Anyós Após problémák

Az van, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben az anyós is nő, és ember (igen, a boszorkány is nő, tehát az összefüggés azért megvan).:)
Persze lehet ezen vitatkozni, csak nem érdemes.
Sokan szeretnek az anyósviccek alapján nekikezdeni az anyós- meny/vő kapcsolatnak, dehát van olyan, aki meg a pornófilmekre gondol, amikor szóba kerül a szeretkezés és a szex.
Ez is, az is elhibázott közelítés.
Igen, ez is egy kapcsolat, még akkor is, ha nem magunknak választottuk, hanem törvényszerű velejárója a párunknak.
Az évek során láttam már normális és mérgezett meny/vő-anyós viszonyt is.

Nézzük a normálisat.
Valahogy minden esetben az alapja a tisztelet és véletlenül sem a szeretet (ha meny/vő-anyós között még valami szeretet is fellelhető, az csak egy plusz ajándéka az életnek):
Tisztellek, mert életet adtál a páromnak
Tisztellek, mert felnevelted.
Tiszteletben tartom, hogy a saját házadban a saját szabályaid szerint élsz, ha ott vagyok, ahhoz alkalmazkodom.
Tiszteletben tartom, hogy azzal, hogy összeházasodtam a gyerekeddel, még a te szereteted, kötődésed nem múlt el.
Tiszteletben tartom, hogy ma is a legjobbat akarod a gyermekednek.
Tiszteletben tartom, és elismerem, hogy jogod van a gyermeked szeretetére.

Visszafelé is hasonló:
Tiszteletben tartom, hogy a gyermekem téged szeret.
Tiszteletben tartom az idő múlását (nem gyerek már a gyerek).
Tiszteletben tartom, hogy mások a szabályaitok a közös életetekre, mint ahogy én elképzeltem.
Tisztellek, mert szereted a gyerekem.
Tisztellek, mert te leszel az unokáim egyik szülője.
Ás még lehetne ezernyi más.

Minden olyan esetben, amikor az utálat lépett előtérbe, csak azt láttam, hogy valahol valamilyen módon ez a kölcsönös tisztelet sérült. Leginkább attól, hogy valamelyik oldalon előtérbe került a valós vagy vélt birtoklási vágy, valós vagy vélt sérelmek, és háttérbe szorult a tolerancia.
Akár az anya, akár a férj/feleség részéről.

Mi mozgat(hat)ja a meny-anyós ellenségeskedést?
Talán, hogy mindketten szerelemmel szeretik a férfit (anyós mondjuk egy elrontott házasság miatt)
Talán, hogy az anya a fiú tartós kapcsolatában vetélytársat lát, és vetélytársnak tekinti a nő is az anyósát.
Talán mert a saját családjukban ezt látták.
Talán mert a meny saját elképzelései szerint akarja a közös életet, nem akarja elfogadni, hogy a férje életében egy "másik NŐ" is van (féltékenység, hogy a másiknak is "van szava"?) .
Talán mert a nő bármilyen, számára, sérelmes dologból, mondatból azt tudja csak leszűrni, hogy az anyós beleszól.
Talán mert túl nagy a büszkeség megbeszélni a dolgokat.
Talán mert az anyós hibásan túlértékeli, piedesztálra emeli a kicsi fiát, és senkit nem tart elég jónak.
Talán mert a "ha te úgy, én méginkább..." játszma működik.

Ezeket az ellentéteket csak úgy lehet feloldani, ha elismerjük a másik tudását (olyan nehéz néha azt mondani, hogy k.va jó lett ez a leves?), jogait, helyét a családban. Mert az megvan az anyának és menynek/vőnek is.
De elsősorban az újnak kell igyekezni jobb helyzetet teremteni. Hiszen ő az, aki belép egy családi hálóba (hogy én ezt milyen nehezen fogadtam el!).
Persze az egész igyekezet kárba vész, ha a régiek-ből hiányzik a befogadó készség. Ha bigott módon rigolyáznak és feltételeket szabnak, a nyitás legapróbb jele nélkül.

Ugyanakkor nem várható semmilyen haladás, előrelépés, amíg a gyermek ki nem nyilvánítja mindenki számára jól érthetően:
ezt a nőt/férfit választottam, vele akarok új családot alapítani, és ezt nektek, a szüleimnek is el kell fogadnotok. A társamnak pedig el kell fogadnia, hogy a szüleim a szüleim maradnak, és a házassággal nem záródnak ki a családomból.

Mert amíg a gyermeket ölebként irányíthatja akár az anya, akár a házastárs, addig ezt az egész konfliktust biztosan nem lehet elsimítani.
Persze van olyan kapcsolat, amin semmilyen jóindulat, pozitív hozzáállás nem segít. De legalább meg kell próbálni.

A vő-anyós viszonyba nem látok bele egyértelműen. Erről Élet többet tudna mondani, bár ők mindketten kimondottan erős emberek, csak anyám ezt önbizalomhiány mögé bújtatja, Élet pedig olykor túlzottan is rámenős. A csörtéik minden esetre csendben zajlanak, apró szúrásokkal.
Az anya a lányától talán akkor válik meg nehezebben, ha nem hajlandó elismerni, hogy az felnőtt. Ha még mindig gyereknek tekinti, és ebből kifolyólag úgy érzi, joga van beleszólni a lánya életébe.
Vagy ha nem bízik önmagában. Nem bízik abban, hogy a lányát jól készítette fel az életre, és ezért örökös aggodalommal kiséri minden léptét, felülbírálja minden mondatát, döntését.