Klaudia
2010. jún. 28.
Elfogadás...
Nagyon sokan hiszik magukat másnak, mint amik valójában. Régi, gyerekkori sérelmek kísérhetnek felnőtt korig, sőt egész a halálig. Ki is vagyok valójában? Miért is vagyok itt? Mi is a feladatom? Mi dolgom azokkal az emberekkel akikkel együtt élek?
Mindenki felteheti magának ezeket a kérdéseket. Általában olyan válaszok közül választ az emberek többsége, ami neki kényelmes, kedvező. Ez a komfort zóna. Amiből nem akarunk kimozdulni, mert az nekünk olyan jó.
Egy viszont tény. Azok az emberek, akikkel most vagyunk, élünk, nem véletlenül kerültek mellénk. Az elmúlt 1 hónapot, 1 évet, 1 évtizedet, több évtizedet (mindenki válassza az élethelyzetének megfelelő intervallumot) nem véletlenül ezekkel az emberekkel éltük át. Jelenlegi helyzetünk nem lehet a véletlen műve. Nem szabad kijelenteni azt, hogy egészen más vagy, ezért az eddigi életed tévedés! Tudom, hogy vannak olyan irányzatok, amik ezt sugallják, de én óvva intek ettől mindenkit.
A legfontosabb, hogy elfogadd jelenlegi helyzetedet. Jelenlegi helyzeteddel pedig el kell fogadd az eddig történteket. Eseményeket, személyeket, akik az életedbe kerültek. Ha elfogadod, és így tudod önmagadat szeretni és tisztelni, akkor tovább léphetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.