Férfi - női gondolatok???!!!

A környezetemben elég sok hosszú kapcsolat szakadt meg az elmúlt 1-2 hónapban.
Maguk a kapcsolatok nem működtek igazán jól, és az is közös jellemzőjük, hogy ezt a helyzetet a női felek már korábban felmérték, míg a férfiak kényelmesen elvoltak az adott helyzetben.

Az is ezekre az estetekre jellemző, hogy nemcsak felismerték a hölgy tagok, hogy gond van az életükkel, de ezt el is mondták otthon, jelezték, hogy tenni kellene érte, mégsem változott semmi, egyenes következmény lett tehát a szakítás, a nő kezdeményezésére. A forgatókönyv innen is ugyanúgy folytatódik. A férfi nem érti, mi történik velük. Nem érti miért lett vége, hiszen nem voltak ennek jelei...Az, hogy százszor elmondták, ordították, leírták nekik, hogy mi hiányzik, hogyan változtassanak, az halványan dereng már csupán.
Az érdekesség mégis az, hogy látszólag a férfi teszi túl magát nehezebben a szakítás okozta sokkon, mégis 1-2 hét múlva párra lel. Nem válogat nagyon, igazán nem tesz sokat, szenvedése oldozza fel a gyors párváltás okozta szégyenből. Mondván jár neki. Minden sérelmet az exének tudja be, és a női kegyetlenségnek, amit ki kellett állnia a szakítás során.
A férfi hamar belesimul új kedvese és élete ölelésébe, és fennen hangon hirdeti, a legjobb lépés volt életében a szakítás az exel.

A nők helyzete a párkapcsolat végével más. Több idő kell a regenerálódásra. Ha kapcsolatokat is létesít, azok nem tartósak. Heveri a múltat, még benne élnek a mindennapok, a tapasztalás. Bár ő kezdeményezte a szakítást, mégis nehezebben éli meg, és sokkal kevesebb esély van rá, hogy hamar kialakítson egy szoros, hosszan tartó kapcsolatot.
Hogy ennek mi lehet az oka? Mi nők még a lelkünk mélyén hiszünk a holtomiglan, holtodiglan történetben. Hisszük, hogy az a nagy szerelem,amit érzünk, ami úgy tűnt örökkön örökké tart, nem csak délibáb volt.
Nehéz ezt feldolgozni. Nehéz azzal szembe nézni, hogy az érzések végesek, hogy ami jó volt, ami jól indult,és olyan sokat adott valamikor, az elromolhat, elhidegülhet, befáradhat. Ilyenkor megkérdezi az ember, a nő biztosan, magától, van-e olyan, hogy örökké? Ha az elmúlt kapcsolatába is beletette a szívét, megoldásokat keresett, dolgozott rajta, és a másik fél is azt tette, a belefektetett energia, szív és lélek mégis mindhiába, akkor van-e rá remény, hogy legközelebb másként lesz? Ha legutóbb is mindent megtett, mindent megtettek mindketten, akkor miként lehet másként?
Nem is a másik nemben inog meg ilyenkor az ember bizalma, hanem a kapcsolatokban.