Hogyan legyünk hitelesek!!??!!!

 

 

 

Hitelesek pedig úgy lehetünk, ha őszinték vagyunk. Nem, nem arról van szó, hogy soha nem füllenthetünk másoknak, nevezzük ezt kegyes hazugságnak, hanem azt, hogy magunkhoz legyünk őszinték. Ezzel együtt jár, hogy valódi arcunkat mutassuk mindig mind magunk, mind mások felé, ugyanis a színjáték nem éri meg... Mások hazugságait leleplezni szintén meddő ötlet, hiszen, ha nem saját maguk jönnek rá ennek feleslegességére, holnap, holnapután, ahogy elmúlik a pír az arcukról, amit leleplezésünkkel varázsoltunk rá megismétlik azt. Nekik kell felismerni annak helytelenségét, sőt értelmetlenségét... Nem kell, hogy világmegváltók legyünk, vagy reformerek, nem kell senkit tanítani, vagy tanulásra ösztönözni, mindenkinek magának kell idáig eljutnia, neki magának kell, hogy igénye legyen rá...Ellenben példát mutatni azt lehet... Ha látják a kiegyensúlyozottságot, a boldogságot, biztosan megkérdezik a bátrabbak, vagy akik közelebb állnak hozzánk, mivel is értük ezt el. A jó példát pedig jó elmondani is. Nem kéretlenül persze, csak egyfajta válaszként.

A lényeg, hogy ne feledjük, nem másokat kell megváltoztatnunk, hanem magunkat  kell megismernünk. Hogy ki is rejtőzik ott belül valójában... Ne kerüljön ki soha látókörünkből a a tény, hogy mi magunk vagyunk a legfontosabbak. Tekinthetjük ezt egyfajta önzésnek, de ha mindenki őszinte önmagához, akkor belátja, hogy ez mindannyiunkban benne rejtőzik. Még a gyerekeket is azért vállaljuk, hogy mi, a szülők, boldogok legyünk, ők pedig szebbé tegyék napjainkat. Ha jól tanul, "sokra viszi", annak is mi örülünk, büszkén meséljük másoknak. Mert az nekünk jó.

Hitelesség... Merjünk igent, vagy nemet mondani, ha azt abban az adott pillanatban jónak látjuk, és vállaljuk érte a következményeket, a felelősséget. Akkor is, ha esetleg azzal mást megbántunk. És akkor elérkezünk a következő kérdéskörhöz, miszerint mi magunk nem nagyon tudunk másokat bántani, mindenki mindig magát bántja meg. Ha úgy érzi, más bántotta, akkor az elvárásaival, vagy az "el nem várás"-aival volt a gond. Nem várta volna, hogy a másik fél megtesz vagy meg nem tesz valamit... Ugye milyen egyszerű? Tehát magunkra figyeljünk, ne hagyjuk magunkat befolyásolni vagy irányítani, esetleg korlátozni.