Aki magát nem szereti, mást sem szerethet igazán.

  

Az önszeretet minden más szeretet kezdete, innét indul minden. Aki magát nem szereti, mást sem szerethet igazán. Saját tapasztalatból beszélek. Mára megértettem. Mert lássuk csak: ha szereted magad, akkor kiegyensúlyozottságot, boldogságot és szeretet sugárzol kifelé. Ha bízol magadban, hiszel az érzéseidnek, akkor mások felé irányuló bizalmatlanságod is megszűnik. Persze így becsaphatnak, átveretnek, de ha bízol magadban és az ösztöneidben, akkor úgyis megérzed azt, akkor is, ha te az illető felé bizalommal fordultál. Voltál már olyan helyzetben, hogy valamilyen értékedet vadidegenre bíztad? Nem, mert nem merted, nem bíztál a másikban, azt gondoltad, ha magára hagyod azzal a valamivel, amit rábíznál, akkor esetleg elveheti tőled azt. De próbáld ki. Ha valakit, akit előtte soha nem ismertél megkérsz (bizalommal fordulsz felé), hogy vigyázzon az értékeidre, akkor az megteszi. Meg sem fordul a fejében becsapni téged, hiszen bizalommal fordultál felé. És te pedig bízol az ösztöneidben, és úgyis az erre alkalmas ember felé fordulsz ilyen kéréssel. Ilyen egyszerű ez... Mindenkit boldoggá tesz, ha megbíznak benne. Megtisztelve érzi magát.

Minél inkább elengedjük magunkat, vetjük le magunkról a stresszt és a feszültséget, minél gyakrabban dobjuk félre elménkből a felesleges gondolatokat, engedjük el azokat, annál higgadtabbak, nyugodtabbak, békésebbek és csendesebbek leszünk. Szintén megtapasztaltam ezt. 1 nap alatt, de mondjuk inkább azt, hogy egy éjszaka alatt képes vagyok kiengedni magamból a fájdalmat és szorongást, csak és kizárólag azzal, hogy megfelelő, kényelmes testhelyzetbe kerülök, és hagyom, hogy ezek a gondolatok (fájdalmasak, önmarcangolóak és szomorúak) csak úgy egyszerűen átlengjenek az elmémem. Elmennek. Messze... Azt nem mondom, és nem is ígérem, hogy soha többé nem jönnek elő. De egyre ritkábban, ez biztos.

Tehát a lényeg: Kezdj el hinni önmagadban! Kezdd el szeretni önmagad! Ha nem szereted önmagad, akkor téged ki fog szeretni? Ha még neked sem megy? Hogyan mehetne ez akkor másnak? De ne feledd: ha csak magad szereted, szereteted nagyon szegény lesz.

(Zárójeles megjegyzés, sajnos szintén saját tapasztalat alapján: Próbálj meg valakit szeretni, aki megvetően vélekedik saját magáról. Nem fog hinni neked. Nem tudja szeretni önmagát - hogyan mernéd te megtenni? Képtelen szeretni önmagát - hogyan szerethetnéd te őt? azt fogja hinni, ez valami átverés. Valamit meg akarsz kapni, és így akarod kicsikarni belőle. Rendkívül óvatos lesz, a gyanakvásával , bizalmatlanságával pedig megmérgez mindent. Ha olyan embert szeretsz, aki gyűlöli önmagát, akkor első körben megpróbálod kideríteni, ezt miért teszi. Második lépésként megpróbálod összetörni az önmagáról tévesen felállított képet. És már itt gátakba ütközöl. Vagy nem, vagy nagyon nehezen fog menni. Mert ugye senki nem mond le egykönnyen a saját magáról felállított elképzeléseiről. Harcolni fog ellened, tűzön-vízen át, meg akar győzni, hogy ő már csak jobban tudja, hiszen nálad csak jobban ismeri önmagát, be fogja bizonyítani (mindenáron megpróbálja, ezer és egy példát felhozva) hogy neki van igaza és te tévedsz. Felvázolja, szemlélteti, hogy nem érdemel szeretetet, csak csupán gyűlöletet és megvetést. Mindannyiszor, amikor valaki megpróbál közeledni felé mikromilliméternyire zsugorodik össze, kiereszti a tüskéit, menekülni próbál és félni kezd. Retteg... Az egója dolgozik ellene... Csak elfelejti, hogy az egója, a teste, nem ő... Csak alkotórészek...)

Csak úgy maradhatok életben, ha meghalok...

Mosolyra húzott szájjal nézem a temetésem...

Mert az nem ÉN vagyok...