A gyerekkor szépségéről szeretnék neked mesélni. Annyi rege és nevető kacagás jutna eszembe. Én is voltam gyerek, s mint olyan, természetesen másnak láttam a világot. Szeretném hinni hogy a gyerekkor sosem vész el, csal átalakul. (közhelyek tárháza lettem?)
Amit érzel, azt oszd meg. Valahol irigyellek, hogy még mindig őrzöd napsütéses szíved mélyén a kacagást, és hogy olykor előcsalogatod. Megfogod valakinek a kezét s vele kezdesz végtelen vágtába. Vagy papírhajót hajtogatsz, és messze idegenbe engeded, hagy ússzon a Dunán.
Hintázni én is szeretek. Az emberek nagyrésze elfeledi milyen "primitív" örömöket rejt ringani az éterben. Kacagva előre-hátra dűlni, vagy azt kiáltani a hátunkra símuló nyár gazdájának, hogy: "Magasabbra, magasabbra!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.