Mi a valóság????

Az utóbbi időben gyakran tapasztaltam meg, hogy mi lányok milyen magas fokon űzzük az álmodozás mesterségét. Minden napjainkat megtarkítva színezzük színes kis képekké életünk. Minden mozdulatban, gesztusban meglátjuk a rejtett tartalmat. De vajon az valós vagy csak mi képzeljük oda?
Hát kérem szépen sokszor nincs ott semmi! Mégis azt látjuk amit mi akarunk, azt gondoljuk, hogy a másik azt érzi amit mi akarunk. Feltesszük a kérdéseinket, de meg sem várjuk rá a választ, mert úgyis a legnemlegesebbekből is képesek vagyunk heves igenlést kihozni. Mindent felturbózunk, rózsaszínben látjuk az egész világot és végül pedig elvárásokat állítunk. Nem magunkkal, hanem másokkal szemben. De ez hol fair? Szegény illetőnek pedig még csak fogalma sincs, hogy mibe keveredett. Ő egyszerűen jó fej volt és lám mi lett belőle...
Mert ugye, nem lehet megfelelni valami olyannak amiről fogalmunk sincsen. És hát örök igazság, egy lány akkor boldog (többek között) ha megkapja azt amit akar. De ez ebben az esetben lehetetlen így csak saját magunkat törjük össze. És nem hinném, hogy a női társadalom mazohizmusban szenvedne...


Tehát hölgyeim szemüveget elő! És mozogjunk kicsit a realitások talaján. Ne képzeljünk bele semmit egy totálisan hétköznapi megnyilvánulásba. És az, hogyha felveszik az elejtett tollunkat és megkérdezik, hogy: Ez a tiéd? Az nem jelent semmit, tehát ne lássunk benne életre szóló szerelmi ajánlatot. Legyünk türelmesek és várjunk addig amíg nem kapunk konkrét engedélyt az ábrándozásra.
És az, hogy rám mosolygott és intett az szintén nem ez a kategória. Ha valaki eléd áll és azt mondja, tetszel nekem... TETSZEL NEKEM! Nah az már elgondolkodtató.
Szóval nyitott szemmel és ésszel, gondolkodva. ;)
A fölösleges fantáziánkat pedig próbáljuk más kreatív és hasznos módon lekötni.
Sok sikert!