Csak hagyd, hogy ő is éljen: Bátorság

Az élet nem teljes… nem koránt sem az. Hiányos, teli van szakadékokkal, kátyúkkal,meredek hegyoldalakkal. Te döntöd el, hogy átugrod-e vagy meghátrálsz, bele hajtasz,vagy kikerülöd és te döntöd el, hogy minden ellenérv ellenére, megmászod-e vagy a közelébe se mész. Ha úgy döntesz nem, a szakadékok nagyobbak lesznek, a kátyúk sokkal mélyebbek lesznek, a meredek hegyoldalak pedig egyre csak magasabbak és meredekebbek lesznek. Nem fogod tudni betölteni a hiányosságot, imitt amott foltok lesznek az életedben.

Hogy miért? … Mert nem voltál elég bátor? Nem, mindenki bátor. Mindenki, aki él. Mert az élet bátorság. Mert hős vagy mikor egy újabb nap elé nézel, és tudod, ma bármi megtörténhet. Mégis kikelsz az ágyadból, és minden erőddel neki indulsz a napnak. Mi ez, ha nem bátorság? Bátor vagy mikor besétálsz a munkahelyed, az iskolád ajtaján, bátor mikor hagyod, hogy a gyereked saját maga dönthessen, és tapasztalja meg azt, amit te már átéltél. Bátor vagy, mikor elhatározod, ma igenis megcsókolod, és még bátrabb mikor látod, ott térdel előtted,csillog a szeme, kezében egy gyűrű, és te azt suttogod: Igen. Bátor dolog beülni a kocsiba, ha nem te vezetsz, mert rábízod az életed. Bátor vagy, mikor kimondod : Szeretlek, és még bátrabb mikor elmondod: várj segítek. Mikor lehunyod a szemed, tudod mit fogsz álmodni? Tudod, hogy holnap fel fogsz ébredni? Nem… mégis megteszed. Hát mi ez ha nem bátorság?  Bátor vagy, mikor elengeded a kezét, és mindegy, hogy miért. De elengeded. A saját útjára engeded.

Mond, hogy nem bátor dolog felnőni. Nézz a szemembe és mond azt, hogy a bátorság nem épp olyan fontos,mint a levegővétel. Hiába veszel levegőt, ha nincs merszed kiengedni azt. Félünk, mert van mitől. Az élet nem csak bátorság. Hanem ismeretlen is. Ahogy az is ami az élet után jön. De mi bátor módon nem dobjuk el magunktól az ajándékot, hanem használjuk...azzal, hogy megismerjük az ismeretlent, hogy kitapasztaljuk azt.

Néha csak bennünk rejtőzik. Mélyen. Elásva. De ott van valahol. Arra vár, hogy kitörjön, hogy átszakítsa a láncokat, amelyek addig visszatartották. Átszakítsa,és van üvöltéssel  a felszínre törjön. Úgy ahogy még soha. Eget rengetve, hogy hangjától meghajoljanak a fák, hogy beleremegjen a föld is.

Nincs gyáva ember... Nem. Nincs olyan, fogalom, hogy gyáva. Miért? Mert ha azt mondod, gyáva vagy, akkor is bátor vagy... mert volt merszed bevallani magadnak, és mihelyt úgy érzed, ez nem igaz, már fel is tőr belőled, és nem ismer olyat  ami visszatartaná, hogy megmutassa valós önmagát.

Bátor vagy. Nyisd ki a szemed, csodáld meg a tájat ahol élsz, szívd magadba az éltető édes levegőt, hagyd, hogy a nap simogassa az arcodat. Felmelegítse a szíved... enged, hogy megfogja a kezed, és veled tartson az út során. Hogy veled pihenjen majd meg... az emlék. A bátorság.

"A világon nincsenek bátrak és gyávák, fiam! Csak bátrak vannak. Megszületni, élni, meghalni: ehhez már önmagában is elég bátorság kell. Mi, emberek, valamennyien bátrak vagyunk. És valamennyien félünk. Akit az emberek bátornak neveznek, az éppúgy bátor, és éppúgy fél, mint a többiek."
	Alistair MacLean