Reménytelen szerelem...

"Varga Éva Yvette kérdezte ma: Miért van az ,hogy akkor esünk bele valakibe amikor már elveszítettük? Aki tudja a választ légyszi írja meg .Köcce"

Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne hallgatnunk, még se megy. Csak küzdünk, vágyakozunk és szenvedünk...MIÉRT??

Azért, mert az álmunk arról, hogy ez sikerülhet, fontosabb a valóságnál. Még önmagunkat is hajlandóak vagyunk becsapni, azért az örömért, amit a nem létező jövőből lopunk! Mely szerint de jó lesz, mert majd... ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor tudjuk, hogy ez a kapcsolat ma milyen. Döntést pedig a jelenben kell hozni, mert a jövő ismeretlen. Mi pedig a jövőre való tekintettel hozunk "rossz" döntést a jelenünkre nézve. Amint megunjuk a jövőre tekintettel hozott döntéseink jelent romboló hatását, abba hagyjuk ezt. Nehezen következik ez be, ha egyik fő játszmánk a szegény én drámája.

A jövőről senki sem tud biztosat mondani. Se az asztrológusok, se a jósok. Mindenki csak azt tudja, megmondani, hogy a jelen pillanatban az a valószínű (jós), vagy a születési képlet alapján az a valószínű, hogy… Ugyanis a dolgok örökké változnak. Minden sejtünk lecserélődik 7 évenként. Minden energia, és minden folyamatos kölcsönhatásban van mindennel. Így a jövőben bekövetkező eseményt nagyon sok dolog befolyásolja. Az előfordul, hogy a jóstól vagy az asztrológustól hallottakkal azonosulunk, és elkezdjük teremteni ezeknek a véleményeknek a valóságát, ami így bekövetkezik.

A reménytelem szerelem álomvilága azok számára vonzó, akik nem akarnak szembe nézni a valósággal. Nem ismerik magukat, és nem ismerik fel a valóságot. Mivel magukat is becsapják, így arra sincs sok esély, hogy a környezetüket jól ítéljék meg. Őszinteséggel elkerülhető az önbecsapás, a csalódás és a felesleges szerelem. A reménytelen szerelem az amolyan rajongás. A rajongás maga a hazugság. Mert a mindenek feletti, nem konzekvens szeretet, nem is igazi. Nem igazi, mert az nem lehet, hogy valakinek minden mindegy, bármi történik az neki jó. Ugyanis ilyenkor a számára hiányzó dolgokat álmokkal helyettesíti. Az pedig nem a valóság, hanem álom.

Az sem fordulhat elő, hogy valaki az igazi számunkra, de mi neki nem vagyunk azok. Mert vagy egyáltalán nem igaz a dolog és csak magunkat áltatjuk, vagy a lehetősége meg van, de a másik éppen nem azt a korszakát éli. És akkor sem teljesülhet a szerelem. Az adott pillanatban, a jelenben, ami nincs, az nincs. Tehát ő nem a társunk. Várni is kár rá! Mert, ha van dolgunk vele a későbbiekben, akkor az Úr, a sors úgy is hozzánk irányítja. Úgy is megtörténik, amire mindkettőnknek szüksége van. Kierőszakolni kár, mert lehet, hogy egy „sarokkal” odébb egy ma még nem látható sokkal jobb vár minket. Nem tudhatjuk. Ne rontsuk el!

Álmodozni szabad, sőt sokszor jót tesz, csak ne feledjük, EZ CSAK EGY ÁLOM!