Olyan vagy...

 
Te is olyan vagy, mit ez a gyűrű, értékes, egyedi kincs. S mint ilyent, téged is csak igazi szakértő képes felbecsülni. Miért töröd magad annyit, hogy bárki is a világon fölfedezze, mi az igaz értéked?
 Jorge Bucay

Könny...

Húzerő van a könnyekben,a könnycseppben pedig utunkat irányító képek formálódnak.A könnyek nemcsak az érzést fejezik ki,hanem olyan lencseként is szolgálnak,amelyeken át  más látásmódhoz  jutunk.
 C.P.Estes

Angyal

Az ember olvas EGY könyvet.Az ember olvassa a könyvet.Az embertől elvették A könyvét.Évek múlva az ember rátalál A könyvre.Az ember ekkor már megérik A könyvre.
A könyvben van egy angyalról készült fotó.ŐT látni kell "élőben".Utazik a városa előtt számtalanszor.Ott jár a városban.Az angyalához nem jut el.Soha nem jut el.Biztosan oka van.
Egy angyalról lehet elkésni?
Lehet egy angyalról lekésni?
Aztán eljön az Ő ideje..idejük...Találkoznak.
Már nem emlékszik,hogy melyik is az Ő angyala,oly régóta keresi.De érzi,tudja,látja ott van,köztük van,vele van....

Külsőségek és a valódi tartalom

Amivel most foglalkozok, az a kép és a valóság, a szavak és a gondolatok, a külsőségek és a valódi tartalom kettőssége, méghozzá mindennapi életünkben. Alaptézisem tehát az, hogy a kép, amit látunk, a szó, amit hallunk, ritkán esik egybe a ...tovább »Valósággal. Számomra is riasztó volt ez a felismerés annak idején, de azóta is egyre inkább látom ennek bizonyosságát. Riasztó, mert egész társadalmunk, az egész világról alkotott képünk azon alapszik, amit látunk, és amit hallunk. Gyakran mondjuk ugye, hogy "hiszem, ha látom!" Most pedig jövök én, és azt mondom, hogy nem bízhatunk a tulajdon szemünkben, fülünkben sem. Hát... ez gáz, nem?! Node miért is állítom én ezt ilyen szilárdan? Mondok néhány példát. Először gondolj bele, miből áll a saját énképed. Na, miből? Elmondom. Mások véleményéből. Egész személyiséged nem más, mint a társadalom által visszatükrözött önmagad, ahogy rajtuk keresztül látod magadat. Ha mindenki azt mondja neked, hogy szép, okos és aranyos vagy, el fogod hinni magadról. Ha azt mondják, hisztis, kiállhatatlan alak vagy, el fogod hinni magadról. Mindeközben pedig fogalmad sincs arról, hogy ki is vagy Valójában. A külvilág sugározza neked a képet, te pedig elfogadod azt. Belenézel a tükörbe, amely ugyanúgy a külvilág része, és amit látsz benne, azt elfogadod önmagadnak. Pedig az is csak egyfajta visszatükrözése önmagadnak. Ugye? Eképp minden inger, ami téged ér önmagadról, a külvilág szűrőjén keresztülment, torzított valóság.
Gondolj csak a különböző kultúrákra: a közel-keleten akkor vagy jó ember, ha nagyot böffentesz a vacsi után, és legalább három feleséged van. Itt, Európában ugyanezért megvetnének. Ugyanaz a viselkedés ellentétesen tükröződik vissza rád, csupán azért, mert a külvilági közeg másképp torzít. Pedig ugyanarról van szó. Nézzünk egy másik példát: itt van ...tovább »ugye a legnagyobb erőnk, maga a Szeretet. Sokak számára a szeretetet a külsőségek jelentik. A szavak, a mozdulatok. Ha azt mondom valakinek: Nagyon szeretlek!, majd adok neki egy puszit, és egy csokit, vajon most tényleg szeretem? A színészek nap mint nap eljátszák ezeket a jeleneteket a filmvásznon, az emberek pedig el is hiszik, hogy a színész tényleg szereti a másik embert. Holott a Valóság más. Gyakran mondom, hogy az élet igazából szerepjáték. Vagy ahogy Shakespeare mondja, "színház az egész világ". Az egész álarcosbál lényege, hogy lépten nyomon megpróbáljunk megfelelni mások elvárásainak, hogy kikényszerítsünk belőlük egy elvárt viselkedésmintát. És ha ezt megtettük, és a másik azt mondja, amit hallani szeretnénk: Én is szeretlek, Drágám!, akkor tökéletesen boldogok vagyunk mert azt hisszük, hogy a másik minket nagyon szeret. És ha nem ezt mondja, megsértődünk, szomorúak leszünk, csak azért, mert más történt, mint amit mi elvártunk. A valódi Szeretet nem merül ki a formákban, nem merül ki a szavakban. Az egész másról szól, azt érezni kell. Aki ebben valamelyest előre jutott, annak egy szót sem kell mondanom, mégis tudja, hogy szeretem. És hiába mondja nekem valaki, hogy szeret, nekem az csak forma, az csak betanult reakció. Hiába ad valaki ot, vagy mosolyog rám, az nekem csak forma, az nekem csak betanult reakció. Ám ha valaki igazán szeret: húú, az nagyon jó érzés! És akkor nem érdekel, hogy mondja-e, nem érdekel, hogy oz-e. Szeret, Valóban Szeret, és ha ez megvan, akkor semmi másra nincs szükség.
  Kicsit belemélyedtem itt a dolgokba, de azt hiszem, a lényeg látható. Mondhatok bárkinek bármit, ha közben mást érzek, mást gondolok. Ezért mondom gyakran, hogy a szavak sz*rt se jelentenek. Elnézést a durva kifejezésért, de klasszikusokat ugye csak szó szerint idézünk. Ismerek olyan embert, aki szemrebbenés nélkül képes sugározni kifelé a szeretet ...tovább »látszatát, miközben Valójában ki nem állhatja az illetőt. Ez az, amit én sosem tudnék megtenni, és el is ítélem azt, aki vakságban tart másokat, elhitet velük egy képet, ami mögött nincs semmi.
Nekem nagyon jó, mert miután rájöttem arra, hogy a Valóság és az érzékelt kép nem mindig egyezik meg, kifejlesztettem a képességet arra, hogy érezzek. Már nem adok a szavakra, nem adok a külsőségekre. Számomra az számít, amit az adott ember kisugároz magából.
A konklúzió, és egyben a tanácsom tehát a következő: ne higyj el mindent kritikátlanul, és ne fogadj el valóságnak mindent, amit látsz! Első hallásra ez fura lehet, és joggal teheted fel a kérdést: akkor mi a Valóság, ha nem az, amit látok, hallok? Egyelőre azt mondom, hogy Neked MOST tényleg ez a valóságod. Csak tudd, hogy ez csalóka lehet, és tudd, hogy van valami más is. Valami, ami most még túl van az érzékeiden, de lelked mélyén érzed, hogy VAN. És ha tudatosan kutatni kezded, meg fogod találni. Előbb pillanatokra, majd mind hosszabb időre. És megtanulsz átlátni a szitán, és figyelni a Valódi dolgokra. Hogyan? Újabb nagy téma, ami kifejtésre vár. A lényeg, hogy próbáld leküzdeni az előítéleteidet, ugyanakkor legyél kritikus minden hatással szemben. Szép lassan, de annál biztosabban fogod kitolni a határaidat, és felfedezni saját Önmagad korlátlanságát. . Látni és tudni fogsz. És a Mindenség Tudása, na az az igazi. Hosszú út ez, aminek én is csak egy közbülső szakaszában vagyok. De folyamatosan törekszem rá, hogy egyre javítsam magam. Ami neked most fontos: tudd, hogy kép és Valóság kettő. Nagyszerű kezdet.

Életünkben...

"Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk." /Ralph Waldo Emerson/

Father Figure - egy régi kedvenc..

A szeretet...

" A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben,hogy a másik boldog legyen,és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni:időt adni neki,ha időre van szüksége,figyelmet,ha figyelemre van szüksége,és szabadságot,ha szabadságra van szüksége."

Tapintat...

"Van egyfajta tapintat,ami az emberi teljesítmény felsőfoka.Az a tapintat és az a gyöngédség,amely,mint valamilyen csodálatos zenei hallás,örökké figyelmeztet egy embert,mi sok és mi kevés az emberi dolgokban,mit szabad és mi túlzás,mi fáj a másiknak!...
Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri,hanem a hallgatás gyönyörűségét is.
Vannak ritka emberek,akik tudják ezt."

Beszélgetések...

"Szeretek olyan beszélgetéseket folytatni  egy férfival,melyekből tanulok,melyek feldühítenek és kíváncsivá tesznek.Akkor már vonzónak találom az illetőt."

(Renée Zellweger)

Tükör...

"Annak a tükörnek, amelyet mások elé tartasz, mindkét oldalán tükör legyen! "

Daniel Seeberger

A másik számára...

"A másik számára a te megoldásod soha nem lesz megfelelő, csak az övé. A sajátjával ugyanis nem tud vitatkozni."

Lucien del Mar

A Nő

	Néha ördög, néha angyal, néha bevonnád arannyal. Néha hívod, néha bánod, hogy meglátta a világot.                                      Néha megtipor a lába, néha büszkén nézel rája. Néha vonz és néha taszít, ragyogása néha vakít. Néha vár és néha várat, néha birtokolhatsz százat. Néha száz vesz birtokába, néha csak egy ejt fogságba. Néha ostoba az arca - néha ez csak álca rajta. Néha sír, és néha kacag, néha boldog dalra fakad. Néha mérges, néha fáradt, néha kincse a világnak. Néha átok, néha áldás, néha egy néma kiáltás. Néha sátán, néha isten. Néha rájössz, párja nincsen.

Ne feledd...

"Mikor valakire ujjal mutogatunk, ne feledjük, hogy a négy másik ujjunk önmagunkra mutat!"

(Louis Nizer)

Aki...

" Aki kifelé néz,álmodik,aki befelé pillant,felébred..."

Gondolataim..

Gondolataim

 A szem fénye, a lélek fénye

Benne vágyak csillogása,

Szépségünk szimfóniája.

 Felébredésem csendes ének,

Lelkemhez szól muzsikája,

Szólítja szívemet.

Hallgatom...

Döntések...

Döntéseink alakítják a jövőnket. Minden pillanatban döntünk. Vannak olyan döntések, amik nem befolyásolják nagyban jövőnket, viszont vannak olyanok, amik hosszútávon kellemes, vagy kellemetlen érzéseket okoznak nekünk.
Ezért hát dönts úgy, hogy a döntésed után kellemes érzéseid legyenek. Ha jól érzed magad a döntés után, akkor tudod, hogy jól választottál.

Ismered a másikat?

Elgondolkodtató. Ismered azt az embert, akivel évek óta kapcsolatot tartasz fent? Minap ötlött eszembe ez a dolog egy ismerősöm kapcsán. Persze rögtön tovább gondoltam a dolgot, s rákérdeztem: Ismered egyáltalán Önmagadat?
A másikat csak akkor tudod megismerni, ha Önmagadat TÉNYLEG ismered, s tisztában vagy saját önazonosságoddal. Sokakban több önazonosság is él. Egy, aki élni akar, élvezni és szeretni. Egy, aki szomorú és meg szerentne szabadulni kínjaitól. Egy, aki át akar adni ismereteket másonak, és egy, aki folyamatosan keresi Önmagát. Mindennapjainkban nem vagyunk egyformák. Nap mint nap másik énünk ébred fel, és követeli magának a jussát. Éppen jelen lévő öntudatotdhatározza meg, hogy az adott szituációkat és az adott embereket milyen szemüvegen (szűrőn) keresztül látod. Egyik nap ugyanazt az embert tekintheted kedvesnek és szellemesnek, akit másnap gonosznak és számítónak látsz. Minden csak Rajtad múlik.
Ha megismerted a Benned rejlő igazi ÉN-t, akkor alkothatsz csak véleményt másokról. Ezért mindaddig, amíg Önamgaddal nem vagy tisztában, ne ítélkezz a másik emberről, hanem fogadd el olyannak, amilyen.

Elfogadás...

Nagyon sokan hiszik magukat másnak, mint amik valójában. Régi, gyerekkori sérelmek kísérhetnek felnőtt korig, sőt egész a halálig. Ki is vagyok valójában? Miért is vagyok itt? Mi is a feladatom? Mi dolgom azokkal az emberekkel akikkel együtt élek?
Mindenki felteheti magának ezeket a kérdéseket. Általában olyan válaszok közül választ az emberek többsége, ami neki kényelmes, kedvező. Ez a komfort zóna. Amiből nem akarunk kimozdulni, mert az nekünk olyan jó.
Egy viszont tény. Azok az emberek, akikkel most vagyunk, élünk, nem véletlenül kerültek mellénk. Az elmúlt 1 hónapot, 1 évet, 1 évtizedet, több évtizedet (mindenki válassza az élethelyzetének megfelelő intervallumot) nem véletlenül ezekkel az emberekkel éltük át. Jelenlegi helyzetünk nem lehet a véletlen műve. Nem szabad kijelenteni azt, hogy egészen más vagy, ezért az eddigi életed tévedés! Tudom, hogy vannak olyan irányzatok, amik ezt sugallják, de én óvva intek ettől mindenkit.
A legfontosabb, hogy elfogadd jelenlegi helyzetedet. Jelenlegi helyzeteddel pedig el kell fogadd az eddig történteket. Eseményeket, személyeket, akik az életedbe kerültek. Ha elfogadod, és így tudod önmagadat szeretni és tisztelni, akkor tovább léphetsz.

Megfelelés...

Bármilyen döntéseket is hozol, mindig lesz valaki, aki nem ért egyet ezekkel a döntésekkel, de ha megtalálod egyensúlyod, és fenntartod az összhangot, a legtöbben hajlamosabbak lesznek inkább sikered titka felől érdeklődni, mint megjegyzéseket tenni rád sikerességed miatt. Akik pedig továbbra is megjegyzéseket tesznek, azok nem találnák kielégítőnek önigazolásodat, bármilyen meggyőzőek is az érveid.

Amikor a rezgéseid összhangban vannak, akkor sohasem érzed szükségét, hogy igazold magad mások előtt.

Mindenki maga felel azért, hogy milyen gondolatai vannak, és mit választ figyelme tárgyául.

(Esther és Jerry Hicks: A bőség törvénye)

Amikor írsz...

Azt szeretem a írásban, hogy amikor írsz, olyan, mintha az egész világ megszűnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallod, mert ...tovább »annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik. Mikor igazán jól megy a rajzolás, megeshet, hogy leülsz egykor, fel sem nézel egészen ötig, és még csak fogalmad sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmedet, annyira magával ragad, amit alkotsz.
Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. A filmek? Az olvasás? Nem igazán. Ha csak a történet nem valami hihetetlenül jó. De ilyen igazán kevés van. Amikor írsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. Ezért van, hogy amikor elmerülsz egy írásban, és valami történik, ami kizökkent abból a világból, az százszor olyan bosszantó, mint ha a matekleckédet csinálod, vagy ilyesmi, és a nővéred beront a szobádba, hogy kölcsönkérjen egy hajgumit, vagy mit tudom én. Amikor írsz, és valaki aközben zavar meg ezekkel, hát azt hiszem, az a valaki még azt is megérdemelné, hogy kinyírják.

Jön valaki...

"Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja."
                   / Albert Einstein /

Férfi a jósnőnél – Elefánt a porcelánboltban

Egy nőnek annyira egyszerű elmenni jósnőhöz. Öt perc után már vidáman cseverésznek, tíz perc után pedig úgy ölelgetik egymást, mintha ovi óta barátnők lennének. Bezzeg mi férfiak szenvedünk a jósnőnél, mint a kutya.

fiak szenvedünk a jósnőnél, mint a kutya.

Még oda sem értünk, de már kínosan érezzük magunkat. Ég a pofánk, mert nem akarjuk, hogy a környezetünk tudjon arról, hogy hiszünk az ilyen hókuszpókuszokban. (Magunkban persze bizonygatjuk, hogy nem hiszünk, de azért ártani nem árthat…) Aztán megérkezünk, és még kínosabban érezzük magunkat. Titokban megyünk fel egy nő lakására, hogy közösen tapicskoljunk a legintimebb témákban, és ezért még fizetünk is. Kísértetiesen hasonlít egy másik szolgáltatáshoz, csak ennél a ruha fent marad.

A lelkiismeret. A jósnő számunkra az orákulum, aki a vesénkbe lát, ha akarjuk, ha nem.
Az átlátszóság félelmétől olyan merevek leszünk, hogy szólni is alig merünk.
A férfiembernek inkább előre el kellene dönteni, hogy hajlandó-e meghallgatni egy egzakt tudományos módszerekkel nem bizonyítható beszámolót a jelenlegi és jövőbeni életéről – a helyszínen ezen vitatkozni már felesleges. Az idővel úgyis kiderül, mi válik valóra a jóslatokból. Szóval, lazán és nyíltan! Fogjuk fel úgy, mintha a háziorvosunk adna életvezetési tanácsokat.
a kártya mondja, vagy a túlvilág sugallja, vagy régimódi kristálygömbből olvassák ki nekünk, a kérdés ugyanaz: mit kezdjünk a kapott információkkal? Ha azt halljuk, a barátnőnk körül valaki legyeskedik, hazaérve rögtön pakoljuk össze a cuccát, az utcára? Ha a főnökünk fejében állítólag már megfordult, hogy kirúgjon, másnap inkább mi borítsuk rá az asztalt? Ha komoly betegséget jósolnak nekünk, vásároljunk sírhelyet? Attól, mert néhány jóslat beteljesedik, még nem biztos, hogy mindegyik valósággá válik. Ha figyelmesebbek vagyunk a barátnőnkkel, kicsit ráfekszünk a munkára és mondjuk, leszokunk a cigiről, könnyen rájöhetünk, hogy semmi sem elkerülhetetlen. A jós „csak” lehetőségekről és következményekről, különböző irányokról beszélhet, azt nekünk kell eldöntenünk, merre akarunk tovább menni.

Probléma

Van egy nagy igazság:

Szeress, tisztelj, becsülj, tolerálj, ismerd Önmagad, s ha hibázol, megbocsátanak. Ha pedig nem bocsátottak meg, akkor nem voltál számukra elég fontos, de ez nem a Te hibád. Ez senkinek nem a hibája. Mert emberek vagyunk. De ha "jó ember" vagy egyre többeknek válsz majd fontossá, de ha bántanak, csak addig tűrd, amíg neked nem válik fájdalmassá! S ne hagyd, hogy viszonzás nélkül kihasználjanak!
Két dolog létezik, ami segíti az embert álmai megvalósításában. Az egyik, ha elevenen hisz bennük, a másik, ha egy váratlan sorsfordulat könnyebben elérhetővé teszi álmait. Ilyenkor megijed az ismeretlentől, az úttól, aminek nem látja a végét. Az előre láthatatlan kihívásoktól, és attól, hogy örökre meg kell válnia, a megszokott kis dolgaitól. Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi.

Véletlen nincs...

Áldozat

Belső tartás

Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes és mi a helytelen. Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd. Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az áldásait. A jutalom nem ezen az életen túl, nem a mennyországban és a pokolban vár. Hanem itt és most. Minden tett azonnali eredményt hoz. Csak légy éber, és figyelj. Az érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz. És azáltal, hogy ezt felfedezték a maguk számára, mérhetetlen belső tartásra tettek szert. Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös. Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég.

Milyennek látsz másokat?

 

Milyennek látsz másokat?

 

 

 

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

A jellem

 "A jellem olyan,mint a fa,a hírnév pedig,mint az árnyéka.Az árnyékra gondolunk,pedig a fa a lényeg."
(Abraham Lincoln)

Víz

 "Víz!Se ízed nincs,se színed,se zamatod,nem lehet meghatározni téged,megízlelnek,anélkül,hogy megismernének.Nem szükséges vagy az életben:maga az élet vagy!"
(Antoine de Saint-Exupéry)

...

Aki..

 "Minden,ami voltam,elválaszthatatlan része annak,aki most vagyok.."

Barát

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak
barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig
érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni
is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.
Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."

Talán így könnyebb....

Néha könnyebb magadat megértetni másokkal ha egyszerűen nem komplikálod túl, nem próbálod elmagyarázni, elmondani hanem leírod. Talán így könnyebb és talán így jobban megértenek. Az biztos hogy cseppet sem vagyok egyszerű :)

Gondolataid...

"Gyakran nem tudod befolyásolni a történéseket. Az viszont csakis rajtad múlik, hogy hogyan reagálsz. A reakciód felett szabadon dönthetsz, a választás a te kezedben van. Egy negatív eseményt felhasználhatsz kifogásként is arra, hogy feladd a küzdelmet, de kihívásként is tekinthetsz rá, amire válaszként az összes energiádat mozgósítod, és felülkerekedsz a helyzeten. Csakis rajtad múlik. A legtöbb akadály, amit el kell takarítanod, a te saját gondolataid."

Illegális szerelem...

 "Milyen érzés olyan embert  szeretni,akitől mindenki óvva intene???Furcsa,de mégis nagyon jó.Mert "tiltott gyümölcs mindig édesebb"...

Soha ne felejtsd el...

„ egy valódi szerelem méltóságot ad neked,

és nem elveszi tőled.

Ezt soha ne felejtsd el.”

Tisza Kata

Bölcselkedés más tollából...

Életünk közepén másként látjuk a férfiakat, mint fiatalabb korunkban. Amikor még gyengének éreztük magunkat, ők olyan erősnek tűntek. Ám amikor felfedezed saját erődet, önmagadat is tisztábban látod, és a férfiakra is egészen más módon tekintesz. Sokkal több értelmet nyer számodra az erejük, a nagyszerűségük, a sebzettségük, minden szükségletük, a testük a lelkük. Ám nem függesz többé. A tiszta megértés ragyogó állapotában tudod, hogy sem bántani, sem teljessé tenni nem tud téged egyetlen férfi. Amikor minden szükséglet kiégett belőled, a vágy teljes valójában fellángolhat. 

    Ahogy sok minden másra, a tapasztalat tanít meg arra is, hogyan hozz jobb döntéseket. Ha értéktelen lehetőségek bukkannak fel, már tudod, hogy engedd őket útjukra. Nehezen megszerzett bölcsességed lehetővé teszi, hogy nemet mondj a megbízhatatlan ajánlatokra, és okosan, ám nyílt szívvel igent mondj a jókra. Ezt nem lehet megtanulni sem a könyvekből, sem az iskolában.

   Néha épp a szerelem fájdalma alakít olyasvalakivé, akinek van bátorsága felvenni a kesztyűt.

   Mi van, ha már nem vagy fiatal; hiszen mostanra sokkal több készséggel és sokkal kevesebb félelemmel rendelkezel. Most már készen állsz a szerelemre. Menj elébe. 

                                                     Marianne Williamson

Boldog vagyok...

Ezt a kis írást egy oldalon találtam,nem tudom ki írta,de tetszik:


 Az éjjel a végtelen hatalma körül forgott a világ...

Mondtam már, hogy boldog vagyok?
Akkor is, ha a jót érzem, és akkor is, ha a rossz kerül fölénybe. Vicces, nem?

Ha a gondolat hazug, én akkor is boldog vagyok.

És annyira bolond tudok lenni, hogy nem érdekel az sem, ha lehetetlennek tűnik.
A tévhiteket észre sem veszem.
Boldog vagyok, mert...

A szemében elveszhettem .

                         Mert megtaláltam és ő megtalált engem.

Mert miatta megtaláltam az elveszettnek hitt önmagam.

Köszönöm...

                       A boldogság miatta van.
Boldog vagyok...
Mert megfoghattam a kezét.
                            Mert a szemében láttam...
Boldog vagyok...
Mert érezhettem.

                                    Köszönöm...
Mert érezhetett.
Boldog vagyok...
Mert szerethetem.
                                               Mert küzdhetek érte.
            Mert elbukhatok miatta.

                   Mert imádhatom.
Boldog vagyok...

Mert megkaptam a bizalmát.
                                          Mert neki adtam a bizalmam.

              Mert nekem adja a hitét.

                              
Mert őszinte lehetek vele.

Mert nagyokat játszhatunk.

                                               Mert mindent elveszíthetünk.
                 
                     Mert semmi sem számít.

Boldog vagyok.

Tükröd leszek....

'A tükröd leszek,hogy lásd.ki vagy,ha nem látnád."

Idézetek...

 “Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.”



 
“… a változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.”

Igazi szeretet...

 "Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani."

Élet???

Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó.

Csak azt....

... a tavasznak sem mondhatjuk: "Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz." Csak azt mondhatjuk: "Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz.."

Tükröm tükröm

"Sokan félnek az egyedülléttől. Egyszerűen rettegnek attól, hogy magukban legyenek. Ezért kell melléjük mindig valaki. Azt hiszik, társra vágynak, holott csupán a visszajelzések miatt van szükségük a másik emberre. Valójában eszközként használják a partnerüket. Olyan tükörként, amelynek mindig azt kell sugároznia, hogy ők a legszebbek, a legokosabbak és a legügyesebbek. Amint eltűnik a tükör, egyedül maradnak, és megszűnnek a visszajelzések. Hirtelen úgy érzik, mintha – nincs rá jobb szó – elhalványodnának! Borzalmas érzés lehet, hiszen ettől azonnal felszínre bukkan az önszeretet hiánya."

Ahhoz....

"Ahhoz az érzéshez azonban semmi sem fogható,mint mikor megadod a lehetőséget egy lónak, és ő téged választ,kezedbe adva ezzel minden erejét.."

Az igazság,,,

 "Az igazság akkor is igazság

marad,hasak egy szem látja.
De akkor is igazság marad,
ha Istenen kívűl egyetlen
szem sem látja."

Érints meg

Érints meg

  Ha kisbabád vagyok, érints meg.
  Szükségem van az érintésedre, úgy, ahogyan talán sosem képzeled.
  Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
  Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
  Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretet ad.

Ha gyermeked vagyok, érints meg.
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
"Jó-éjpuszid" édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok, érints meg.
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.

Ha barátod vagyok, érints meg.
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok.

Ha életed párja vagyok, érints meg.
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok.

Ha felnőtt gyermeked vagyok, érints meg.
Ha van is saját családom, akiket megölelhetek,
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, mikor gyenge vagyok.
Szülőként máshogy látlak.
Már jobban tudlak becsülni.

Ha idős szülőd vagyok, érints meg.
Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál.
Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt.
Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.
Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik.

Ne félj. Érints meg!