új kollégának, akivel az FMCG sales force-unkat akarjuk erősíteni?

Férjet akarok Cica

Külsőleg: Ábrándos tekintet, konszolidált viselet. Ha tüzet kérsz tőle a folyosón elkéri a telefonszámodat, és ha legközelebb összefuttok azon bánkódik, hogy nem hívtad fel. Félelmek: Siet a biológiai órája, nincs kinek kivasalni az ingét.
Idézet: Láttad azokat az édes bucifejű gyerekeket ahogy a homokozóban játszottak a papájukkal?

Sznobi Cica (kultúr)

Külsőleg: Egyetemista, látszólag művészlélek. Fontos az egyediség, a másság, ami néhol a régi korokat (hippizmus) idéző méregdrága, tömegcuccok viseletében merül ki. Kerülni a divatot, kivéve az "altis" vonalat.

Öltözet: bársony gatyó haranglábbal, egyszerű pólócska "ART", vagy "Cannabis" felirattal, bokáig lelógó kötött pulcsi, bársony, vagy bőrcipellő lehetőleg piros, zöld, vagy lehetetlen kék színekben. Bahiás ékszerek.

Félelmek: még nem láttam a "Művészben" Hal Hartley legújabb filmjét, így nem tudok róla értekezni. Mi lesz, ha egyszer bezár a "Ciánkáli"? Nem jutok le a ma esti Kispál koncertre.
Idézet: "Szerintem a világmindenség fontos alkotóelemei vagyunk, mely a tudatunk kiteljesedésével válik harmonikus egységgé" - ppfhhüü - füstöt kifúj.

Pasik:

Manager
Külsőleg: Jól öltözött, kedves, felelősségtudatos, magabiztos, élete látszólag vidám, gondtalan és jól szervezett.

Félelmei: Reggel elkésik a tőzsdéről, egy hónapban csak másfél milliót keres nettó, és ezért körberöhögik, emelni fogja a Mekdonaldsz a "sajtbi" esetleg a "hambi" árát is, nem fog reggel kapni csokis kroaszant, elkapja a kergemarha kórt, véletlenül megszólítja egy nő.
Idézet: (színház, Tosca áriája közben mobilon: - Hogy öt pontot estünk a tőzsdén?
Azonnal vásárolj 5 milkáért MOL-t!

  

Számítógépbuzik
 

a) A Netcowboy altípus

Külsőleg: Szakadt póló, farmernadrág, rossz bakancs, néhány hetes borosta.
Félelmei: Ma egyik virtuális felesége sem lesz fönt a Neten, betelik a vinyó a szexképektől, rajtaüt az FBI mert pénzt szedett le valamelyik bankszámláról, megint IRC-n kell szakítania a kedvesével.
Idézet: Hát vazze. Ez a page nagyon ruleZ.

b) Rendszergazda altípus

Külsőleg: Nagyon régi (valószínűleg általános iskolás) fekete farmer, nagyon furcsa színű póló, szemüveg, weird hajviselet, szandál, esetleg vietnami papucs. Elhízott vagy csont-sovány test.
Félelmei: Megszűnik a Unix, nem tudja letölteni a RED HAT xx-es verzióját, elfelejti bevenni a vitaminjait; lefagy a szerver.

Idézet: ...és akkor nem tudtam betölteni, mert a mátrix megtelt és akkor a coredumpot törölni kellett...

c) Programozó altípus

Külsőleg: Fehér, napfényt soha nem látott bőr, csont-sovány test, beszélni és enni még sohasem látták, számítógéptől 50 méternél még sohasem volt messzebb, nylonzacskóban szakkönyvek.
Félelmei: Megfosztják a számítógépétől, nem tud reggel bootolni, megszólítja valaki.
Idézet: 0000111000101110000

Szoli-king
Külsőleg: Barna agyonszolizott bor, kigyúrt, alacsony test, kocka LADA, vastag aranyláncok, mobil, fehér frottír zokni, makkos cipő, susesz (suhogós jogging).
Félelmek: Nem adtam tejet Marcellnak (a pitbullnak), kifogy a mobilból a térerő miközben a haverokkal telcsizek, nincs eléggé izzadtságszagom, nem megy a narancssárga pólómhoz a zöld susesz.

Idézet: Kóstolgatsz jóbarát? Leverlek mint vak a poharat!

Hiába

Meg kell tanulni, hogy amire nem törsz, azt elhozzák és utolér, ami vagy aki neked nem olyan fontos, annak számára te egyszerre fontos és becses leszel, a nő, akihez hideg vagy, szemeit forgatja feléd, a pénz, mely után nem hajolsz le, egy napon bekéredzkedik életedbe... Igen, az élet egészen olyan, mint a rossz regényekben. De kissé olyan is, mint a jó regényekben. (...) Akkor észreveszed, hogy a nő, akit szeretsz, fütyül reád, hiába bűvölöd hidegséggel, a pénz, melyért megdolgoztál, bírói és ügyvédi erőlködés árán sem tér meg hozzád, a siker, mely után nem nyúltál, de megérdemelnéd, gőgösen elhajt melletted, ölében valamilyen ringyóval. Ilyenkor pislogsz, nem érted. Nehéz ez.

Márai Sándor

Mi lesz most?????????Gondolatok

 

 

Ki hogy van ezen a borongós vasárnap délutánon??????

Amennyire hívogat a napsütés a szabadba...annyira húz be az eső a szobába.Biztosan gondolkozol az élet nagy dolgain.Mit rontottál el?!
Vagy mi lesz most?????????
Minden kérdésedre nem kaphatsz választ....csak hagyd megtörténni az eseményeket.Sodródj.....amit adnak - fogadd el...ha jól ...esik!
Annyira könnyű lenn olykor elmenekülni az érzések elől, de nem szabad sem a múlt emlékei közé, sem a jövő ígéreteihez rohanni....meg kell élni a jelent..a jelen adta lehetőségeket,hisz A MA TETT HATÁROZZA MEG A HOLNAPOT!

A legjobban arra vágyunk, hogy tartozzunk valakihez. Vannak, akik első látásra egymásba szeretnek, azonnal érzik, a sors egymásnak rendelte őket. Nagyszerű érzés lehet, mint egy tündérmesében.:) Boldogan élnek, míg meg nem halnak.Hát ez ritkaszám. De azért általában nem ilyen egyszerű. Legtöbbünk számára ez kevésbé romantikus. Tele van az életünk bonyodalmakkal, problémákkal, lekésett pillanatokkal és elszalasztott lehetőségekkel. Nem azt mondjuk, amit kellene és nem is akkor.

Egyszer azt mondta nekem egy Bölcs Ember:
Tanuld meg a férfi nélkül is jól érezni magad! Hadd jöjjön rá, hogy önálló egyéniség vagy, érdekes, értékes, magabiztos nő, akiért újra és újra meg kell küzdenie. Ne borulj a lába elé! Ne mutasd ki ...folyton a szerelmedet! Önmagadat tartsd a legfontosabbnak, ne őt! Ha van önérzeted, ha van önálló véleményed, akkor sosem fordul el tőled. Ha pedig nem tetszik Neki, akkor Te nézd meg, hogy biztos, a megfelelő férfi áll melletted!!!Mert a Nőknek nem egy játszadozó gyerekre van szüksége, hanem egy férfira!!!
Nagy igazság!De tökéletes NINCS!Találhatsz olyan partnert,akivel remekül megérted magad...vannak hibái- de csiszolható...hisz a FÉRFI minden nő mellett más FÉRFI .....és a NŐ - minden férfi mellett más NŐ!!!
Van kompromisszum...nézd meg,melyek azok a hibái,amikkel együtt is tudsz élni...melyek,amelyekkel képtelennek tartod.
Ha olyat társat találsz,aki szeret,tisztel és elfogad,Önmagadért szeret,nem akar fából vaskarikát csinálni...már nyert ügyed van!
Hisz olyan vagy,mint a virág,amit ha locsolnak..gondoznak - kivirul!Kinyílik...virágzik..szép...de ha elhanyagolják és nincs aki gondozná...színtelenebb lesz és habár virágzik,.de kókad is.
Tudod..a Te virágodnak már akkor érzed az illatát,mikor még a közelébe sem vagy.........onnan tudod,hogy a Te virágod!Nem kell ,hogy ránézz - anélkül is látod!
Ki vagy Te most???A virág vagy a gondozó,aki a virágot szereti?Vagy mindkettő?

Fekszel a fűben - Vasárnapi gondolatok

 

 

Fekszel a fűben...tekinteted az égre emeled....Képek rajzolódnak ki a felhők között...mintha olvasni akarnál a sorok között.Látsz jeleket...de nem hiszed el.Biztos jól látod???Inkább becsukod a szemed.
Én látom amit Te nem akarsz.Jártam ott ,ahol Te jártál....tapintottam ,amit a kezed érintett..és olvastam abból a könyvből,amit letetté...l egy parkba a padra....
Elveszített zsebkendődből érzem a könnyeid...lábad nyomában elveszek...hisz még oly kicsi vagyok!Talán nagynak látsz....pedig...kisebb vagyok,mint gondolnád.
Megsimogattam azt a kutyust,akit Te csak akartál....és megöleltem azt a Szerettedet..akit Te nem mertél vagy nem akartál.........Szedtem virágot a vázádba...aminek illata megédesítette a napod..észre sem vetted....
Vedd észre a pillanatokat....nyisd ki a szemed....jobban látsz mint hinnéd....
Ha mersz utat engedni a fantáziádnak...az érzelmeidnek...az életed tapasztalatait figyelembe véve..tudod mit akarsz...megnyílik az égbolt...és ott leszel,ahol mindig lenni akartál...!..........................

Mosolyog a szíved..:)

 

Onnan tudod meg, ha megtaláltad a herceged, hogy nem csak az arcodon ragyog mosoly, de a szívedben is.:)

Egy Vidéki egyszerű lány

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy Vidéki egyszerű lány..aki teljesen egyszerűen él egy tanyán..azt mondta nekem a napokban:

Lehet, hogy csak egy vidéki lány vagyok, akinek nincsenek érdekes történetei, s akiből hiányzik a nagyvárosi nők csillogása.., de a vidéki élet - ha nem is lesz elegánsabb és műveltebb tőle az ember - megtanítja, hogyan kell meghallani és megérteni, mit súg a szívünk..

Rád gondolok....

 

 

Gondolok rád, belélegezlek, ízlelgetlek, érezlek..............................

Ahogy van...

 

Mindent igyekszünk úgy értelmezni, ahogy jólesik, és nem úgy, ahogy valójában van.

Nem hiszem, hogy megbotlottam

 

 

Nem hiszem, hogy megbotlottam és elestem. Inkább úgy gondolom, hogy megint ki kell állnom egy próbát, ami megtanít a következő lépésre.

Kűzdeni...

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.  
(Müller Péter)

Az emberi jellem..

Az emberi jellem mindaddig megismerhetetlen, amíg el nem jön a próbatétel napja. Hamar szembekerül azzal a ténnyel, hogy meg kell állnia a maga lábán, szembe kell néznie a veszélyekkel és nehézségekkel, és hogy a maga módján kell megbirkóznia velük. Ami lehet egyenes mód és lehet csalárd - de bármelyik is, az ember rendszerint már korán megtudja, hogy milyen fából faragták. 
(Agatha Christie)

Már minden helyen kerestelek...

Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

Megbocsátunk...........

Nem azért bocsájtunk meg, mert aki megbántott ezt érdemli, hanem azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni magunknak, valahányszor eszünkbe jut, mit művelt velünk.

Aki...

Körbeutazhatod a Földet, de nem tudsz elfutni attól, aki a szívedben van...

Csillagok

Apád egy tolvaj... mert ellopta a csillagokat az égről és elhelyezte őket a gyönyörű szemeidbe

Ha visszamehetnél és megváltoztathatnál valamit az életedben?

"Ha visszamehetnél és megváltoztathatnál valamit az életedben,
Megtennéd?
És ha igen…
Jobbá tennéd az a változás az életedet?
Vagy összetörné a szívedet?
Esetleg másét?
Teljesen más utat választanál?
Vagy csak egyetlen dolgon változtatnál?
Csak egy pillanaton?
Amit mindig is vissza akartál kapni?"
(Tuti Gimi)

megbocsátás...

"De a megbocsátás... Belekapaszkodom ebbe a törékeny reménységbe, magamhoz ölelem, és emlékeztetem magam, hogy valamennyiünkben van jó is meg rossz is, fény és árnyék, tehetség és kínlódás, választás és megbánás, kegyetlenség és áldás."
(Libba Bray)

Továbblépek...

"Továbblépek szürreális jelenet ez.
De a szívem soha nem távolodik el innen.
Szavamra mondom, szomorú vagyok.
Amit megtanultam, soha nem felejtem el. Úgy megyek el innen, hogy több vagyok,
mint amikor idejöttem.
És pont emiatt visszatérek majd."
(Út a vadonba - Eddie Vedder: No ceiling)

A tenger...........

"A tenger csak hullámcsapásokkal ajándékoz meg, és néha erősnek érezheted magad benne. Nos, én nem sokat konyítok hozzá, de érzem, hogy ennek így kell lennie. És tudom, hogy az életben nem az a fontos, hogy erős legyél, hanem, hogy annak érezhesd magad. Hogy legalább egyszer megmérettessél."
(Út a vadonba)

A Mágus

A mágus mindannyiunkban létezik.
A mágus mindent lát, és mindent tud.
A mágus minden ellentét, így például a világosság és a sötétség,
a jó és a rossz, az öröm és a szenvedés ellentétei fölött áll.

Mindaz, amit a mágus lát, a láthatatlan világban gyökerezik.

A természet a mágus hangulatait tükrözi.
A test és a tudat szunnyadhatnak, de a mágus mindig ébren van.

A mágus birtokolja a halhatatlanság titkát.

...a mágusok látók. Mit látnak? A teljesség valóságát, nem csupán sok-sok részletet.

...minden élő az egész világmindenséget hordozza magában, csak éppen különböző álruhákban.

...egy nap majd felfedezed, hogy magadban hordozod a világmindenséget, s ekkor te magad is mágussá leszel. A mágus nem a világban él, hanem a világ él őbenne.

...Ő az igazságot látja, s nem látja a valótlant. Az ellentétek játéka – öröm és bánat, gazdagság és szegénység, jó és gonoszság – csupán addig tűnik valósnak, amíg nem a mágus tágabb szemszögéből nézed a dolgokat. Természetesen az átlagember számára a napi élet fenti drámái nagyon is valósak. Az élet külső megnyilvánulásai jelentik magát az életet mindaddig, amíg az érzékeidnek hiszel: annak, amit látsz és érzel.

...Tölts némi időt azon töprengve, hogy miért látsz valamit, s ne csupán azzal, hogy mit látsz!

...Az első lecke tehát: tekints a határos énednél mélyebbre, hogy megpillanthasd határtalan énedet! Less a halandó álarca mögé, hogy megleld a mágust! Benned lakik, s nem találod meg sehol máshol. Ha viszont egyszer fölfedezted, te magad is látóvá leszel. Lépésről lépésre fog ez megvilágosodni számodra. Mielőtt igazi látóvá lennél, már érzed majd, hogy az élet többet hordoz, mint amennyit megélünk belőle. Olyan az, mintha egy csendes hang suttogná: - Találj meg! – E hang érzelemmentesen, békésen, önmagával harmóniában és nehezen megfoghatóan szólít. A mágus hangja, de a tiéd is!

...Érzelmi éned érez és válaszol. Érzelmeid azonnaliak, hasonlítanak a tengeri rózsa minden érintésre összeránduló karjaihoz. A fájdalom érzelmi összehúzódást okoz, az öröm pedig kiterjeszkedést és felszabadultságot.
Az értelem nem azonnali módon válaszol. Az agy emlékek óriási tárházát őrzi és újra meg újra, átszáguld közöttük. Összehasonlítja az új élményt a régiekkel és döntést kínál: ez jó, az rossz, ezt érdemes megismételni, mást viszont nem. Az érzelmek tehát azonnali, átgondolatlan választ adnak minden helyzetre, miként a csecsemő is önkéntelenül mosolyog vagy sír. Az érzelem bevonja az emlékbankot majd késleltetett választ ad.
A mágusnak viszont nincsenek ehhez hasonló válaszai – sem azonnaliak, sem késleltetettek. Ez mégsem tehetetlen létezés csupán! A mágus világában minden azon a meglátáson alapszik, hogy minden én magam vagyok. A mágus világelfogadása tehát az önelfogadás fényében történik. Ez a szeretet fénye.

...Ha érzelemként nézzük, a szeretet érzéshullám, az erős megszólításra adott pozitív válasz. Az értelemnek megvannak a saját, de ettől alig eltérő útjai: a “szeretem ezt…” alapvetően azt jelenti: “Szeretem megismételni azt, ami olyan jó érzést okozott korábban”. Tehát az érzelem is, az értelem is kiválasztó elem. A választás nem rossz, de erőfeszítést igényel. S bár mindannyian azt tanultuk, hogy az erőfeszítés hasznos, vagy munka nélkül nem érhetünk el semmit, a dolog nem egészen így áll. A létezést vagy a szeretetet nem tudjuk erőfeszítéssel elérni.

...Mielőtt azt mondhatnád “ezt szeretem”, el kell utasítanod más lehetőségeket. Az elutasított dolgok könnyen kapják a félelem színezetét. Az értelem és az érzelmek a fájdalmat, a szenvedést, nem tekintik közömbösnek: félnek tőlük, ezért elutasítják. A kiválasztás szokása igen sok energiát emészt fel, mert az értelemnek állandóan készenlétben kell állnia, ügyelnie kell arra, hogy a megbántottság, a csalódottság, a magányosság és számos további fájdalmas tapasztalás ne ismétlődjön.

Minden vitát a gondolkodás okoz, de a mágus nem gondolkodik. Csak lát. Ez a varázslat kulcsa! Mindazt, amit meglátsz belső világodban, megvalósítod külső világodban is. Élj együtt ezzel az első leckével, engedd a bölcsesség cseppjeit belső éned titkos mélységeibe szivárogni, és figyelj. A mágus benned van, és egyetlen dolgot akar: megszületni!


(Deepak Chopra Merlin és Artúr király)

A Mágus útja

- Hallottál már a mágus útjának nevezett tanításról? - kérdezte egyszer Merlin.
Artúr felpillantott sikertelen tűzrakási kísérletéből. A tűzgyújtás nehéz művelet volt a nyugati tartományok kora tavaszi párás reggelein.
- Nem, sohasem hallottam róla - mondta Artúr rövid gondolkodás után. - Mágusok? Arra gondolsz, hogy ők különleges dolgokat visznek végbe?
- Nem, csak olyasmiket, amiket mi is teszünk - válaszolt Merlin. Ujjainak egyetlen csettintésével lobbantotta lángra az Artúr által összegyűjtött aprófa nedves halmát, mert elunta a fiú ügyetlen kísérletezését. Azonnal fellobbant a láng. Merlin ekkor kitárta tenyerét, és ennivalót szerzett a puszta légből: két vörösesbarna burgonyát és egy maréknyi gombát. - Tűzd ezeket a nyársra, és süsd meg! Mondta.
Artúr magától értetődően bólintott. Kb. tízesztendős volt, és csak Merlint ismerte. Ameddig csak vissza tudott emlékezni, mindig együtt voltak. Bizonyára volt valaha édesanyja, de arcát még haloványan sem tudta felidézni. Megszületése után néhány órával a fehér szakállú öregember már érvényesítette a királyi csecsemőre vonatkozó jogait.
- Én vagyok a mágus tudományának utolsó őre - mondta Merlin -, és talán te leszel az utolsó, aki megtanulja azt. Artúr a nyársakat a tűz fölé rakva hátratekintett a válla fölött. Kíváncsi lett. Merlin Mágus lenne? Sohasem tűnt föl neki. Kettesben éltek az erdőben és a kristálybarlangban. A barlang derengése adott nekik fényt. Artúr úgy tanult meg úszni, hogy hallá változott. Ha enni akart, megjelent az élelem, vagy éppen Merlin adott neki valamit. Nem így áll a helyzet mindenkivel?
- Tudod, hamarosan elmész innen - folytatta Merlin. - Vigyázz, ne ejtsd azt a burgonyát a tűzbe! - Persze a fiú már bele is ejtette. Mert Merlin visszafelé élt az időben, és figyelmeztetései mindig túl későn érkeztek, mindig csak az apróbb balesetek után. Artúr letörölte a hamut a burgonyáról és visszatette a zöldellő fáról vágott nyársra.
- Sose bánd, majd az lesz a tied! - mondta Merlin.
- Mit értesz azon, hogy elmegyek? - kérdezte Artúr. Csak ritka alkalmakkor járt a közeli faluban, amikor

Merlin piacra ment, de ilyenkor a mágus elővigyázatosan mindkettőjüket vastag, csuklyás köpönyegbe öltöztette. Mivel a fiú jó megfigyelő volt, nyugtalanította az, amit másoknál látott.
Merlin különös, bandzsító tekintettel nézett tanítványára. - A mocsárba küldelek, vagy - ahogyan a halandók nevezik - a világba. Azért őriztelek meg ennyi éven át a mocsártól, hogy olyasmire tanítsalak, amit sosem szabad elfelejtened. - Merlin hatásszünetet tartott, majd folytatta - A mágus útjára.
Miután kiejtette ezeket a szavakat, hosszú ideig egyikük sem szólalt meg, ahogyan ez régi barátoknál már csak lenni szokott. Szinte együtt lélegzett az öregember és a fiú, s így Merlinnek éreznie kellett, milyen nyugtalanul, ketrecbe zárt tigrishez hasonlóan vágtatnak Artúr gondolatai.
Elköltötték az étket, és a fiú elment, hogy megmosdjon a barlang alatti azúrkék tavacskában. Amikor visszatért, Merlin a kedvenc szikláján napozott (bár a napozás kifejezés sajátosan értendő: a boglyas felhők épp csak annyira nyíltak meg, hogy egyetlen napsugár áthatolhasson a fák koronáján, és elérje a mágus hófehér haját). Ekkor szólalt meg először a fiú: - és mi lesz veled?
- Velem? Ne légy beképzelt! Egész jól elleszek a segítséged nélkül is, köszönöm. - Amint rövid visszavágása végére jutott, Merlin máris érezte, nagyon megbántotta a fiú érzelmeit. De a mágusok nem szívesen kérnek elnézést. Ekkor egy szép, fehér kőrisből készült íj jelent meg Artúr előtt a földön, aki buzgón lehajolt érte, és rögtön kezdte felhúrozni. Saját jelrendszerüket ismerve, ez volt az öregember bocsánatkérése.
- Nem magam miatt aggódom - folytatta Merlin -, hanem a tudás elvesztése miatt. Mint mondtam, talán te leszel az utolsó, aki megismeri a mágus útját.
- Akkor majd gondoskodom róla, hogy el ne vesszen! - ígérte Artúr.
Merlin bólintott. Aznap már nem beszélt a mágus útjáról és számos további napon sem. Aztán egy júniusi reggelen Artúr arra ébredt, hogy fenyőtű ágyát hó borítja. Didergett és felült. Őzbőr takarójáról fehér hópelyheket söpört a levegőbe.
- Azt hittem, ezt csak decemberben csinálod - mondta. Merlin nem válaszolt. Némán állt a táborukat borító hóban. Valami furcsa termett előtte: egy nagy szikladarabból kiálló kard. A hideg ellenére egyetlen hópihe sem tapadt a kőre, az ötlábnyi ragyogó damaszkuszi acélból kovácsolt penge ragyogóan szikrázott.
- Mi ez? Kérdezte Artúr. A kő látványa mélyen felzaklatta, de fogalma sem volt róla, miért.
- Semmi - válaszolta Merlin -, csak emlékezz rá!
Egy perc múlva a kard és a kő elhalványodott, s mire Artúr visszatért a reggeli mosdásából, a tisztáson ismét meleg volt, a hópihék elolvadtak a nyári nap melegében, és a kő, mint álom, eltűnt. A fiúnak sírhatnékja támadt, mert megértette: a jelenés Merlin búcsúját jelezte, a búcsút és az emlékeztetést.
Artúr további életének eseményeit jól ismerjük a legendából. Egy havas karácsonyi reggelen, Londonban a kőbe szorult kard csodás módon újra megjelent a katedrális előtt. A templomból kijövő tömeg meglepetésére kihúzta a kardot, és ezzel megérdemelte a királyságot. Hosszú, elkeseredett harcot folytatott ellenfeleivel a trónért, majd királyi székhelyként megalapította Camelotot. Napról napra életre váltotta a mágus útjának titkait. Halála után történelmi figurává lett. A későbbi korokra maradt, hogy el-eltöprengjenek azon, mit tanított Merlin a kis tanítványának az erdőben töltött évek során, még mielőtt Artúr a kőhöz lépett volna, hogy a drágaköves markolattal egyben a sorsát is megragadja.
Azután Camelot elesett, és rövid idő alatt szertefoszlott Artúr világa. Az ország viszálykodásba és tudatlanságba süllyedt. Merlin - jóslatának megfelelően - fajtája utolsó képviselőjének bizonyult. Utána nincs több mágus a nyugati kultúrában.
De Merlin sohasem hitte, hogy a mágus útjának sorsa a történelem alakulásától függene.
- Amit tudok, az a levegőben van - szokta volt mondani. - Lélegezz, s máris jelen lesz! - A mágusok időtlen dolgokat ismernek, és ennek megfelelően tudásuk tárháza kívül van az időn. Az ösvény nyitva áll. Bárhol kezdődhet, nem vezet sehová, mégis igaz. Mindez kibontakozik számunkra is, ha Merlint hallgatjuk.