Légy hiteles!!!

        

Azt hiszem ott rontjuk el, hogy azt hisszük ismerjük magunkat, mert sok ember egybehangzó véleményét magunkkal kapcsolatban szentnek és sérthetetlennek, mondhatni igaznak gondoljuk. De ez nem így van. Általában, amit önmagunkról gondolunk, tudni vélünk, az mind-mind mások véleményén alapszik. "Azt mondják: jó vagy, te azt hiszed, jó vagy. Azt mondják: szép vagy, és te azt hiszed, szép vagy. Azt mondják: rossz vagy, csúnya vagy, bármit mondanak rólad az emberek, azt begyűjtöd." Ez lesz a saját magunkról, hiedelmek és vélemények alapján kialakított énképünk és személyiségünk, amit megalkotunk. Pedig, ha belegondolunk, ez nem lehet valós, mert honnét ismerhetne bennünket magunknál jobban bárki? Mi tudjuk csak, mit gondolunk ott hátul, és belül , mikor kimondunk, vagy megteszünk valamit, mi tudjuk igazából mit miért  csinálunk, csak néha magunknak sem ismerjük be. Mindenki más csak részleteket lát belőlünk, adott pillanatban, adott szituációban szemlélhet kívülről bennünket. Ez nem alkothat teljes képet, csak részlegeset, és az ezek alapján kialakított kép csakis felszínes lehet. Ha ezektől függetleníteni tudjuk magunkat, már jó úton járunk. Nem szabad félni, sem különösképpen adni mások véleményére, ami rólunk magunkról alakult ki. Még ha számosan is állítják ugyanazt, meggyőződéssel. Ha elhisszük, magunknak hazudunk, és a félelmeinket magunkkal kapcsolatban valósággá vetítjük, pedig ez csak önámítás. Innen a következő nagyon rossz lépés a megfelelni vágyás lesz, mert "ha ők mondják, akkor olyan is vagyok, és úgy is kell viselkednem, hiszen azt szokták meg tőlem, nem hazudtolhatom meg önmagam". Baromság. Így világ életünkben függeni fogunk másoktól, nem alakulhat ki a valós énképünk, és állandó megfelelni vágyás fogja vezérelni minden lépésünket. Elveszünk... Én már csak tudom... És akkor arról még nem is beszéltem, mikor egymással szöges ellentétben álló véleményekkel találjuk szemben magunkat... Ugye? Mikor az egyik áll veled szemben, akkor azt hiszed igaznak, annak akarsz megfelelni, meggyőződésed, hogy az igazat állítja, míg, ha a másik kerül eléd, akkor hirtelen bekövetkezik a pálfordulás... Ez egy begyűrűző folyamat, bele lehet őrülni. Mert ugye a hangok is megmondták... Szerves következménye az önbizalomhiány, és a folytonos kérdésfeltevés: Ki is vagyok valójában akkor? Csak magadnak higgy!!! Ne félj egyedül maradni magaddal, ne hidd, hogy ha nem hallod folyamatosan mások vélemény-kántálását saját magadról, akkor elveszel! Akkor veszel el, ha mindig csak és kizárólag mások véleményét tekinted etalonnak... Ott kezdődik a helyes út bejárásának folyamata, hogy ezt felismered, aztán a következő lépés, hogy kitörlöd bolond elmédből azt az énképet, amit leélt éveid folyamán beleültettek mások! Az nem Te vagy! Az a valaki az, akinek/amilyennek látni akarnak, hiszen nem ismernek, őket is csak elméjük irányítja, kiragadott részek és nem az egész alapján!! Nehéz és félelmetes feladat, elismerem. Belépni az addig világosnak hitt világból a sötétbe, az ismeretlenbe, felfedezési és tanulási céllal. Én is megrettentem. Halálfélelmem volt. De mindezt csak az elmém kreálta bennem, hiszen hevesen tiltakozott... Ha elkezdenek hámlani rólad ezek a rád kövült "énképek", ha folyamatosan szabadulsz meg a súlytól, egyre jobban érzed majd magad senkinek, mint valakinek. Addigi tudásod jelentőségét veszti, az igazat, az igazságot pedig még nem ismered. Nem könnyű, de remélem, és bízom benne, sőt mi több, hiszem és tudom, hogy megéri... Ha ezen a szakaszon átérünk, szerintem látni fogjuk a sötétben a fényt az alagút végén. A tökéletesség, a boldogság felé... Amen :)