Aki lát az lát

Kisebb baráti társaságba új pár kerül. A fiú nemrég vált el szörnyella érzelmileg kietlen pénzéhes asszonyától,és új élet után néz. Pár félresikerült és leginkább szexuális indíttatásból elkövetett próbálkozás után egy telefonszámot kap, amit egy lány küld neki apró üzenettel,ha van kedve hívja fel. Találkozgatni kezdenek.
Mindkettőjük túl a 30-on, több-kevesebb tapasztalattal a hátuk mögött próbálkoznak egymással.

Ezzel a párral találkoztam a minap egy társasági összejövetel alkalmával. Jól ismerem mindkettőjüket. Meglepődtem, mikor hallottam, hogy együtt vannak, és női kíváncsiságom várta, hogy lássa is a pletykák tárgyát.

A pár, pont velem szemben foglalt helyet az estén. Intelligens, csinos,értelmes lány, jóképű, egzisztenciálisan stabil, kedves fiú.
Szép pár, szép pár...lehetne. Ha lenne ott valami. De az a valami hiányzik..... Mint két idegen. Én meg nézek kíváncsian körül, észreveszi-e valaki a semmit:?

Másnap kérdezem bennfentes ismerőseim, hogy mit gondolnak Róluk.

Szép pár, hangzik a válasz. És valami más? Jól megvannak. Tépem a hajam csomókban, és csodálkozom, hogy ez így másfél hónap után rendben van? Hogy olyanok mint az idegenek? Hogy se szemkontaktus, se párbeszéd, se évődés, de érintés is zéró másfél hónap után,ez mindenkinek oké?

Mégsem értem, nem értem. Mert AZAZAZAZ hiányzik, nem látható nem érzékelhető. Idegenek.

Valóban elég ennyi? Elég a biztos középút? Tudom, az ész jobban dönt mint a szív. Csak a gyomrom tiltakozik ez ellen.