Utazás
közben eltévedni szerencsétlen dolog, de elfelejteni az utazás célját
és értelmét... ez sokkal kegyetlenebb érzés. Nyolc hónapig tartott az
út, néha egyedül utaztam, néha mások is mellém szegődtek, és megfogták a
kormányt, és össze-
törték a szívemet, de
már nem én voltam az, aki megérkezett, alig hasonlítottam önmagamra. És
ha elveszíted önmagadat, két választásod marad: vagy visszatalálsz
ahhoz, aki voltál, vagy örökre elveszíted. Mert néha kívülről kell
nézned önmagad, hogy eszedbe jusson, milyen akartál lenni, és hogy ehhez
képest milyen ember lett belőled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.