Általában a Nők vallják ezt az elvet,még a férfi képes a rózsaszín ködben is viszonylag logikusan gondolkodni,egy Nő csak a szíve dönt,és nincs ész ha egy Nő szerelmes.
Kilátástalan kapcsolatok,ahol mindent,de mindent oda adnánk,szinte viszonzás nélkül,és minél többet annál kevesebbet kapunk vissza,de várjuk a csodát. Az viszont sosem fog eljönni,épp azért mert túl sokat tettünk oda,és túl sokat képzeltünk bele. Néha lázadozunk ugyan,de akkor az történik,hogy a férfi észbe kap,a fene tudja miért,de ennyire még megerőlteti magát,nem szerelemből teszi ezt,csak mert kényelmes,és már megszokta,hogy körülötte forog a világ. Bár mivel az egoja is hatalmasra nőtt,rosszabb esetben elhiszi,hogy Ő másnak is épp így,mert szuper,a legjobb,az isten,hisz ezt sulykoltuk bele a viselkedésünkkel hónapokon át. Miért nem éveket írtam? Mert ma már nem tartanak a kapcsolatok évekig,az ilyen butítós ölős meg főleg nem,vagy esetleg pár évig,aztán a legjámborabb ember is fellázad és kitör,és bár vissza vissza lépett,egyszer végleg távozik.
Ott marad ma szuper hím,és most kap talán észbe,hogy másnak mégsem Ő. Vannak Nők akik nem elvakultak,vagy nem annyira szerelmesek mint az előző volt,és képesek elvárásokat állítani elé,kevésbé,sőt talán egyáltalán nem megalkuvó módon.
Nem elég ha csak a lakáskulcsot dobja az asztalra,ki kell tárni a szívét is,oda kell pakolni az érzéseit,be kell engedni valakit teljesen a lelkéig hatolva. Itt már körvonalazódik a felismerés,hogy mennyivel kényelmesebb volt a régi,aki nem támasztott ilyen elvárásokat,és még egy próbálkozás,esetleg egy újabb,bár emberünk,nem nagyon szeret meghunyászkodni,most mégis ezt kell tennie,retteg a vissza utasítástól,mégis szembe kell vele néznie. Erős köröket fut,és ha azzal szembesül,hogy van már helyette más,akkor össze zuhan,hisz Őt itt eddig mindig tárt karokkal fogadták,minden disznósága után,és most zárt ajtón dörömböl.
Elkanyarodtam,mert arról akartam igazán írni,hogy a szerelem,még ha egyszer nyomorba is dönt előtte annyi mindent ad,hogy érdemes megélni,minden félelem nélkül,hogy majd akkor egyszer mi lesz,ha már ott szuszog minden éjjel mellettem,vajon akkor is fogom szeretni,és Ő biztos,hogy engem akar ?
Az első időszak mindig gyönyörű,nem élhetjük meg rettegve a jövőtől,ideális esetben nem is gondolunk előre,nem kell feltétlenül tervezgetni már az elején---de szoktunk---mert az is olyan jó.. Bár szerintem elég ha azt tudom,hogy Őt akarom,és azt látom,hogy Ő is akar engem. Kizárva a külvilágot ebbe bele tudok süppedni..és mi lesz akkor ha...ez engem ma..nem érdekel.
Holnap...holnap majd talán gondolkodok ezen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.