Beköszöntött az ősz. A maga nyirkosságával, hajában reggeli ködfátylával, ruháján harmatcseppektől csillogó pókhálódíszekkel, mint egy menyasszony, alvásra készülő természeti csodáival. Kihez készül hozzámenni? A havas szakállú télhez, a maga hósapkáival, jégkesztyűivel? Milyen fagyos lakodalom készülődik a fű alatt? Lesz-e még dínomdánom, eljárják-e násztáncukat ha már a tücsökhadak sem szolgáltatnak zenét, helyettük előkerültek a meleg felé törekvő sáskahadak, keresztespókok, valamint az egyre lassuló tempóban zümmögő szúnyogok? Mi lesz így az álmos násznéppel? Ki pörgeti fel őket vajon? Ütemes aláfestést maximum az emberek szolgáltathatnak, orrfújásokkal, zsebkendőtépésekkel, tüsszentésekkel, és káromkodásokkal, hogy már megint itt az influenzajárvány a nyakunkon. A fűtésszezon 1 hónappal való előre hozataláról akkor még nem is szóltam. És a kongó pénztárcákról sem. Arról pedig végképp nem, és nem is akarok, milyen az amúgy is fagyos közhangulat, mikor fizetéseinket kurtítják, törlesztőrészleteinket emelik, nyugdíjunkat veszik el beleegyezésünk nélkül, adókat vetnek ki, melyekkel az általunk megvásárolni kívánt termékek kerülnek vissza a polcokra azok árának láttán. És mi csak fizetünk. A nincsből is. Igen, ez 2010. valódi, szürke ősze. Mert meleg barnának és rozsdavörösnek még nagy jóindulattal sem tudom titulálni. Még irigy sárgának sem. Csak a fakó szürke maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.