Mikor megtalálod ŐT!

Csodálatos érzés, mikor találsz valakit akit mindig is kerestél. Ő nem tökéletes, senki nem az. De attól szép, hogy megtanultad szeretni a hibáit is. Találsz valakit akitől utálsz elválni, mert félsz, hogy hiányozni fog. Ha mellette vagy, azt kívánod, bárcsak megállna a idő. Aki ha megcsókol, azt akarod, hogy örökké tartson az a pillanat. Boldog vagy mellette. De nem csak az arcodon ragyog a mosoly, hanem a szíveden is. Ez az igaz szerelem, mikor nem csak kívül, hanem belül is ragyogsz a boldogságtól. És erre, hogy így ragyogtasson valaki egy nőt, csak egy igazi férfi képes!

Kommunikáció

A kommunikációd és a kapcsolataid azért nem működnek úgy, ahogy működhetnének, mert azt gondolod, hogy az emberek "valamik". Mint ahogy Te sem vagy az. Amikor az embereket nem tekinted "valamiknek", akkor "A"-tól úgy jutsz el "B"-ig, hogy

közben nem teszel meg távolságot. Ha tudod, hogy az emberek nem "valamik", akkor nem azt nézed, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy mi a szándékuk. Ez az igazi kommunikáció, az igazi kapcsolódás. A harmónia alapja.

Láss!!!!!!!

Amikor megkérdezték a világhírű süket-néma-vak írónőt, Helen Kellert, hogy nem szörnyű-e világtalanként élnie,mosolyogva azt válaszolta: "Feleannyira sem szörnyű, mint akinek van két jó szeme és nem lát semmit!"

Használd arra a hosszú hétvégédet, hogy láss!

Minden csak annyira tűnik vonzónak....

Minden csak annyira tűnik vonzónak, amennyire a hiánya gondot okoz.

Életünk sikeressége...

Életünk sikeressége végső fokon annak a függvénye, hogy mennyire tudjuk kezelni a kiszámíthatatlant. Életünk minősége annak a függvénye, hogy mennyire tudjuk élvezni azt, amin legszívesebben bosszankodnánk. A boldogságunk záloga az, hogy ké

pesek legyünk szeretni azt, amit csinálunk, amink van, azt, akik vagyunk, függetlenül a "kis hangtól" a fejünkben. Az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy ráérjünk boldogtalankodni. 

( Cristian Darnel)

Az egyetlen igazság...

Az egyetlen igazság - ami igazán igaz számodra - és valóság, a szereteted! Mivelhogy csak abból adhatsz, amid van, kezd a szereteted önmagaddal! Más szóval ne rongáld se a tested, se a lelked. Légy jó önmagadhoz. Hálás leszel önmagadnak ezé

rt. Ha az életed nem működik, és nem érzed magad szeretve, akkor önmagadon kívül semmi más nem fog érdekelni. Aki nem érzi, hogy szeretve van, az önző lesz. Aki önző, az nem érzi, hogy szeretve van.

( Christian Darnel )

A szerelmet.............

                                                                

 

A szerelmet nem lehet venni, nyerni,kiérdemelni vagy örökölni. Csakis teremteni!

Ne veszekedj!

"Ne veszekedj!

Van, aki nem tud konfliktusok nélkül élni, mert benső világát nem tudja elzárni a környezetétől, s így a benne levő feloldatlan görcsöket átvetíti azokra, akikre éppen lehetősége van.
Akiben van kellő önfegyelem, az tud hallgatni. Aki tud hallgatni, azzal nem lehet veszekedni. Veszekedéshez legkevesebb kettő fegyelmezetlen ember kell.
Persze előfordul, hogy nem kerülhető el a veszekedés. A konfliktusok szükségszerű velejárói az életnek. A konfliktusokat nem ke

ll mindenáron elkerülni. Az nem erény, hanem inkább jellemhiba.

A szeretet megköveteli, hogy az ember vállalja a kockázatát annak, hogy nem hallgat, és ezért esetleg összetűz valakivel - az illető fejlődése érdekében. Vagy a kapcsolat tisztán tartása érdekében.
Ne aggódj amiatt, ha vannak haragosaid. Csak benned ne legyen gyűlölet. Az gyűlöl, aki rosszat akar a másiknak. Ezt nem szabad tenned. Aki neked rosszat akar, az legyen az ő baja. Az normális dolog, ha valaki haragszik arra, amit rossznak tart.

A gyűlölet, az más dolog.
Nem szabad engedned, hogy az elhatalmaskodjon rajtad. Gyűlölni annyit jelent, hogy sem irgalmat, sem igazságot nem akarok a másik félnek, csupán rosszat.

Nagyon fontos a csomagolás. Véleményedet csak akkor szabad durva smirglibe csomagolni, ha csak így tudod elérni, hogy felfigyeljenek rád. A viták akkor gazdagítanak, ha mindenki azzal a céllal száll be a vitába, hogy gazdagodni akar, és nem azzal. hogy győzni akar."

Önismeret

„Már mindent tudok Hercegem,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.”
(F. Villon)

Ha veszünk egy mosógépet, vagy porszívót, részletes használati utasítást kapunk hozzá. Pontosan leírják, mit tegyünk, mit ne tegyünk ahhoz, hogy úgy viselkedjen, ahogy mi szeretnénk.
Sajnos, az emberek mellé nem tesznek használati utasítást. Senki sem ad át nekünk egy füzetet, hogy „velem így és így kell bánni”.
Az emberi élet története, kapcsolatok története. Életünk minden percében kapcso

latba kerülünk tárgyakkal, személyekkel, gondolatokkal. Ahhoz, hogy bánni tudjak másokkal, először bánni kell tudnom önmagammal. Ismernem kell erős és gyenge oldalaimat. Tudnom kell, mire vagyok képes, s mire nem.
A hatékony emberi kapcsolatok kiinduló pontja az önismeret.

Ahhoz, hogy sikeresek tudjunk lenni, az első lépés az, hogy ismerjük meg önmagunkat. Az önismeret segít abban, hogy meghatározzuk, valójában mire is van szükségünk.
Hol tartok, hova akarok eljutni – anyagi, lelki és szellemi szinten?
Az önismeret segít annak meghatározásában, hogy milyen tulajdonságaimat, képességeimet kell fejlesztenem, illetve melyeket kell visszaszorítanom.
A delphoi jósdától az emberek jövendőjüket, sorsukat tudakolták. A jós azt felelte:
Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat.
De a legtöbb ember végigéli az egész életét, hajszolja a vagyont, a szerelmet, a sikert, esetleg a tudást is, de csak élete végén kezd gondolkodni azon, hogy tulajdonképpen ki is volt ő?!

Önismeret = ítéletmentesen, megértve látni magamat.
A megértés az ítélkezés ellenszere.
Az a cél, hogy ítélet nélkül tudjak ránézni, mintegy kívülállóként valamilyen hibámra, megértsem az okát, majd részvéttel és szeretettel saját magam iránt megpróbáljam az illető „negatív” dolgot levenni a viselkedés repertoáromból, kordában tartani, vagy átfordítani annak pozitív megfelelőjébe. (Pl.: csökönyösség/makacsság: ebből lesz a célra orientált kitartás)
Ha a pozitív és a negatív előjeleket a ruhatárban hagyva őszinte kíváncsisággal nézem, hogy milyen és hogy működik az az egység, aki én vagyok, mire jó ill. alkalmas és mire nem, milyen karbantartási igényei vannak, akkor kezd jó esélyem lenni rá, hogy legalább annyira megismerjem magamat, mint egy elektronikus szerkezetet, vagy egy autót. (sokan többet tudnak arról, hogyan működik az autójuk, mint saját magukról.)

Boldog ember az lehet, aki mindazzá válik, amivé belső lehetőségei, adottságai válni engedik. Nem hagyja kiaknázatlanul azokat a tehetségeket, amelyeket erre az életre hozott magával. Megvalósítja az összes potenciálját, azaz önmagát.
A boldogság további feltétele, hogy úgy érezzük, nem hiába élünk ezen a Földön. Amit csinálunk, az hasznos, előrevivő mások számára is. Meg kell találnunk tehát azt a helyet, azaz foglalkozást, ahol pont a mi tehetségünkre és tulajdonságainkra van szükség.
Hogy végig tudjuk járni ezt az utat, először önmagunkat kell alaposan megismernünk.

Egyrészt az a célunk, hogy megismerjük, honnan hová tartunk. Honnan indultunk, hol állunk most a fejlődésünkben, milyen adott lehetőségek közül választhatunk szabad akaratunkkal. Adott lehetőség például az is, hogy hogyan „működünk” érzelmileg, gondolatilag, fizikailag.

Másrészt meg kell ismernünk azt az erőteret is, amelyben életünk zajlik. Ez pedig, a szűkebbtől a tágabb felé haladva a családunk, a barátaink és ismerőseink köre, a munkahely ahol dolgozunk, a nemzet, az emberiség. Tudnunk kell, hogy hogyan hatunk és ezek hogy hatnak ránk.

Annak a hajónak, amelyik nem tudja, hova megy, egyik szél sem jó, írja Füst Milán.
Ha többet tudnánk önmagunkról és embertársainkról, akkor képesek lennénk javítani a körülményeinket, boldogabbá tehetnénk életünket.
Az ember tudása a fizikai univerzumról messze túlszárnyalja önismeretét.

Az önismeret kezdete az a felismerés, hogy egyedi vagy. Nem vagy tucatember!
A személyiség teszi az embert egyedivé, különbözővé mindenki mástól.
Az emberi személyiségről elméletek és modellek tucatjai keletkeztek, jeléül annak, hogy valójában keveset tudunk róla. Amit pontosan ismerünk, pl. a vérkeringést, annak nincs többféle modellje, csak egyetlenegy.

Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod fogadni sorsodat is."

Mit adhatok Neked?..

"...Szeretnék Neked bölcsességet adni, de azt csak a múló évek hozhatják meg... Szeretnék Neked sikert adni, de annak csak akkor van értéke, ha megdolgozunk érte... Szeretnék Neked boldogságot adni, de az oda vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia... De van egy olyan ajándék , amit adhatok Neked, amely mindig veled lesz, és az nem más, mint az én SZERTETEM! ... ♥ "

Hogyan lehetne írni arról, amit szavakkal, kifejezni sem lehet?

 

 

Hogyan lehetne írni arról, amit szavakkal, kifejezni sem lehet. Mert a szó, csak parányi része az egésznek, halvány fénye a ragyogásnak, néma szólam a zenében. De van egy emlék. Egy pillantás, ami szárnyakat ad, magasba emel. Egy érintés, amitől tested, lelked, bizsereg. Egy hang, minek hallatán vadul kalimpál a szíved. Egy arc, ami beköltözik a fejedbe. Egy érzés, ami háborgat. Egy illat, ami hozzá tartozik. Egy név, amit ezerszer leírsz egy papírlapra. Egy toll, amivel tegnap Ő írt. A mozdulat, ahogy végigmegy az utcán. A vágyódás, hogy mikor látod újra? A gyötrelem, hogy vajon gondol-e rád? A boldogság, ha veled van, a kín, ha nélküle múlik el egy nap. Pindurka cseppjei egy érzésnek. Részünk, mert mélyen a lelkünkben él. Megbújik szótlanul, némán, mintha nem is lenne. Sokszor, évekig vár, kitartó türelemmel. De ha úgy érzi, itt az alkalom, végigsöpör az életeden, mint egy tornádó. Ha szerencsés vagy, túléled. Ha nem, akkor nagy a baj. Belepusztulsz, vagy nyomorék maradsz. Vannak, kik messziről elkerülik. Óvatosságból vagy gyávaságból? Talán a sorsuk rendeli így. De egy biztos. Nélküle nincs mélység és magasság. Nincs teljesség, nincs gyönyör. A tartalom szürke és üres. A nappalok értelme, pusztán kitaláció. Az éjszakák sötétje süket és bántó. Néha áldod, máskor átkozod a percet, mikor magához rántott az érzés. Utólag, persze megbocsátod, mert magad is belátod, az élet egysíkú, szenvtelen, ha nincs benne Szerelem ...
Nektek ❤

A farkas és a bárány modern változata

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy gonosz farkas.Ravasz módon felkereste az erdőszéli báránykát:kedveskedett neki,ámította,örök szerelmet hazudott.Az hitte is meg nem is.Kileste a gonosz farkas,hogy a bárány mikor van egyedül,és krétát vett a boltban.Megette a krétát,hogy a hangja finom,hízelgő legyen,és beszólt az ablakon:
-Kicsim,én vagyok az,a te imádód!Ajándékot hoztam neked engedj be!

A bárány gyanakodott,mert azt hallotta,hogy garázdálkodik a gonosz,és sok báránykát felfalt,megrontott ártatlannak álcázva magát.
-Hiszek neked,de mutasd meg a lábad!Bárány vagy-e?-kérdezte hát a bárány.
A farkas fölemelte a lábát.A bárány meglátta,hogy sötét mancs emelkedik az ablakhoz."Itt valami csalafintaság van,ez a farkas!"-gondolta magában.majd kiszólt az ablakon:
-Hiába fuvoláztál kedves mézes-mázos hangon,nem hiszek neked,hazug vagy,nem szeretsz igazán.Rosszat akarsz,elpusztítasz.
A farkas ott állt töprengve,majd eszébe jutott a régi mese,és gyorsan elszaladt a pékhez.A péknek megparancsolta,hogy a lábára tegyen tésztát,és szórja be liszttel.Ezután visszafutott.
-Drága szerelmem,imádlak!Jó leszek hozzád,csak egy percre engedj be!Csak te kellesz!Légy az enyém!Én mindent,de mindent megteszek érted! Ne hidd el amit rólam pletykálnak!Nem járok mások után,nem akarlak felfalni,tönkretenni!Nézd milyen hófehér a lábam,ilyen a lelkem is!-és felnyújtotta az ablakba betésztázott,belisztezett mancsát.
Abban a pillanatban kitárult az ajtó,és az ajtóban megjelent egy másik farkas.Szőrös,nagydarab,a száját nyalogatta:
-Hát te mit keresel itt?A bárány már rég az enyém!Takarodj innen!

Hogy mi ebből a tanulság?Sok farkas van,aki becsapja kedvesét,de előfordul az is,hogy már másik farkas van a házban.És még egy igazság rejtőzik ebben a mesében:ha jámbor bárány vagy,előbb-utóbb felfalnak!

Esetleg harmadik tanulság: a tett halála az okoskodás.
Amíg az egyik farkas különféle praktikákon töri a fejét, a másik " ajtóstól ront a házba ", és beelőzi...

AZ IDŐ KIJELŐLT MINKET

                          
Fölemellek vállaimra, fölemellek az égig,
hogy lássalak. Furcsa az nekem, hogy hajadban
rügyezik a madár-boldogító tavasz

és hogy melleid párájában áttetsző angyalgyermekek
pihennek, én nem tudok mást csinálni előtted,
csak nyűtt süvegemet leveszem és köszöntelek,
mert oly gyönyörű vagy piros színű ruhácskádban,
a pacsirták keringőt ropnak kezeidben,
hogy soha ne unjuk meg egymást
s hogy lélegzeteink virágozzanak a jelenben,
majd a holnapok szigetére evezünk királyi nászra
abban az órában az élettel bizalmasan nézünk szembe
szeretlek méhbalzsamos nőiességedért,
gyöngédségedért, amely körötted lebeg.
Csupa ígéret vagy. Boldogság könnyeiben szunnyadok.
Nézd csak kedves, amikor a hajnali tenger szellőjétől
megújulva dolgomhoz látok
a te mosolyod énekel megdagadt szemhéjamon
amikor véget ért a fájdalom.

(Leleszi Balázs Károly)

FÉNNYEL-ÁTITATOTT SZELEK RÖPTÉZIK A FÜGGÖNYÖKET

 

 

Fénnyel-átitatott szelek röptézik a függönyöket,
én pedig ilyesmin gondolkozom,
hogy ˝az élet tengermozgás˝, ez olyanféle kifejezés,

mint mikor így szólunk, ˝a szerelem ár-apály˝,
és ki kell, hogy nézzek az ablakon,
ez az a ősi bölcs mosoly, amivel a nyárnak
szoktunk búcsút inteni, ha vakulásig néztük;
és most ki kell szaladnom a kertbe,
ellenőrizni a tengernyi fényben-fürdő világot;
aztán visszatérve írni kezdek,
hogy érzed-e te is lelkedben,
ezt az ember-feletti jelenlétet, ebbe kéne
horgonyt vetni: a szerelem őseredeti élményébe;
nem a múlt szakadékaiba merülni,
hanem a jövő mélysége felé lendülni,
mint rozsdafarkú kismadaraim,
akik elhagyva fészkeiket, ezt éneklik:
kell, hogy fényt, szelet, utat, tengert mondjunk,
ott, ahol mások elmúlásról beszélnek.

EGYMÁSRA TALÁLÁS

 

 

Mikor az egyik lélek fölismeri
másikban a hasonmását,
akkor nincs szükség kimondott szóra,

egyszerűen csak tudni fogja,
hogy megtalálta azt, aki a társa,

és ha nincs szó latolgatásról,
se összehasonlításról, se vágyálomról,
mint virág a méhre,
úgy van ráutalva egyik a másikra,

ha ezt megértik: akkor hirtelen, magától
megnyílik előttük az élet kapuja.

"AMIKOR ELKEZDTEM SZERETNI ÖNMAGAM"

"AMIKOR ELKEZDTEM SZERETNI ÖNMAGAM

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET."