Ha az ember megtalálta azt, amiben beteljesedhet, akkor sosem szabad feladnia azt. Hát te se állj meg minden göröngynél! Menj rendületlenül tovább! Ne kérd, hogy lökdösselek, nem lenne szívem... Csak melletted tudok rohanni, sem előtted, sem mögötted nem szeretnék lenni.
Amikor legutóbb rád néztem, valahogy önmagamat láttam. Az ember társában mindig valahol saját képmását keresi. De te olyan különböző vagy mégis.
Hát neked, mit hozott ez a megfáradtnak mutatkozó alak? Örömöt és könnyeket, de mi mást? Megsúgod, vagy hagysz találgatni?
S hogy mit hoz majd a jövő számunkra? Nem tudom. Lehet nem leszek veled, csak eltűnök, ahogy az ősz is elillan sebtében, kopár fákat hagyva maga után. Nem vagyok én sem halál, se veszteség.. Összerándulok, s velem rándul a test. Elernyedek és a világ kiszélesedik.
Hmm, talán eltűnök hirtelen?
Vagy veled maradok örökre?
Minden csak rajtunk áll! Élj,
álmodj,
harcolj velem...
Feszítsenek a gondolatok. Nem bánom. Legalább van még mit adnom, kicsi-kincs egy láda mélyén. Hát legyen tiétek s enyém, arctalan gazdája leszek a lelkeknek.
Ez nem a pokol, nem is mennyország...
"Ki ide belépsz, álmodd csak át más álmát..."
Legyünk teljesek, legyünk azok amik, éljünk örökké...
...Éljünk...
...örökké...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.