Mától újra élni - Egy Anya vallomása..

 Megtagadott ez a cikk,ezért úgy gondoltam,megosztom veletek:

Vannak dolgok, amikre az emberek azt mondják: "csodával határos". Meg vannak olyanok is, amikre azt mondjuk: "igazi csoda". Ez utóbbira jó példa ez az eset.  A történet nem hosszú, de dióhéjban összefoglalva annyi, hogy egy ikerpár születése közben a kisfiú meghalt, az orvosok hiába élesztgették, nem tért magához, de az édesanyja karjaiban két óra múlva(?) magához tért.

Nekem nem sikerült ez a mutatvány sajnos, én nem tudtam a fiamat az anyai érintéssel visszahívni. A fenti eset - ha tényleg így történt -, valóságos csoda, bár meg kell mondanom, bennem a szkepticizmus azért dolgozik kicsit, hiszen nem túl életszerű, hogy egy frissen szült nő két órát tölthet a halott gyermekével a kezében, és élesztgetheti... bár lehet, hogy ez csak nálunk furcsaság, Ausztráliában nem. Nem tudom. A részletek igazából nem is fontosak, csak a tény: a kisfiú már 5 hónapos, egészséges, és él. Ez igazi csoda, és örülök, hogy nekik sikerült.

Az egész napomra rányomta a bélyegét ez a hír. Eltűnődtem, hogy vajon élek-e mostanában én? Mert igen, létezem, boldog vagyok, a gyerekem körül forog a világom, de élek? Igazán élek? Rájöttem, hogy ha egészen őszinte választ akarok adni magamnak, akkor be kell lássam, nem igazán. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy szeretnék.

Erre ráébredni azért remek, mert az ember saját maga tehet magáért a legtöbbet, így el is határoztam, hogy sínre teszem a dolgaimat. Szerencsére nem a nagyobb dolgokkal van baj, mert azokkal minden rendben, csak az olyan apróságokkal, hogy pl. mennyi időt fordítok magamra, mennyit alkotásra, mennyit értelmes(nek hitt) dolgokra. Szánalmasan keveset.

Mivel nem szeretek "holnaptól" új életet kezdeni, elkezdtem már ma. Most, hogy végre kipróbáltam a szaunázást, rájöttem, hogy én ezt nem szeretem, hanem imádom. Egyszerűen imádom. Elolvastam az infraszauna hatásait, működési mechanizmusát, mindent, amit tudnom kell, és most boldogan olvadok el minden este a kabinban. Nagyon élvezem.

Elhatároztam azt is, hogy visszatérek a régi öltözködési stílusomhoz. Nyárra jó volt a lazaság, de ma megláttam magam egy tükörben bevásárlás közben, és három dolgot állapítottam meg egyetlen pillanat alatt (állati gyors vagyok, ugye? :D):
1. Szoknyában még mindig jobban tetszem nekem.
2. A hajam megérett rá, hogy valami frizurává alakuljon, mert ez a mostani csak nagyon hosszú haj, semmi egyéb.
3. Bár a terhesség alatt felszedett 14 kilóból 18 kilót már leadtam, van még hová fogyni, hogy előkaparjam azt a nőt, aki valaha voltam. A szaunában pontosan kitaláltam a hogyant, afelől pedig semmi kétségem, hogy működni fog, hiszen nálam ez mindig működik (de ne is kérdezd, egyelőre titkos, majd ha túl vagyok rajta, elmesélem). ;-)

Egy szó mint száz, nem zárkózom magamba és a rózsaszín kis világomba tovább, mert élni, alkotni, pörögni, tanulni akarok, és menni valamerre, amerre még nem jártam. Mert élni jó. És én mától újra nagyon élek...