A Ti gondolatotok - mindenki gondolata

E pár sor érkezett a minap...
(Ajánlanám egy leányzónak,aki sűrűn osztja meg velem érzéseit....de akár a Tiéd is lehet,Kedves Olvasó!!!)

Nekem az .a véleményem h sok ember azért reménytelen szerelmes mert nem akarja belátni a valóságot!Ilyen vagyok én is!Tudom magamról!Tetszik egy férfi akiért mindent megtennék de őt nem érdeklem!De nem tudom elfelejteni...vagy nem is akarom.Hisz olyan jó reménykedni belegondolni h hátha meggondolja magát és egy pár leszünk...hátha...és jó az a érzés h valakire így vágyom!Ha belátnám h reménytelen és megpróbálnám elfelejteni nem lenne semmim!A szívem üres lenne még magányosabban érezném magam...így se jó úgy se lenne jó.

A tanulság az, hogy sok esetben, ha az elképzeléseinkhez ragaszkodunk, akkor elszalasztunk olyan, élet adta lehetőségeket, amelyek pedig igazán a boldogságunkat szolgálnák. Lehet álmodni valakiről, ha az a lelki egyensúlyunkat segíti, DE tudni kell, hogy ez csak egy álom, a nehézségek ellen, és nem egy olyan dolog amihez hűnek kell maradni, amely meghatározza a döntéseinket. Mert ellenkező esetben ez az álom többet árt, mint használ. Életünk megrontójává válhat. Az is elmondható még ezekről a dolgokról, hogy az olyan területekre, amelyek foglaltak, például jelen esetben a szívünk nem kerül megoldás. Olyan ez, mint a konnektor, ha csak az egyik lyuk szabad, akkor legfeljebb egy banándugót tudunk bele dugni. Nincs hely a cd lejátszónak, hiszen annak egy teljes aljzatra lenne szüksége. Okosan és óvatosan kell bánni ezekkel az álmokkal! Ha vágyni akarsz, hát tedd, de ha nem személyesíted meg a vágyadat, csak magát az eseményeket képzeled el, egy konkrét személy nélkül, akkor az hamarosan valóra válik, és nem lesz többé szükséged egy álom pasira.

A véleményem szerint a harc egy szerelemért jogos, ha kölcsönös és van esélye.
Ha valakivel csak 5-10 percet beszéltél, nem szerethetsz bele, mert nem tudod ki ő és azt sem, hogy milyen. Csak azt tudod, amit képzelsz róla! Ha pedig abba szerelmes vagy, akkor az egy álom, de nem a srác, mert róla nem tudod, hogy olyan-e, csak feltételezed. A külső vagy az elhang ...tovább »zott pár mondat miatt képzelni valakiről valamit az nem valós tulajdonsága neki, így az érzés sem valós a másikkal szemben. De az érzés, a vággyal szemben, az igen, az valós, csak nem szerelem. Teljesen más a helyzet, ha ténylegesen ismered őt.
Ehhez tartozik még, hogy van akivel elsőre egy pillanat alatt komoly vonzalom alakul ki. Ez a vonzalom viszont még mindig nem a szerelem, hanem egy energetikai vonzás, amely a 2. (szex) csakrák összekapcsolódásával alakul ki. Ez az energetikai összhang jó érzéseket, vágyat okoz.
A szerelem ezzel szemben egy tudatos, mély érzés, ami csak valós ismeretek alapján és csak idővel alakulhat ki. Na ezért érdemes harcolni!
Az általad leírt eset egy jó kezdet, amibe érdemes energiát fektetni, mert ebből a vonzalomból kialakulhat egy igaz szerelem! Abban az esetben viszont, ha az érzelmeid viszonzatlanok maradnak, hosszabb ideig, akkor világossá kell, hogy váljon számodra, az érzelmeidet csak képzelted az illetővel szemben.
Az is lehet, hogy idővel kiderül, még sem olyan ő mint hitted (ezt úgy szokták hívni, hogy "de megváltozott, az elején nem ilyen volt, úgy látszik csak átvert, színészkedett"). Akkor is el kell ismerni, hogy az elején csak bele képzelted azt amit hinni szerettél volna róla.

Mint látod, sok féle történhet.
Az igaz szerelemben utólag nem derülnek ki furcsa átverések, hazugságok. A felek tudatosan tisztelik, szeretik egymást és megküzdenek akár mindenkivel a szerelmükért! Közösen, egy akarattal, akár a világgal is dacolva!
Szerintem ez így van.