Narancs vödörbe...:)

Még mindig meglep,egy-egy jó reklám mennyi embert bevonz esetünkben a Sparba. Hetente azaz inkább naponta általában én is megfordulok ott,,mindig  új akciók vannak,de ennyi népet mint ma és a napokban ,még nem nagyon láttam.
Vödrös narancs akció van,az emberek görnyednek a ládák felett és rakják a vödröcskéjüket,jól átválogatva és olyan púposan,hogy épp ki nem potyog,mást legtöbben nem is vesznek rohannak vele a pénztárhoz,úgy látszik csak ezért ugrottak be..
Az instrukció a következő: Túl érettet ne vegyél,mert ennyi narancsot soká eszel meg,és rád romlik(nagy része kicsit puha) nem baj ha zöld,majd beérik (és biztos savanyú is lesz)fér arra még,pár szem :)
Persze vettem egy vödörrel én is sok más mellett és még járkáltam a polcok között gondolkodtam,meg beszélve ezt egy férfi vásárló társammal,hogy mennyire is éri ez meg nekünk?
Egy kiló narancs 199 ft,egy vödörrel pedig 999ft-ért adnak,állítólag kábé 6,5 kg fér bele,tehát nyertünk másfél kg-ot,ami durván 300ft,annyira nem nagy üzlet,de milyen jól hangzik ugye? Ezer ft-ért vihet,egy egész vödör narancsot... :))Jaa,és a vödör is ajándék,a tavalyit sem tudtam hova tenni,semmi haszna nem lett,de azért jól jöhet egy vödör,mert sosem tudni mikor kell..ugye...:)

Szeretlek

 

 

"Annyira jó tud lenni amikor csak fekszetek egymás mellett, idiótán vigyorogva bámuljátok a másikat, egyetlen szó nélkül... aztán odahajol, hogy egy puszit nyomjon az orrodra és azt suttogja: Szeretlek."

Mit csinálsz? - Álmodok.

"- Mit csinálsz?
- Álmodok.
- Ébren?
- Ébren.
- Úgy nem lehet.
- Én tudok.
- Hogyan?
- Azt nem tudom, de nekem megy.
- Miről álmodsz?
- Mindenről, ami jó.
- Például?
- Egy tökéletes világról.
- És mire jó ez?
- Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
- Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
- Dehát mindig vidámnak látszol!
- Te úgy látod.
- Az, hogy lehet?
- Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
- És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
- Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba."

Az öreg Mama...

"Az öreg Mama már negyven éve New York közelében lakik. Szeretne a kertjében krumplit ültetni, de egyedül van, öreg és gyenge. A fia ártatlanul ül egy börtönben. Sokat leveleznek.
'Kedves Fiam, Samuel. Nagyon szomorú vagyok, mert nem tudok a kertemben krumplit ültetni. Biztos vagyok benne, hogy ha itt lennél, tudnál nekem segíteni felásni a kertet. Szeretlek. Mama.'
Másnap Mama levelet kap a fiától.
'Kedves Anyám. Ne nyúlj a kerthez. Ott rejtettem el a hullát. Én is szeretlek. Samuel.'
Másnap hajnali négykor lerohanja az öreg házát az FBI, CIA, a Rangerek és a Nemzetbiztonsági Hivatal is. Átkutatják a házat és felássák az egész kertet, minden millimétert átkutatnak, de semmit sem találnak. Aztán reggel csalódottan távoznak. Másnap az anyja újra levelet kap a fiától:
'Kedves Mama! Remélem mostanra már fel van ásva a kerted, és ültethetsz bele krumplit. Sajnos, csak ennyit tudtam innen tenni érted. Szeretlek. Samuel.'"

Ott állsz egy sötét, hideg utcán

"Csak gondolj bele! Ott állsz egy sötét, hideg utcán. Már majd' megfagysz a téli éjszakában, mikor meglátod Őt. Ajkad mosolyra görbül, és hirtelen azt is elfelejted, ki is vagy. Csak Őt látod magad előtt. Gyönyörű barna, csillogó szemeibe bámulsz. A körülötted lévő vakító, fehér hónak sincs olyan csodálatos színe, mint mosolyának. Egyszer csak észreveszed, hogy közeledsz felé. Lassan lépkedsz, mert félsz, hogy esetleg szertefoszlik. Arra gondolsz, nem valóság. Nem lehet valóság. De mikor széttárja előtted karjait, a szíved hatalmasat dobban és rádöbbensz, hogy tényleg ott van. Lépteidet meggyorsítod, hogy végre izmos karjaiban tartson. Egy kisebb fajta áramütés ér: megölelt.Szorosan húz meleg testéhez. Behunyt szemmel hozzá simulsz és erősen öleled, hogy örökké a tiéd maradhasson. Szinte megszűnik körülötted a világ és csak te vagy meg Ő. Csak ti léteztek. Semmi gondod sem maradt. A sötétség, a tél és a fagy egy csapásra szétfoszlott. Már nem is fázol, pedig Ő is csupán csak egy pólóban ölel át téged. Mégis forróság önti el a tested mindenegyes zugát. Már szinte úgy érzed, nyár van. Fejedet mellkasára hajtod, fehér, lenge pólóját szorongatod, és közben beleszagolsz. Örökre az emlékeidbe akarod vésni csodálatos illatát. Érzed, hogy Ő is beleszagol a hajadba. Egyik kezét végig húzza a hátadon, a másikkal pedig még szorosabban magához ölel. Boldogabb már nem is lehetnél. Nem akarod Őt soha elengedni. Soha. De aztán valami furcsát érzel. Már nem érzed az illatát. Karjait, amint maga köré fon. Villámcsapásként ér a tudat, hogy soha nem is volt ott. Csak pislogsz. Könnyeid a fehér hóba csöpögnek. Minden valóságtalan volt. Barna szeme, hófehér mosolya és forró ölelése. Az illatát a tudatalattid érzékelte csak. Te nem. De azt, akkor is emlékeidben őrzöd, akár hamis, akár nem. Egyszer csak azon kapod magad, hogy újra fázol…"

Egy kis humor...

"Egyszer, amikor már egy fiú és egy lány régóta jártak, a lány egyszer csak megszólallt egy kellemes délutánt követően: - Ha holnap eljössz hozzánk vacsorára, akkor oda adom neked a szüzességem még holnap este. A srác ennek megörül, és természetesen rábólint a dologra. Még aznap este, miutánt a lányt hazakísérte elmegy a patikába, vesz óvszert és elmondat a patikussal mindent amit tudni kell a szexről és egyebekről. Másnap amikor a fiú megérkezik és a lány behívja, a szülők már az asztalnál ülnek. Amikor a fiú leül és körülnéz, megszólal, hogy hadd mondja ő az asztali áldást, így is történik. A srác nagyon sokáig imádkozik lehajtott fejjel, majd amikor már 20 perce csönd van, a lány halkan odasúg valamit: - Nem is sejtettem, hogy ilyen vallásos vagy. Rögtön hangzik a válasz: - Én sem sejtettem, hogy az apád patikus..."

Már nézed....

"Mikor meglátod?!
- Még nem tudod mi az...
Mikor közelebb lépsz?!
- Még csak nézed...
Mikor felé nyúlsz?!
- Még kételkedsz...
Mikor megérinted?!
- Még csodálod...
Mikor már a tiéd?! - Büszkén mutogatod...

Mikor meglátod?!
- Már nem olyan csodálatos...
Mikor közelebb lépsz?!
- Szinte már nem is látod...
Mikor felé nyúlsz?!
- Már kételkedsz...
Mikor megérinted?!
- Már nem csodálod...
Mikor már nem a tiéd?!
- Már nézed..."

Az igazi könyv

"Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban. SŐT AZ IGAZI KÖNYV MAGA AZ ÉLETED."

Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.

"Egy egyetemista az ebédlőben le szeretett volna ülni egy üres helyre az egyik tanára mellé, de az így válaszolt:
- Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.
- Jó, akkor továbbrepülök! - válaszolt a diák. A tanár ezen vérig sértődött és elhatározta, hogy a vizsgán megbuktatja, így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban a dolgozatában parádés válaszokat adott, ezért a tanár - hátha mégis megbuktathatja az áldozatát - mindent eldöntő kérdést ad:
- Mész az úton és találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod?
- Az aranyat.
- Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot, mert az fontosabb, mint a pénz.
- Mindenki azt választja, ami neki hiányzik - vágja ki magát a diák. A tanár majd megőrül és azt írja a dolgozatra: "Szamár". A diák anélkül, hogy belenézne, fogja a dolgozatát és kimegy a teremből. Rövid idő múlva azonban visszatér, visszateszi a dolgozatát és így szól:
- Elnézést, a tanár úr aláírta, de nem írt rá jegyet!"

Színes könnyek

"Múltkor azt álmodtam, hogy léggömbök nyílnak a fűben. Leszakítottam őket, és elpukkadtak. Sírtam. De színes könnyeket."