A nappaloké a Tetteim. A Testem. Az este a váltás, a Lelkem kap utat.
Mikor a Testem már elfáradt, elpihen. Lelkem kitárja ajtaját, és alkot, árad, üzen. Este van. Szárnyal fülemben egy dal, zeng a szobán át, egy kedvencem énekel.
barátaimat keresem, vagy csak így üzenek? Netán lassan köszöntöm az estét ? lelkem majd szét veti az érzés, tán így adjak hálát az ...tovább »...tovább »Istenemnek, a napért mit megérhettem, és az életemért, amit eddig átélhettem.
Hallgatok egy zenét? Ezt a csodás a dallamot, mely megnyitja lelkem
kapuját? Hálát adok én , azért, mert élek, szeretek,
remélek jobb jövőt, építek álmot, és köszönöm, hogy találok
barátot, kivel jól esik a szó, melynek dallama lelkemig ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.