Én meg már csak tudom,hogy ő milyen ember volt,azért szerettem bele,nem érzem,hogy más ember lett,csak mert már nem az én párom,tehát ha fantasztikus volt--és nekem az volt--akkor az is maradt.
Szeretem e,ez volt a következő gondolat,mert még mindig szeretem biztos,ha jókat gondolok róla. Szeretem,csak valahogy máshogy már,mert közben másnak adtam azt az érzést ami valaha az övé volt,de az,hogy becsülni tudjam,és tisztelni azért amilyen ember ő,bennem nem múlt el. Lehet ezért működnek viszonylag gördülékenyen az emberi kapcsolataim. Ezért lennék naiv? Meglehet,de én szeretek naivan élni akkor,mert utálom a gyűlölködést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.