Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy gonosz farkas.Ravasz módon
felkereste az erdőszéli báránykát:kedveskedett neki,ámította,örök
szerelmet hazudott.Az hitte is meg nem is.Kileste a gonosz farkas,hogy a
bárány mikor van egyedül,és krétát vett a boltban.Megette a krétát,hogy
a hangja finom,hízelgő legyen,és beszólt az ablakon:
-Kicsim,én vagyok az,a te imádód!Ajándékot hoztam neked engedj be!
A bárány gyanakodott,mert azt hallotta,hogy garázdálkodik a gonosz,és
sok báránykát felfalt,megrontott ártatlannak álcázva magát.
-Hiszek neked,de mutasd meg a lábad!Bárány vagy-e?-kérdezte hát a bárány.
A farkas fölemelte a lábát.A bárány meglátta,hogy sötét mancs emelkedik
az ablakhoz."Itt valami csalafintaság van,ez a farkas!"-gondolta
magában.majd kiszólt az ablakon:
-Hiába fuvoláztál kedves mézes-mázos hangon,nem hiszek neked,hazug vagy,nem szeretsz igazán.Rosszat akarsz,elpusztítasz.
A farkas ott állt töprengve,majd eszébe jutott a régi mese,és gyorsan
elszaladt a pékhez.A péknek megparancsolta,hogy a lábára tegyen
tésztát,és szórja be liszttel.Ezután visszafutott.
-Drága
szerelmem,imádlak!Jó leszek hozzád,csak egy percre engedj be!Csak te
kellesz!Légy az enyém!Én mindent,de mindent megteszek érted! Ne hidd el
amit rólam pletykálnak!Nem járok mások után,nem akarlak
felfalni,tönkretenni!Nézd milyen hófehér a lábam,ilyen a lelkem is!-és
felnyújtotta az ablakba betésztázott,belisztezett mancsát.
Abban a pillanatban kitárult az ajtó,és az ajtóban megjelent egy másik farkas.Szőrös,nagydarab,a száját nyalogatta:
-Hát te mit keresel itt?A bárány már rég az enyém!Takarodj innen!
Hogy mi ebből a tanulság?Sok farkas van,aki becsapja kedvesét,de
előfordul az is,hogy már másik farkas van a házban.És még egy igazság
rejtőzik ebben a mesében:ha jámbor bárány vagy,előbb-utóbb felfalnak!
Esetleg harmadik tanulság: a tett halála az okoskodás.
Amíg az egyik farkas különféle praktikákon töri a fejét, a másik " ajtóstól ront a házba ", és beelőzi...
-Hiszek neked,de mutasd meg a lábad!Bárány vagy-e?-kérdezte hát a bárány.
A farkas fölemelte a lábát.A bárány meglátta,hogy sötét mancs emelkedik az ablakhoz."Itt valami csalafintaság van,ez a farkas!"-gondolta magában.majd kiszólt az ablakon:
-Hiába fuvoláztál kedves mézes-mázos hangon,nem hiszek neked,hazug vagy,nem szeretsz igazán.Rosszat akarsz,elpusztítasz.
A farkas ott állt töprengve,majd eszébe jutott a régi mese,és gyorsan elszaladt a pékhez.A péknek megparancsolta,hogy a lábára tegyen tésztát,és szórja be liszttel.Ezután visszafutott.
-Drága szerelmem,imádlak!Jó leszek hozzád,csak egy percre engedj be!Csak te kellesz!Légy az enyém!Én mindent,de mindent megteszek érted! Ne hidd el amit rólam pletykálnak!Nem járok mások után,nem akarlak felfalni,tönkretenni!Nézd milyen hófehér a lábam,ilyen a lelkem is!-és felnyújtotta az ablakba betésztázott,belisztezett mancsát.
Abban a pillanatban kitárult az ajtó,és az ajtóban megjelent egy másik farkas.Szőrös,nagydarab,a száját nyalogatta:
-Hát te mit keresel itt?A bárány már rég az enyém!Takarodj innen!
Hogy mi ebből a tanulság?Sok farkas van,aki becsapja kedvesét,de előfordul az is,hogy már másik farkas van a házban.És még egy igazság rejtőzik ebben a mesében:ha jámbor bárány vagy,előbb-utóbb felfalnak!
Esetleg harmadik tanulság: a tett halála az okoskodás.
Amíg az egyik farkas különféle praktikákon töri a fejét, a másik " ajtóstól ront a házba ", és beelőzi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.