Zuhanás....

Elhatároztam, döntöttem majd ugrottam. Zuhantam. Zuhantam a semmiben. Vártam a véget. Erre vártam már napok óta. Hogy ne érezzek fájdalmat. Őszintén szólva kellemes volt ez a zuhanás. Nem tudtam mikor lesz vége, de felkészültem a fájdalomra és arra, hogy utána majd minden szenvedés véget ér. Nem gondoltam másra csak arra, hogy repülök. Szabadabb voltam mint valaha. Kinyitottam a szemem, hogy még egy utolsó pillantást vessek erre a kegyetlen és undorító világra ahol eddig éltem. Minden fájdalom és szenvedés eszembejutott amit itt átéltem. Az a téboly amin nap mint nap keresztülmentem… de nem most nem erre akarok gondolni. És ekkor valami visszarántott. Megijedtem. Nem tudtam mért történik ez. Még meghalni sem hagynak. Újra a szikla tetején találtam magamat, körülnéztem de senkit nem láttam.
- Mért teszed ezt?
- Ki vagy?
- Én te vagyok. De ezt tudod nagyon jól. Az a részed amelyik az örömöt és boldogságot éli az életedből. És én nem akarok meghalni. Mért teszed ezt?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Neked könnyű! Te megélsz minden boldogságot az életből! Te megéled a szerelmet minden szenvedélyével együtt, de nekem csak a fájdalom jut belőle! Megéled a mindennapok örömeit, de nekem csak a szomorúság jut!
- Tudod mekkora fájdalmat okozol ezzel nekem, saját magadnak?! Nekünk még élnünk kell! És az, hogy te csak a fájdalmat érzékeled az a te hibád! Te vagy az erősebbik kettőnk közül!
- Ezt hogy érted?
- Ha én erősebb lennék, te nem ugrottál volna innen le. Ha én erősebb lennék megosztottam volna veled azt a sok örömöt amit kaptam. De nem, te vagy az erősebb! Azért mert te le tudtál ugrani és én csak az utolsó pillanatban tudtam ezt megakadályozni. Te zárod ki az életedből a boldogságot, csak nem vallod be magadnak! Minden rajtad múlik!
-De… de én ezt nem értem. Én akarom a boldogságot! De mégsem jön!
- Hát ez a baj. Ne akard a boldogságot. Csak engedd, hogy része legyek az életednek. Ketten vagyunk egészek. Nekem is meg kell élnem a fájdalmat és szenvedést ahhoz, hogy az életem teljes legyen.
- Én… én nagyon elfáradtam. Nem bírom ezt így tovább.
- Együtt erősek leszünk és mindent kibírunk, csak fogadd el ezt. Menjünk haza, és kezdjünk mindent előröl. Tiszta lappal. Ezt a zuhanást fogjuk fel úgy mint a születésünket. Most megszülettünk. Mostantól minden rendben lesz…
- Én minden megteszek, de ha nem sikerül…
- Nincs de! Ne is gondolj erre! Sikerülni fog! Nincs más lehetőségünk…