Színház az egész világ...
Na igen. Színészek vagyunk benne mindannyian, és igyekszünk a saját kényünk kedvünkre formálni a világot. Ez így van rendben, így kell lennie.
De létezik A Színház.
Ahol csodás, vagy kevéssé csodás darabokat tehetséges, vagy kevéssé tehetséges színészek játszanak.
Nekem az mindig is a varázslat igazi helyszíne volt, igazi szentély. A zenéé, a játéké, a nevetésé, a sírásé, a tehetségé...
Ezért ne csodálkozz, hogy nem tűröm, hogy a színházban a büfén kívül egyél, igyál, rohangálj, kiabálj és megkövetelem, hogy tiszteld azokat az embereket, akik a te szórakozásodért dolgoznak nap mint nap. Szöveget tanulnak, próbálnak, ajtón kívül hagyják magánéleti fájdalmaikat, hogy te nevethess, örömeiket, hogy te drámát láthass.
Ás igen, totálisan bunkónak tartom az anyukát, aki alufóliából zabál szendvicset a folyosón, zacskóból csipszezik, és a gyerekei kezét teletömi ropival a színházteremben.
Tisztelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.