Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren
Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak
tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: „Mama, tudom,
hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt ölelgetsz,
mintha kisgyerek lennék!” Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki
azt gondolta, a fia nem örül vi
szontlátni
őt... 6 évvel később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21 éves
volt, de Édesanyja mégis kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle.
Ám ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki:
„Vigyázz magadra fiam!” ... Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem
volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet talált mamájáról egy
csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig. Mikor
végére ért, sírva esett össze, mert élete legrosszabb pillanata volt. A
levélben ez állt: „Fiam, mikor 6 évvel ezelőtt átöleltelek, az örömtől
sírtam, de mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben leszek egy
koporsóban, mert meghaltam rákban... Sírtam, mikor a második
utazásodnál hátat fordítottam neked, mert nem akartalak blamálni, pedig
tudtam, hogy utoljára látlak téged. Nagyon szeretlek és mindig a
közeledben leszek. Szeretettel, Mama.” ---- Mindenki, aki szereti
Édesanyját, ossza meg ezt az írást. Nincs okom szégyellni magam az
Édesanyám miatt, mert Ő az, aki ajándékozta nekem az életet!!! ♥ ♥