„Ha csak cseppet
gyanakodol, ha egyetlenegyszer eszedbe jut, hogy jobban rám figyelj,
nagyon figyelj, úgy, ahogy a testemre szoktál, amelyet jobban ismertél
már nálam, talán észreveszed, mennyi szenvedést okozol nekem, anélkül,
hogy akarnád, és észreveszed, hogy kapálódzom és hadonászom valami híg,
átlábolhatatlan gyötrelemben,
amelyet te idézel a fejemre emlékekkel és emlékeztetésekkel.”
/Szabó Magda/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.