fiak szenvedünk a jósnőnél, mint a kutya.
Még oda sem értünk, de már kínosan érezzük magunkat. Ég a pofánk, mert nem akarjuk, hogy a környezetünk tudjon arról, hogy hiszünk az ilyen hókuszpókuszokban. (Magunkban persze bizonygatjuk, hogy nem hiszünk, de azért ártani nem árthat…) Aztán megérkezünk, és még kínosabban érezzük magunkat. Titokban megyünk fel egy nő lakására, hogy közösen tapicskoljunk a legintimebb témákban, és ezért még fizetünk is. Kísértetiesen hasonlít egy másik szolgáltatáshoz, csak ennél a ruha fent marad.
A lelkiismeret. A jósnő számunkra az orákulum, aki a vesénkbe lát, ha akarjuk, ha nem.
Az átlátszóság félelmétől olyan merevek leszünk, hogy szólni is alig merünk.
A férfiembernek inkább előre el kellene dönteni, hogy hajlandó-e meghallgatni egy egzakt tudományos módszerekkel nem bizonyítható beszámolót a jelenlegi és jövőbeni életéről – a helyszínen ezen vitatkozni már felesleges. Az idővel úgyis kiderül, mi válik valóra a jóslatokból. Szóval, lazán és nyíltan! Fogjuk fel úgy, mintha a háziorvosunk adna életvezetési tanácsokat.
a kártya mondja, vagy a túlvilág sugallja, vagy régimódi kristálygömbből olvassák ki nekünk, a kérdés ugyanaz: mit kezdjünk a kapott információkkal?
Ha azt halljuk, a barátnőnk körül valaki legyeskedik, hazaérve rögtön pakoljuk össze a cuccát, az utcára? Ha a főnökünk fejében állítólag már megfordult, hogy kirúgjon, másnap inkább mi borítsuk rá az asztalt? Ha komoly betegséget jósolnak nekünk, vásároljunk sírhelyet? Attól, mert néhány jóslat beteljesedik, még nem biztos, hogy mindegyik valósággá válik. Ha figyelmesebbek vagyunk a barátnőnkkel, kicsit ráfekszünk a munkára és mondjuk, leszokunk a cigiről, könnyen rájöhetünk, hogy semmi sem elkerülhetetlen. A jós „csak” lehetőségekről és következményekről, különböző irányokról beszélhet, azt nekünk kell eldöntenünk, merre akarunk tovább menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.