"Életem során számtalan kiváló mesterrel találkoztam. Bőven volt tanításaikban részem. Ám egyikük, egy pillanatra sem közelíti meg az asszonyt, aki most az ágyamban alszik. A házasságom lett a gurum, a megváltásom, a múzsám, az ajtó, melyen át beragyog az isteni fény."
Sorra kapta a kérdéseket ,ezért irt egy rövid összefoglalót arról, hogyan imádjuk a nőt, és miért ez a legbölcsebb dolog, amit egy férfi tehet. Először is bánjunk el néhány nagyon is érthető kifogással, amelyek talán most felmerülnek benned. Én is ismerem mindegyiket.
1. A nőkkel való kapcsolataimban megsebződtem és tönkrementem.
Én is, drága barátom, én is. A szüleim négy éves koromban hatalmas veszekedések közepette elváltak, és én az anyámmal nőttem fel. Ő megtett minden tőle telhetőt, hogy megfelelően ellásson engem, ám boldogtalan volt és labilis. Amikor tizenévesen elkezdtem lányokkal találkozgatni, észrevettem, hogy hatalmas ellenállás, rengeteg félelem van bennem, és nagyon távolinak érzem a nőket.
2. Arjuna, te szerencsés vagy. Elbűvölő a partnered. Az én asszonyom nem olyan, mint Chameli.
Erre a kérdésre nincs végső válaszom. Tényleg tűnhet úgy, hogy szerencsés vagyok, mert találtam egy csodálatos asszonyt, de hadd meséljem el, hogyan történt. Életem során számtalan sokkal kevésbé szerencsés kapcsolatot is átéltem. Én is megtapasztaltam a női viselkedés manipulatív oldalát: az áldozatot, a dühöst, a bosszúállót. Néhány héttel azelőtt, hogy a feleségemmel, Chamelivel találkoztam volna, egy mélyreható változás zajlott le bennem, amely – ebben biztos vagyok -, mindenki mással is megtörténhet.
Együtt lenni valakivel anélkül, hogy imádnánk őt, vagy egyedül lenni, tulajdonképpen ugyanannak a helyzetnek két oldala: megérezted vagy megtapasztaltad a nők szerelmében rejlő lehetőséget, és többet akarsz belőle. A megoldás ugyanaz.
4. Úgy érzem, hogy bezárult a szívem. Sokat időzöm a gondolataim között, az elmémben, és fogalmam sincs arról, hogy milyen imádattal viseltetni valaki iránt.
Mindannyiunk számára itt kezdődik el a valódi utazás, amikor felismerjük, hogy nem tudunk szeretni. És ekkor jön a nagy kérdés, amit fel kell tenned magadnak, barátom: Jó ez nekem így? Nem számít, mennyi pénzed van, vagy hány ismerősöd jelölt be a Facebook-on, nem számít, milyen szép házban laksz, nem érdekes, mekkora autót vezetsz, sem az, hogy mennyire feltűnő a partnered mellbősége, sem pedig, hogy mennyit meditálsz és milyen spirituális vagy … csak ez: Szerettél-e valaha igazán, mindent odaadva, védtelenül?
Ha nem – és itt kell nagyon őszintén válaszolnod magadnak -, rendben van ez így? Rendben lévőnek találod, hogy egy nap meghalsz anélkül, hogy szíved ajándékát bárkinek is odaadtad volna?
Nyolc vagy kilenc évvel ezelőtt én feltettem magamnak ugyanezt a kérdést. Nyers, sebezhető, egyszerű és valódi részem válasza az volt, hogy nem. Ez így nincs rendjén. Ha egy nap meghalnék anélkül, hogy teljes szívemből szerettem volna, úgy érezném, nem éltem teljes életet.
Sok-sok évvel ezelőtt, Balira utaztam a szabadságom idején, egyedül. Ott összebarátkoztam más utazókkal, és közösen béreltünk egy terepjárót, hogy körbejárjuk a szigetet. Felautóztunk a sziget legmagasabb pontjára, ahol általában nem járnak turisták. A vezetőnk elvitt minket az egyik legszentebb templomhoz. Hatalmas téglafal vette körül, amin egy feldíszített kapun keresztül lehetett belépni. Miután levettük a cipőnket és sálakkal burkoltuk be a fejünket, mindannyian beléptünk a kapun. Bent egy kis udvart találtunk, és egy újabb falat, egy újabb kapuval. Miután füstölőket gyújtottunk, és valamennyit adakoztunk, átléptünk a második kapun. Megengedték, hogy még egy falon átvezető bejáraton bemenjünk, de többet nem. A középen elhelyezkedő istenséget összesen tíz fal vette körül. A hindu vallásúak elmehettek egészen a negyedik falig. Akik kifejezetten ezt az istenséget szolgálták, az ötödik falon is átléphettek, és így tovább. Az istenséget egyedül azok közelíthették meg teljesen, akik az egész életüket az ő szolgálatának és imádatának szentelték. Mindenki más meg kellett, hogy álljon valahol, és sohasem találkozhatott a legbelső szentély csodájával.
Valójában nem vagyok híve annak, hogy szobrokat imádjunk és szolgáljunk, ám amit ott láttam, egy gyönyörű szimbólum, ugyanis a nők szíve pontosan ilyen. Minden nő szívének mélyén az isteni nőiség rejlik. Ott van minden, ami csodálatos, ami kedves, ami inspiráló – minden nőben, mindig, mindenhol. Az összes nő szívének a közepén a bölcsesség, az inspiráció, a szexuális kívánatosság, a simogató, gyógyító szeretet esszenciáját találod. Az esszenciáját mindennek. Ám mindezt – jó okkal – koncentrikusan elhelyezkedő falak védik. Ahhoz, hogy a falakon egyre beljebb juss, fokozatosan növelned kell az odaadásodat, és amint ez megtörténik, áldásban részesülsz. Ez nem olyasmi, amit szóbeli megállapodások révén elintézhetsz egy nővel. Ő nincs is tudatában annak, hogyan nyissa ki ezeket a belső kapukat. Az imádatban kifejeződő láthatatlan varázslat tárja szélesre őket.
Ha a legkülső falon kívül állsz, pusztán azzal találkozol, amivel a többi szerencsétlen férfi: pornográfiával. Percenként egy bizonyos összegért, megpillanthatod a mellét, talán más testrészeit is, és kielégítheted magad, miközben szíved mélyén szerelemre vágysz.
Belépve az első kapun, már részesülhetsz valami másban. Amikor rád néz majd, különös csillogást veszel észre a nő szemében. Szemérmesen válaszol a kérdéseidre. Finoman érezteti veled, hogy van itt még sokkal több is, ami rád vár.
Ha megajándékozod őt az elköteleződéseddel, a figyelmeddel, és az imádat apró csíráival, átléphetsz a következő kapun, és ő megnyitja neked a szívét. Megosztja veled a bizonytalanságait, sebzettségét, és legmélyebb vágyait. Sok férfi visszalép ezen a ponton, mert felismerik, hogy az ár, amit fizetniük kell azért, hogy még mélyebbre menjenek, túl magas ahhoz képest, amit hajlandóak megfizetni. Elkezdik megérezni a felelősség súlyát. Ám azok, akik vállalják, hogy átlépnek a következő kapun is, ajándékba kapják a nő hűségét; hajlandóságát arra, hogy kitartson mellettük, bármi is történik; hajlandóságát arra, hogy felnevelje a gyerekeiket; figyelmét a beszélgetésekben; és ha igazán szerencsések, talán még azt is, hogy néha összeszedje utánuk a piszkos zoknikat. És ez így folytatódik. Talán most már érted a lényegét.
A középponttól számított második fal környékén a nő leereszti személyiségének fátylait, és megmutatja neked, hogy emberi lényként egyben átjáró is egy sokkal hatalmasabb világba. Megmutatja neked a haragot, amely nem az övé, hanem minden asszonyé. Felfedi előtted a türelmet, amely szintén egyetemes. Beavat bölcsességébe. Ezen a ponton megtapasztalhatod a női archetípusokat, melyek istenként és istennőként, minden hagyományban megjelennek.
Majd pedig a középpontban, a legbelső szentélyben odaadásod minden szintjén egyszerre csak elárasztanak az ajándékok. Felfedezed a nőiség esszenciáját, és egy nem feltétlenül romantikus, mégis megszentelt módon felismered, hogy bármelyik nővel eljuthattál volna ide, ha hajlandó lettél volna a beavatás minden lépcsőjét végigjárni. Minden nőben ott van a többi, és az összes nőben ott van mindegyik. Amikor teljes szívedből szeretsz egy nőt, és lényének esszenciájával kapcsolódsz, az egyetemes női isteni tűzzel találkozol. Ez tesz gyönyörűvé minden nőt, akit a történelemből ismerünk. Ez a ragyogás árad Mona Lisából, Dante Beatricéjéből, és igen, Penelope Cruzból és Heidi Klumból is. Felfedezed azt az összetevőt, amely minden férfit arra késztet, hogy beleszeressen egy nőbe.
Amikor megtanulod, hogyan figyelj oda erre a női esszenciára, leborulsz a földre, könnyek csorognak az arcodon és azon csodálkozol, hogyan történhetett, hogy akár csak egy pillanatig is azt hitted, hogy mindez automatikusan jár neked.
Szóval, kedves barátom, érted, amit mondok? Ha sikerült felfognod, akkor talán most felmerül benned a kérdés: De hogyan jutok el onnan, ahol most vagyok, oda, amiről te írsz?
Ennek sokféle módja van, de megosztok veled két dolgot, amelyek mentén elindulhatsz.
Először is tedd, amit én, és – bármilyen furcsán hangzik is - az otthonodban készíts egy oltárt az isteni nőiségnek. Csak női szimbólumokat helyezz el rajta. Én kitettem az alábbi képet: Dante Gabriel Rossetti: Angyali üdvözlet. Keress rá az interneten, és érteni fogod, miért. Kitettem Quan Yin szobrát. Ott van egy yoni alakú kő, és Georgia O’Keeffe egy festménye. Rendezd be az oltárodat csupa olyasmivel, ami a nőiségre emlékeztet, és minden nap tölts el előtte pár percet azzal, hogy kifejezed a hódolatodat. Igen, minden nap, a hódolatodat. Az imádatodat, a csodálatodat, az odaadásodat. Szórd tele rózsaszirmokkal. Olvass fel verseket. Ajánlj fel mindent, és kérd meg őt, hogy fedje fel előtted legbelső lényegét. Meglásd, mindez csodákat művel: akár egyedül vagy, és arra vársz, hogy találkozz végre az igazival; akár kapcsolatban vagy és szeretnél mélyebben kapcsolódni az asszonyoddal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.